1. fejezet - Átlagosság

Lisa

Reggel úgy keltem, hogy apu rám ugrott. Valószínűleg háborúsat játszott. Mivan? Az órára néztem, ami kereken 7 órát mutatott.
-Mit csinálsz?-kérdeztem félholtan.
-Felébresztelek.-röhögött.
-Nem mondod.-forgattam a szemem.
Lelöktem aput magamról úgy, hogy legurult a földre az ágyam mellé.
-Ez nem volt vicces!
-Szerintem meg igen.-néztem le rá. 
Apu feltápászkodott a padlóról és leült az ágyam szélére. 
-Menned kéne a suliba.
-Ennyire le akarsz rázni?-néztem rá döbbenten.
-Nem.-mosolygott, miközben a fejét rázta.
-Helyes.- Ma főzünk este?
-Ma nem. Éjszakás vagyok.
-De ma péntek van!-háborodtam fel.
-Az igazgatónőt viszont nem érdekli, hogy péntek van.
-Akkor szerintem Pauley-val leszek.
-Oké. De igyekezz a suliba.
-Elviszel?-vágtam kutyapofit.
-El.
Nagyjából 10 perc múlva már harci díszben indultunk el a Washingtoni gimnázium felé. Apu megállt a sulival szemben.
-Mielőtt még rohannál a suliba, megírtad a matekházit?
Ebben a pillanatban pofonvágott a valóság. Miss Gabriella Taylor, a matektanárnő egy idióta, akinek mániája a matekházi megírása. És ebben a pillanatban esett le az is, hogy tegnap elfelejtettem megírni a matekházit.
-Nem, de majd óra előtt megírom.
-Elisabeth!
-vette elő apu a szigorú ábrázatát.
-Mi az? Még van 25 percem, hogy megírjam.-néztem az órámra közben.
-Sok sikert hozzá!
-Apu a sok sikert, az neked kell.-mondtam, amjd adtam egy puszit és kiszálltam a kocsiból.
-Szeretlek!-szólt ki.
-Én is!-mondtam, majd becsaptam a kocsiajtót.
A sulival szemben álltan, az utca túloldalán. Épp át akartam menni, amikor Pauleyék kocsija megállt előttem. Pauley rögtön ki is ugrott.
-Szia apu!-ugrott ki.-Szia Lis!
-Szia!-mosolyogtam.-Szia Tim-hajoltam be a kocsiba és köszöntem Pauley apujának.
 -Szia Lisa! Apád?
-Nagyjából fél perce ment el.
-Akkor nekem is kéne!-nézett Tim az órájára.-Szia kicsim! Szia Lisa!
Pauley becsapta a kocsiajtót, majd intett, Tim pedig elhajtott. Barátnőm persze azonnal elővette a telefonját, és egyfolytában nyomkodta, miközben elindultunk a suli felé.
-Ez volt életem legrosszabb reggele!-fakadt ki.
-Most miért?-néztem rá.
-Nem indult el a hülye gépem, apu pedig nem mosta ki a pulcsit, mamit ma fel akartam venni. De ebben a legrosszabb a gép.
-Apa ma reggel elméletileg háborúsat játszott, mert úgy keltett fel, hogy rámugrott.
Pauley röhögni kezdett.
-Ez vicces!-mondta, miután abbahagyta.-És mit csináltál?
-Lelöktem.-vontam meg a vállam.
-Amúgy értetted a matekházit?
-Basszus a matek! Még házit kell írnom!-mondtam majd besiettem a suliba, Pauley pedig loholt utánam.
Egyenesen a szekrényemhez rohantam és a matekcuccomat kezdtem el előkeresni a táskámból. Pauley fél perccel utánam, lihegve ért a szekrényemhez. 
-Ilyet.....többé...ne...csinálj!-lihegett, miközben a térdére támaszkodott.
-Oké.-mondtam, miközben épp a matekra igyekeztem koncentrálni.
Nagyjából 5 perc alatt összecsaptam a házit. 
-Kész?-kérdezte.
-Persze.-bólintottam.
-Lisa, nem mehetnék át hozzátok este? Apa éjszakás lesz.
-Mi lenne ha én mennék hozzátok, mivel apa is éjszakás.
-Oké, akkor nálam?
-Tökéletes.-mosolyogtam.
-Utálom a hülye igazgatónőt!-dőlt neki a szekrényének, ami pont az enyém mellett volt.
-Én is. És a leszármazottját is.
-Emlegetett szamár.-bökött a fejével a folyosó vége felé.
Josh Shepard épp ekkor lépett be a suliba. Különös módon egyedül. Lepacsizott mindenkivel, aztán hirtelen megállt előttünk.
-Hali csajok!-vetette az idióta mosolyát.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Nem állhatok le csak úgy beszélgetni veletek?
-Nem.-mondta helyettem Pauley.
-Hiszen ovi óta ismerjük egymást.-hitetlenkedett Josh.
-Vár a barátnőd.-böktem a fejemmel a bejárat felé.
Tracy Harris, Josh barátnője épp ekkor lépett be a suliba. Magassarkú, szőke hosszú haj, szoknya, kistáska. Úgy lépkedett a hatalmas sarkakon, mintha kifutón menne végig.
-Lisa én...-kezdte Josh, de félbeszakítottam.
-Menj!
Josh elballagott Tracy pedig azonnal a nyakába ugrott.
-Te annyira idióta vagy!-súgta oda Pauley.
-Most miért?-néztem rá.
-Egyértelmű, hogy járni akar veled!
-Persze! Pont velem!-röhögtem gúnyosan.
-Komolyan mondom! Josh úgy néz rád, mint ahogy a fiúk szoktak azokra a lányokra, akik tetszenek nekik.
-Ne nézd meg többször az 50 első randit.
-Ezt nem abból ettem, hanem a Violettából.-húzta ki magát.
-A miből?
-A Violettából. 
-Miért érzem úgy, hogy tudnom kéne miről beszélsz?
A kérdésemre Pauley már nem tudott válaszolni, ugyanis becsengettek. 
-Ez nem ér!-toporzékolt.
-Na gyere! Még ki kell nyúvasztanunk magunkat matekon.-vigyorogtam.
Pauley röhögni kezdett, majd elmentünk matekra.