Lisa
Nem tudom meddig lehettem kába. Az utolsó emlékem az volt, hogy lehunyom a szemem és várom a kaszást, hogy elvigyen. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem fehér falakat láttam. A fejem hasogatott. Körbenéztem. A kezemből csövek álltak ki. A fejemre tettem a kezem. Az orromból is kiállt egy cső. Teljesen pánikba estem. nem tudtam, hogy hol vagyok és hogyan kerültem ide. Hirtelen apu termett ott mellettem és megfogta a kezem.
-Hé! Nincs semmi baj!-mondta, majd a szabad kezével a fejemet kezdte simogatni.
-Hol vagyok?-nyögtem ki nagy nehezen.
-A kórházban. Nagyjából egy hétig voltál eszméletlen.
-Jézusom! Miről maradtam le?
-A nyári szünet elejéről.-magyarázta.
-Josh hol van?-nézem körbe.
-Minden rendben vele. Tegnap délután engedték haza. Benézett hozzád, mielőtt elment, és nagyjából fél órája járt itt utoljára.
-Felhívod nekem?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott, mire megöleltem.
Apu telefonált Joshnak, de csak azután, miután a doki bejött és alaposan megvizsgált. Felhívta még Pauleyt és Gibbst is, hogy felébredtem. Miután a doki kilépett a szobából, hamarosan megjelent Josh. Apa pedig elment, azzal az indokkal, hogy éhes. Josh rögtön az ágyamhoz rohant és átölelt.
-Annyira örülök, hogy ébren vagy.-mondta.
Hallottam a hangján, hogy a könnyeivel küzködik.
-Nyugi, nincs semmi bajom!
Nagyjából sikerült meggyőznöm.
5 nap múlva engedtek haza. Fantasztikusan tüdőgyulladást kaptam, szóval megvan a szünidő első programja. Apa irtó cuki mostanság, mert amióta itthon vagyok egyfolytában körülöttem ugrál. Még akkor is, amikor dolgozik. Akkor viszont hívogat, így gyakran felébreszt. Ugyanis a nap 2/3-át legalább átalszom. A többiben vagy apuval vagyok, vagy a többiekkel beszélgetek Facebookon, ami annyiból áll, hogy ágybafekvős selfieket küldök, ha megkérdik hogy vagyok. Egyszer a zsepikupacot is lefotóztam Pauleynak, amit az ágyam körül gyűjtögettem. A tüdőgyulladásban Josh lett a sorstársam, akinek addig nem volt semmi baja, amíg be nem jött hozzám. Ráadásul a temetés Los Angelesben le lett fújva, ugyanis kiderült, hogy a tengerész bevett valami szert, amitől azt hitték rá, hogy halott és mindenkit elég nagy meglepetésként ért, amikor felébredt a boncasztalon.
Délután kopogtattak az ajtón. A takarómat magamra tekerve indultam el ajtót nyitni. Pauley ácsorgott a folyosón.
-Szia álomszuszék!-vigyorgott, majd beslisszolt mellettem a lakásba.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem, miközben becsuktam az ajtót.
-Gondoltam meglátogatlak.
-Pauley náthás vagyok, tüdőgyulladásom van és aludni akarok.
-Ne már! A nap háromnegyedét átalszod.
-A negyedében meg veled beszélgetek Facebookon.-mondtam, majd leültünk a kanapéra.
-Csak akarom, hogy szórakozzunk egyet. Persze itt nálatok. Derekkel mostanában sokat veszekszünk. Ketten nem tudunk semmit se kezdeni magunkkal.
-De őt hol hagytad?
-Joshnál van.
-Megnézünk egy filmet?
Pauley az egész napot nálunk töltötte. Megnéztünk egy rakat filmet, csináltunk popcornt, sütöttünk sütit, ráadásul a pizsit is levetette velem, így normális ruhában mászkáltam otthon. Apa mondta, hogy nem jön haza éjszakára, mert bent bent kell maradnia. Pauley épp haza akart menni, amikor leállítottam.
-Nem jössz be velem apuhoz?-kérdeztem.
-Nem fog lecseszni?
-Nem.-ráztam a fejem mosolyogva.
Egy rakat zsepivel bepakolva elindultunk be. Útközben majdnem minden kukába kidobtam egy műsoros zsepit. Amikor felértünk apuékhoz, drága faterom vágott egy pofát.
-Mit keresel itt?-nézett rám, amikor odaértem.
-Baj, hogy bejöttem boldogítani téged?-kérdeztem, majd kifújtam az orrom és kidobtam a használtat a szemetesbe.
-Nem, de feküdnöd kéne.
-Ha Pauley nem lenne mormotaként élném le a hátralévő életem.
-Bizony! Mert én ennyire menő vagyok!-húzta ki magát Pauley.
-Ezt inkább felejtsük el.-veregettem hátba.
-Lisa, mi lenne ha inkább Abbyt fertőznéd?-nézett rám ziva.
-Már itt sem vagyok.
Pauleyval lementünk Abbyhez.
-Szia Abby! Lisa jött fertőzni. Remélem nem bánod.-kiáltotta Pauley, ahogy leértünk.
-Sziasztok!-jött oda, amint meglátott minket.-Jajj, dehogy! Már délután óta már is fertőz.
-Ki?-kérdeztem.
-Szia!-jött ki Josh a hátsó a laborból.
-Jézusom!-futottam oda, majd gyorsan megöleltem.
Derek is kijött, miközben mi ölelgettük egymást. Őt Pauley terítette le.
-Nagyjából délután óta itt dekkolnak. Gibbs egyből leküldte őket.-mosolygott Abby.
-Minket Ziva küldött le.-vigyorgott Pauley.
-Akkor addig segíthettek nekem lábnyomot elemezni.-mondta Abby izgatottan.
-Lábnyomot?-kérdezte Josh.
Végül is segítettünk Abbynek lábnyomot elemezni, aztán meg ujjlenyomatot kerestünk és lefuttattuk a keresőbe. Néztünk biztonsági kamerafelvételeket is. Irtó izgalmas volt. Egyszer véletlenül rátüsszentettem Derekre, Josh pedig Pauleyra, egyszer pedig egymásra. A rakat zsepit sajnos elfújtam, így Abby adott egy másik csomaggal. Éjfél fele Derek elhúzott, Pauley pedig fél 1 fele lépett le. Joshal éjszakai baglyok vagyunk, ugyanis őt hajnali fél 3 rángatta haza az anyja, engem pedig apu vitt haza 4 fele. Nem voltam még álmos, de apa az ágyba parancsolt.
-De én nem akarok aludni!-vágtam ki a hisztit.
-Lisa, tudod te hány óra van?-nézett rám úgy, mintha megöltem volna valakit.
-Még csak 4 óra van.
-Még csak?
-Nem vagyok álmos.-azzal feloldottam a telefonom, de apu kikapta a kezemből.
-Nincs telefon és nincs számítógép!
-Mi van?-akadtam ki.
-Nem érdekel! Amíg itt 200 darab zsepit használsz el egy nap addig ne számíts másra!
-Te most komolyan beszélsz?
-Nem viccelek! Nincs Pauley, nincs Derek és nincs Josh!
-APA!
-Nincs apa! Nem érdekel! Amíg beteg vagy, addig ez van. Nincs mese!
Azzal felkapta a gépemet az íróasztalomról és kiment, majd hangosan becsapta az ajtót. Ő mérges még baszki? Nekem kéne.
Bianca
Ziva hajnalban ért haza. éreztem, hogy most kell elmondanom neki az igazat. Már legalább 2 hete bennem van, és el akarom neki mondani, de eddig sosem tudtam, hogyan kezdjem.
-Megint a pasidnál voltál?-kérdeztem, amint betette az ajtót.
-Ha ott lettem volna, ahhoz sem lenne semmi közöd!
-Elárulod, hogy miért vagy ennyire ellenséges? Amióta itt vagyok, azóta ezt csinálod!
-A húgom vagy. Az a dolgom, hogy csesztesselek.-röhögött gúnyosan.
-Komolyan beszélek! Felejtsd el az ügynök pasidat.
-Ugyan miért? Nem te mondod meg, hogy mit csinálok!
-Ziva, apa meg akarja őt ölni.
-Ezt honnan veszed?
-Már évek óta kémkedik utánad. Amióta idejöttél. Amikor megtudta, hogy van valakid, akkor ideküldött, hogy vagy szedjelek szét titeket, vagy öljem meg.
-És te belementél? Normális vagy bazd meg?
-Nem tehettem mást! Te is pontosan tudod, hogy milyen!
-Most akkor mi lesz?
-Ha nem akarod, hogy meghaljon, akkor szakíts vele. Hidd el, nem bántásból mondom. Szeretlek, de nem akarom, hogy szenvedj.
-Oké. Szakítok vele. Nem akarom, hogy meghaljon. Lisának csak a nagyapja van, de ő is New Yorkban van. Tony pedig nem engedné, hogy ott lakjon.
-Sajnálom. Téynleg.
-Ne tedd. Amúgy utánad küldött valakit?
-Nem tudom. Lehetséges. Nem vettem észre semmi gyanúsat.
-Viszont én ismerem annyira. Lehet, hogy nem is Tonyt akarja megöletni, hanem minket.
-Hogy juthat ilyen az eszedbe?-néztem rá.
-Ismerem. Jobban, mint te. A lényeg, hogy légy óvatos, mert bármikor felrobbanthatnak.
-Rendben.-bólintottam.
Lisa
Hivatalosan is betegszabadságon vagyok. Nincs telefonom, nincs számítógépem. Szerencsére a vezetékest elfelejtette. Gyorsan felhívtam pauleyt, de nem vette fel. Hívtam a vezetékesüket.
-Haló!-vette fel nemsokára.
-Szia, én vagyok!-szóltam bele.
-Jézusom! Szia! Hívni akartalak, de apa elvette a telóm és lekódolta a gépeket. Nem tudom feltörni hiába is igyekszek vele!
-Akkor ezek szerint nem csak én szívok.
-Nem.-nevetett-Derek hívott az előbb. Ő és Josh is elzáráson vannak. Mindannyiunkat technikaelvonásban részesítettek.
-Apa azt mondta, hogy amíg nem gyógyulok meg addig így lesz, szóval most ezerrel kúrálom magam.
-Sok sikert! Engem apa csak szimplán eltiltott. Szerinte túl sokat avgyok veletek és túl keveset vele. Nem tudom, lehet, hogy van benne valami.
-Van is!-hallottuk meg hirtelen Tim hangját.
-Apa! Ne kontárkodj!-mondta Pauley.
-Ezekszerint a vezetékest is el kell hoznom.-hallottam meg aput.-Elisabeth Kaithlyn DiNozzo! Telefont lerakni és vissza az ágyba! És ne csak mond, hogy kúrálod magad, hanem tedd is azt!
-Basszus ilyen nincs-forgattam a szemem.-Isten veletek!
-Szia!-köszönt el Pauley.
Leraktam a kagylót, majd inkább a földhöz vágtam az egész telefont. Egy bazi bögre forró tea és a takaróm kíséretében leültem a kanapéra és inkább bekapcsoltam a tvt, mert ezt az egyet nem tiltották meg. A zenecsatorna tűnt az egyetlen elfogadható megoldásnak, ahol épp egy The Vamps szám ment. Felírtam a noteszembe, hogy majd ha lesz gépem el kell küldenem Pauleynak, mert ő szereti ezeket:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése