2015. július 21., kedd

8. fejezet - Szívzűrök? Ugyan már...




Lisa


Lefagytam. Biancát néztem apáékon keresztül, de a meglepődésen kívül semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Josh kezét elengedtem, akinek a jelenlétét utána nem is éreztem magam mellett. Apa még mindig Zivát csókolta. Egymás szájába kutakodtak, ami annyira undorító volt, hogy azt hittem elhányom magam. A szemeim csillogni kezdtek és hiába szerettem Zivát, hagytam, hogy végigguruljanak az arcomon a könnyeim. Nem érdekelt, hogy hajnali 3 van hátat fordítottam nekik és kirohantam. Amikor becsukódott a lift ajtaja láttam aput, amint a nevemet ordítva próbál megállítani. A liftajtó becsukódása azonban megakadályozta a tervét.Amikor kiértem futva mentem haza a sötét utcákon keresztül. Hazaérve bezártam magam mögött az ajtót. Legszívesebben szétvertem volna a házat, hogy valamilyen módon levezessem a dühöm. Leültem a kanapéra és igyekeztem megnyugtatni magam. Aztán hirtelen megcsörrent a vezetékes. Az idióta telefon sajnos nem jelzi ki a számot. Vettem egy mély levegőt és felvettem.
-Haló!
-Miért szaladtál el?-apa volt. A picsába.
-Mit akarsz?
-Bocsánatot akarok kérni tőled.
-Engem meg nem érdekel!-mondtam, miközben a könnyeimmel küzdöttem.
-Hallgass végig, baszki!
-Nem! Mondd el ezt annak, akit érdekel!
-Lisa, tényleg sajnálom!
-Nem mondod? Mindig elvárod, hogy mindent elmondjak neked, erre bassza meg pont te vagy, aki semmit mond el nekem! Pedig veled élek!
-Lisa el akartam neked mondani, csak nem tudtam, hogy mikor.
-Aha, persze! Képzelem  ahogy magadba fogalmazod a mondatokat.
-Beszéljük meg ezt inkább akkor ha hazaértem.
-Felőlem.-azzal lecsaptam a készüléket.
Igyekeztem elhessegetni a fejemből a látott képeket, de nem nagyon ment. Nagyjából negyed óra múlva kopogtattak. Az ajtóhoz mentem, de nem néztem ki a kukucskálón.
-Menj el!-ordítottam ki.
-Pauley vagyok.-hallottam meg barátnőm hangját.
Kinéztem a kukucskálón. Pauley türelmetlenül topogott az ajtó előtt. Egyedül. Kinyitottam az ajtót. Pauley valóban egyedül volt.
-Szia!-mondta.
-Gyere be!-mondtam.
Pauley bejött, levetette a kabátját és leült a kanapéra.
-Kérsz valamit?-kérdeztem, mire megrázta a fejét.
-Ne tettesd itt nekem, hogy nem érdekel. Látom rajtad, hogy mindjárt kitéped a hajad.
-Legszívesebben kiugranák az ablakon! Irtó pipa vagyok apura!
-Ne tedd. Egyiket se.
-Miért ne? Mindig azt mondja, hogy mondjak el neki mindent. Erre basszus pont ő az, aki semmit nem mond el! Most szerinted?-akadtam ki.
Pauley-egyem a szívét- végighallgatott és tök normálisan igyekezett kezelni a kiakadásomat, habár tudom, hogy neki sem lehetett könnyű. Otthagyta a barátját az apjával a központba csak azért, hogy az összetört lelkemet kezelje.
-Visszamehetsz ám. Nem kötelező velem lenned, csak azért, mert legszívesebben fejbe lőném apámat vagy magamat.
-Kezdem azt érezni, hogy a gyilkolásra való hajlam öröklődik. -tűnődött.
-Ezt, hogy érted?
-Csak mert kedvem támadt kinyírni valakit.
-Neked?-röhögtem el magam végre.
-Aha. De mindegy. menjünk el császkálni a plázába.
-A plázába? Hajnali fél 4 van.
Akkor majd 10 fele. Addig bulizzunk!
Pauley a hifihez rohant és benyomta. hamarosan üvölteni kezdett Aronchupa zenéje.


Pauley ugrálni kezdett, majd engem is rángatni kezdett. a szomszédok kopogni kezdtek, de nem nyitottam ki az ajtót. Mivel tudják, hogy apu hol dolgozik valószínűleg fel fogják hívni. Még egy rakat számot végighallgattunk. A fáradékonyság a mai este nem volt jellemző ránk. Fél 11 fele már átöltözve mentünk a plázába. Elmentünk ruhákat meg bizsukat nézni, moziba megnéztük a legújabb Halálos iramban filmet utána meg a Minyonokat. Mozi után beültünk a kávézóba jegestázni, ahol megállítottunk egy idegent, hogy csináljon rólunk képet. Pauley telójáról fel is tettük őket Instára:

lisa.k.d: @mpauley #imádlak #legjobbvagy #jegestea #kedvencünk #mertmimenőkvagyunk

mpauley: @lisa.k.d #szombat #irányok #naeztbogozdki #arrakellmenni  #sohanemhisznekem #mostisnekemvoltigazam
Épp kifele mentünk a plázából, amikor összefutottunk Tracyvel. A péntekről hallott, ugyanis Derek feltöltött egy képet Pauleyval a Facebookra. Fantasztikus beszélgetésre számítottam.
-Nocsak, nocsak! Csodálkozom, hogy itt futok össze veletek.-röhögött gúnyosan.
Ő röhög, miközben őt dobták. Ráadásul egy héten kétszer.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Tőletek? Az ég adta világon semmit! De figyelmeztetlek titeket, hogy még kurvára megfizettek!-azzal átvágott közöttünk és beviharzott a plázába.
-Csak tudnám mit ártottunk neki.-néztem utána.
-Azt én is.-értett egyet Pauley.
Még kővé meredve néztük egymást a pláza előtt, amikor észrevettük Ziva húgát. Kisvártatva ő is észrevett minket és odajött hozzánk.
-Sziasztok!-köszönt, miközben próbált mosolyogni.
-Szia!-mondtuk egyszerre.
-Hogy érzed magad?-kérdezte Pauley.
-Nem mondanám azt, hogy jól. Amióta Ziva Washingtonba érkezett teljesen megváltozott. Ráadásul kérvényezte azt, hogy ténylegesen NCIS ügynök lehessen.-magyarázta.
-Miért, most micsoda?-kérdezte Pauley.
-Csak összekötőtiszt.-mondtam, mire Bianca bólintott.
-Azt sem gondoltam, hogy épp egy amerikai pasiba fog beleszeretni.
-Az az amerikai pasi Lisa apja!-mondta Pauley.
-Perpillanat pipa vagyok rá, szóval szidhatod nyugodtan.-néztem Biancára.
-Amúgy én akartam megkérdezni azt, hogy te hogy érzed magad.-nézett rám.
-De miért épp itt kerestél?-kérdeztem.
-A pasijaitok aktív Facebook és Instagram függők.
-Azt gondoltuk.-mondtam.
-Miért érzem azt, hogy nem csak azért jöttél, hogy megkérdezd, hogy van Lisa?-nézett Biancára Pauleyra.
-Jól érzed. Igazából ők kerestek titeket.-azzal az utca másik irányába mutatott.
Bianca ránk kacsintott, majd elment. Kisvártatva már sehol sem volt. Az utca túloldalán, azonban Derek és Josh állt. Pauley átakart futni a másik oldalra, de megakadályoztam, mielőtt elcsapatná magát.
-Gyere át!-ordított Josh.
-Gyere te!-kiáltottam vissza.
A női hatalom különleges képesség, ugyanis mindkettő átjött a mi oldalunkra. Pauley elkezdett Derek felé futni, aki még időben kapcsolt ugyanis elestek volna. Pauley ilyenkor olyan, mint egy tank. 
-Jól vagy?-kérdezte Josh.
-Igen, és nyugi. Nem vagyok se halálos beteg és nem halt meg senkim sem.-nyugtattam.
-Bemegyünk a plázába?-kérdezte Derek.
-Onnan jöttünk.-mondtam.
-Inkább menjünk a parkba.-mondta Pauley.
Elmentünk a parkba, de előtte még sétáltunk a városba, ahol képeket is csináltunk. Pauley és én már nem raktuk fel sehova, viszont a fiúk igen.

t.derek: @mpauley    <3


josh.shepard: @lisa.k.d  Gyönyörűmmel! <3

Egész nap a városban lógtunk. Hála nekik sikerült túltennem magam apu ügyén, habár még várt kettőnkre egy irtó kínos beszélgetés. Sötétedés után Pauleyt felhívta apu, hogy nem otthon fogunk beszélgetni, hanem bent. Hát mert miért is ne? Dereket a szülei a központ előtt várták, vagyis ő elment. Josh is ki lett lőve, ugyanis az anyja hazaparancsolta, mivel akkor végzett, amikor mi odaértünk. Ráadásul Pauleyra sem számíthattam, ugyanis őt Tim vitte haza. Vitte? Bocsánat, rángatta, mivel Pauley egyáltalán nem akart hazamenni. Mint a portástól kiderült már csak apa volt fent. Görccsel a gyomromban mentem fel. A liftből kiszállva csak apu íróasztalán lévő lámpa világított. Közelebb menve látta, hogy egy fehér doboz van rajta. A doboz egy lila masnival volt átkötve, rajta pedig egy kártya volt, amin a "Sajnálom!" felirat díszelgett. Lebontottam a szalagot és a dobozt kinyitva észrevettem a legújabb Iphone 5-öt. A telefon fehér volt és egy lila virágos tok volt a hátulján. Csak forgattam a készüléket a tenyeremben, ami egyébként be volt kapcsolva. Jobban szemügyre véve, az előző telefonomról minden alkalmazás, kép, zene és telefonszám rajta volt.
-Azta!-csak ennyit tudtam kinyögni, de azt viszont hangosan.
Ez a telefon ugyanis teljesen lenyűgözött, főleg a hátulja. 
-Ezek szerint tetszik.-hallottam meg apu hangját.
Azt viszont nem tudtam honnan jöhet. Kisvártatva arról a folyosóról jött, ahonnan Abby szokott jönni a laborjából. Tim asztalánál megállt. Nagyjából 2-3 méter lehetett köztünk.
-Igen, nagyon! Köszönöm!-mondtam, majd letettem a telefont az asztalára.
-Nézd, nagyon sajnálom ami történt! Ziva és én...
-Csókolóztatok. Nem vagyok vak.
-Dühös vagy?
-Kire? Rád perpillanat nagyon, de ez a szép tok kezd jobb érzést ébreszteni bennem.-azzal felemeltem a telefont az asztalról és tokot kezdtem nézni.
-A végén egy telefontok menti meg az életem.-mosolygott apa.-Viccet félretéve! Tényleg haragszol rám?
-Nem tudom.-vontam meg a vállam, miközben végig a szemébe néztem.-Azt se tudom, hogy mit érzek.
Apu végül mindent megmagyarázott. Elmondása szerint már akkor megtetszett neki Ziva, amikor először látta. És a titkukat egyedül Tim tudta, de most már Ziva húga is, akivel Zivának kell beszélnie. Apa elmondása szerint tényleg szereti Zivát. A helyzetet epdig még szoknom kell. Hazaérve beüzemeltem a telefonom. Küldtem fényképet Pauleynak a tokomról, aki egyből beleszeretett. Josh pedig a telefonomat akarja elcsórni, hogy aztán befesse feketére (?). Hát oké.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése