9. fejezet - Koktélparty

Lisa

Hétfőtől az élet visszaállt a normális kerékvágásba. Elmentem suliba, amibe kisebb felháborodást keltett az, hogy Josh és én kézen fogva léptünk be az iskola bejáratán. A másik kisebb felháborodást és értetlenséget Pauley és Derek látványa keltette.  Az iskolában egész héten próbáltak szétszakítani minket, de minden próbálkozás kudarcba fulladt. A négyesünk felbonthatatlan volt. Szünetekben, az ebédlőben, sőt még az órán is szétszakíthatatlanok voltunk. Az iskola nagy része a hét közepére elfogadta az egészet, azonban Tracy Harris nem adta fel. Leszállt Pauleyról és Derekről, és átszállt ránk. Josht próbálta megkörnyékezni, ami által visszakaphatja, de Josh hajthatatlan volt és szilárdan ragaszkodott hozzám. Ezenkívül, amikor a fiúknak edzése volt, mi apuékat boldogítottuk. Habár apa tisztázott mindent, köztem és Ziva között feszült volt a levegő. Tim igyekezett megszokni, hogy a lánya fülig szerelmes, és most nem csak ő az egyetlen hímnemű az életében. Apa is igyekszik szokni a helyzetet, de ő valamivel lazábban kezeli, mint Tim. Az igazgatónő meg folytában gyilkos szemeket mereszt rám. Bianca egyfolytában a központban dekkol, mivel igyekeznek elfogni egy terroristát vagy mit. Apa szerint óránként összetűzésbe kerülnek egymással. Pauley a napokban rá van kattanva a legújabb almámra. Ráadásul kaptam tőle egy fekete csillámos tokot. Péntek délután bementünk apuékhoz. Nem tudtunk sehova se menni. Pauleyék lakása tele van gépekkel, a miénk kicsi, Joshéké túl nagy, Dereknek pedig otthon voltak a szülei. Josh anyja fogadott minket amikor kiléptünk a liftből. Teljesen biztos voltam benne, hogy most fog kinyírni a lézerszemeivel. De nem így történt. Egy meghívót nyújtott át Joshnak.
-Ez mi?-kérdezte.
-Ez egy 4 fő részére szóló meghívó a ma esti koktélpartira. nekem kellene elmennem, de nem tudok. Így reméltem, hogy ti elmentek ma este.
-Ez komoly?-kérdezte Josh.
-Persze! Jó szórakozást!-aztán rám és Pauleyra nézett.-Ti pedig vigyázzatok a fiúkra!-azzal elment.
Josh teljesen lefagyott, Pauley pedig sikoltozni és futkározni kezdett. A meghívót átfutva minden lesz ott. Tiszta előkelő party.
-Fogadjunk, hogy Ryan Gosling is ott lesz!-sikoltozott tovább.
-Bocsáss meg egy pillanatra!-nézett rám josh.
-Persze. Menj csak!-hagytam rá.
Josh elment, Pauley még mindig sikoltozott, Derek és én pedig a meghívót tanulmányoztuk. Rájöttünk arra, hogy ide az estélyiruha és az öltöny elengedhetetlen. Derek és Josh egyszerűen szerez öltönyt, mivel fiúk. De nekünk nehezebb dolgunk van, ugyanis kiválasztani a tökéletes estélyiruhát nem egyszerű. Josh már legalább 2 órája felszívódott. Sikerült leültetni Pauleyt és beszélgetni vele normálisan, azonban ez nem volt olyan egyszerű. Tim és apu nagy nehezen áldását adta az egészre, Dereknek meg tökmindegy hogy merre van, mert a szüleit nem nagyon érdekli. Minden oké volt, csak a ruha volt kérdéses. Derek kisvártatva elment, mivel azt mondta, hogy az öltönye nem keresi meg saját magát. Miután Pauley megtudta, hogy még nincs ruhája toporzékolni kezdett.
-Nyugodj már le baszki!-szóltam rá, mert nem bírtam.
-De nincs ruhám!-rimánkodott.
-Nekem sincs és basszus még mindig élek!
-Pauley ajánlom, hogy ne nagyon álmodozz ruháról meg estélyiről, mert én nem tudom megvenni.-mondta csalódottan Tim.
-Mivan? Ezt nem mondod komolyan!-ordibált Pauley.-Akkor farmerba megyek!
Apu a tárcájában kezdett kutakodni és odaadta nekem a bankkártyáját.
-Mit csináljak vele?-kérdeztem.
-Tudod te.-mosolygott.-Jó shoppingolást!
-Vásárolni megyünk?-nézett ránk Pauley.
-Bizony ám!-mutattam fel a kártyát.
Pauley sikongatva rángatott kifele. Elmentünk egy rakat boltba. Pauley teljesen bezsongott a rakat sok szép ruhától. Apu nagylelkű felajánlásának köszönhetően vettünk ruhát, cipőt meg pár kiegészítőt. Nagylelkű felajánlásnak köszönhetően Abby laborjában készülődtünk, aki még a hajgöndörítőjét meg a hajvasalóját is kölcsönadta. Smink nem kellett, ugyanis azért hazarohantunk. Pauley irtóra izgatott volt. Amikor kész lettünk megköszöntük Abbynek a segítséget és felmentünk. Már indulni kellett volna, a fiúk pedig nem voltak sehol. A kezemben szorongattam az idióta meghívót, Pauley pedig fel alá járkált. A cipője kopogott a padlón. Hamarosan megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia! merre vagytok,-Josh volt az.
-Fent. Ti hol vagytok?
-Lent.-röhögött.
-Ok. Mindjárt megyünk.-azzal letettem.
-Hol vannak?-kérdezte Pauley.
-Lent.
Erre Pauley elrohant a sarkain és engem meg se várva lement a lifttel.
-Szórakozol?-ordítottam utána, de már tuti nem hallotta.
-Érezzétek jól magatokat!-mondta apu, miközben megnyomtam a hívógombot.
-Igyekszem nem kinyírni Pauleyt. De köszi, meglesz.
A lift megérkezett én pedig beszálltam és lementem. Egész végig Pauley gyilkolásán járt az eszem. Amikor a lift ajtaja kinyílt Josht pillantottam meg.
-Gyönyörű vagy!-mondta, mikor kiszálltam.
-Köszönöm!-mondtam, majd megcsókoltam.-Amúgy mivel megyünk oda?
-Nyugi, gondoskodtam róla.
Kézen fogva kivezetett, ahol egy fekete limuzin volt.
-Ez komoly?-néztem rá.
-Aha. Menjünk!
Beszállva a limuzinba Pauley és Derek már falta egymást. Josh beszállt, becsukta az ajtót. A limuzin irtó menő volt. Az estély egy bazi nagy palotaszerűség hátsó kertjében volt megrendezve. nagyjából két órát töltöttünk ott. 10-kor kezdődött, éjfélkor pedig leléptünk. Kint csináltunk képeket, amik mentek fel Instagramra:

mpauley: @t.derek #péntekeste #csinosakvagyunk #koktélpartinvoltunk #uncsivolt #akajaviszontjóvolt

lisa.k.d: @josh.shepard #péntekeste #sötétvan #partinvoltunk #limuzinoztunk #szeretlek

Amikor végre éjfélkor újra beültünk irtóra fellélegeztem.
-Ez borzalmas volt.-mondta Derek.
-Anyád ilyenekre jár?-nézett Pauley Joshra.
-Ezekszerint. De legközelebb nemet mondok.
Visszafele elregéltük apuéknak, hogy mennyire szar volt az egész. Viszont Pauleynak sikerült a kistáskájába garnélarákot csempésznie, szóval azt odaadtuk apuéknak. Miközben apuék etten Pauley a telefonommal selfiezgette saját magát, mivel Derek lelépett. Joshal mi is csináltunk egy selfiet.

josh.shepard: @lisa.k.d #estevan #unatkozunk #mindjártmegyünkhaza #szeretlek