Lisa
Szombaton otthon ébredtem. Nagyjából hajnali 2 körül értünk haza, mivel apa addig üldözte a rosszfiúkat, de hazaküldtek mindenkit, szóval én is jöttem haza aludni. Reggel 9-kor már fent voltam. Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd felöltöztem. Közben apa is felébredt. Épp reggelit kezdett csinálni, amikor kopogtattak.
-Nyitom!-ugrottam fel az asztal mellől.
Az ajtóhoz rohantam. Kitártam az ajtót. Josh állt az ajtó túloldalán.
-Szia!-mondtam, majd megöleltem és megcsókoltuk egymást.
-Jó reggelt! bejöhetek?-kérdezte.
-Persze.-beengedtem, majd becsuktam az ajtót.
-Ki az?-jött ki apu a konyhából, majd amikor meglátta Josht picit lefagyott a mosoly az arcáról.-Ez meg mit csinál itt?-nézett rám.
-Üdvözlöm uram! Épp erre jártam és gondoltam benézek.
-Értem. De délelőtt 10-kor nem otthon kéne lenned?
-Anyámnak elintéznivalója van.
-Érdekes.-tűnődött apu.
-A reggeli?-kérdeztem aputól.
-Ó basszus!-azzal visszarohant a konyhába.
-Bocsi, reggel kissé kötekedő.-néztem Joshra.
-Nincs semmi baj.-mosolygott.
Apu kész lett a kajával, és érdekes módon meghívta Josht is, hogy egyen velünk. Szerencsétlen elfogadta az ajánlatot, habár én féltem, hátha apa "véletlenül" megmérgezi. A reggeli után apa pakolta be a mosogatógépet.
-Lisa el tudsz menni nekem valahova bevásárolni?
-Bevásárolni? A sarki kisbolt jó lesz?
-Okoskám, én valami szupermarketre gondoltam.
-Akkor adsz pénzt buszra?
-Vidd a kocsit.-erre úgy meglepődtem, hogy kis híján lefagytam.
-De sose engeded meg, hogy vezessem a kocsit.
-Most viszont el kell vinned, mert én nem megyek ki a házból.
Épp készülődni akartam, de hirtelen megcsörrent apa telefonja. Be kellett mennie, így kettesben maradtunk Joshal.
-Mit csináljunk?-néztem rá.
-Menjünk el vidékre.-vetette fel az ötletet.
-Hogyan? Hogy jutunk oda? Ráadásul még meg kell kérdeznem aput.
-Én már lezsíroztam vele. De neked kell vezetned, mert én sajna nem tudok, ahogy Pauley és derek sem.
-Mi van? Vezetek én, de nincs kocsi, mert apa elvitte.
-Miért kell neked folyton idegeskedned?-azzal megfogta a kezem.
Elhagytuk a lakást és Joshékhoz mentünk. A ház előtti járdán Pauley és Derek állt.
-Hali!-köszönt Pauley.
-Most akkor mivel megyünk?-kérdeztem.
Josh kinyitotta a garázs ajtaját, ahol egy fehér Mercedes állt.
-Ezzel.-nyomta a kezembe a kulcsot.-Csak vigyázz, nehogy összetörd.
Beültem előre, Josh mellém, Pauley és Derek pedig hátulra. A kocsival kimentünk a városból. nagyjából 2 órát kellett vezetnem, így már elmúlt dél, mire odaértünk. Egész végig fákkal körülvett utakon mentünk. A ház, ahol kikötöttünk egy erdő közepén, egy tó partján állt. Teljesen nyugodt és barátságos hely volt.
-Ez gyönyörű!-néztem körbe.
A ház legalább két emeletből állt plusz a földszint. Fehérre volt festve és terasszal lett körbevéve. Fából épült és virágos függönyök voltak az ablakokon. Egy erkély is volt rajta, a szélén pedig virágládák. A lépcső mellé rózsabokrokat ültettek. A házhoz tartozott egy pajtaszerűség is, ami az épület mögött kapott helyet. Az egész környéket fákkal ültették körbe, amik az idők során már magasra nőttek. A levegő tiszta volt, még a madarak csiripelését is hallani lehetett.
-Itt lesz az esküvőm!-állapította meg Pauley, mire Derek kissé sokkot kapott.
-Belülről is megnézitek?
Bementünk a házba. Hangulatos volt. A falakat halványan rózsaszínre festették, a bútorok sötét fából készültek. Azt hinné az ember, hogy régimódi lenne, de ennek ellenére minden modern volt. A konyhában volt hűtő, mikró, tűzhely, sőt még mosogatógép és turmix is.
-Tényleg itt lesz az esküvőm!-lelkendezett Pauley.-Amúgy hol vagyunk?
-Ez a vidéki nyaralónk. Nyáron le szoktunk jönni ide egy-két hétre, és a fontosabb családi események is itt vannak megtartva.-magyarázta Josh.
-Nem vagyok a családod tagja, de az esküvőmre foglald le ezt a helyet.-mondta Pauley.
-A tó is hozzá tartozik?-kérdeztem.
-Basszus tényleg! Tó is van!-azzal Pauley kirohant.
-Erre pórázt kéne kötni!-csóválta a fejét Derek, majd Pauley után rohant.
Mi is kimentünk. Derek a stégen érte utol Pauleyt , ezzel megakadályozta azt, hogy beleugorjon a vízbe. A tornácon néztem, ahogy Pauley próbálja kiszabadítani magát.
-Ezek tisztára megkattantak.-állapította meg Josh, miközben igyekezett visszatartani a nevetést.
-Mi is megkattanhatnánk.-néztem rá.
-Ezt, hogy érted?-kérdezte.
A ház melletti fáról lelógott egy kötél, aminek a végére rá volt kötve egy ilyen valami, amire rá lehetett ülni. Így most hülyén hangzik, de remélem azért érthető, hogy mit akarok kihozni belőle. Odarohantam, majd ráültem és elkezdtem lökni magam.
-Gyerekes vagy!-jött oda hozzám Josh.
-Itt senkit sem érdekel.
A kötelet markoltam mindkét kezemmel, miközben a lábammal ide-oda löktem magam. A lábamat néha felemeltem csak azért, hogy érezzem a súlytalanságot. Mikor már lassulni kezdett az egész Josh megfogta a Derekamat és újra meglökött.
-Én vagyok gyerekes, ugye?-kérdeztem nevetve.
Láttam rajta, hogy mosolyog. Pauley időközben csinált rólunk képet, amit fel is nyomtam Instagramra, mivel a mobilnet mindenhol működik:
 |
| lisa.k.d: @josh.shepard elvan a gyerek, ha játszik xD |
-Nagyon örülök annak, hogy itt vagy.-mondta.
-A lényeg, hogy együtt vagyunk, nem?-néztem rá, mire megcsókolt.
Csak ott álltunk a stég szélén és csókoltuk egymást. Biztonságban éreztem magam most, hogy vele vagyok.Hirtelen éreztem, hogy valaki oldalról meglök minket. A következő emlékem az, hogy a vízben vagyunk, Pauley és Derek pedig vihogva néznek le ránk.
-Ez szerintetek vicces?-kérdeztem.
-Aha.-röhögött Pauley.
-Most akkor húzz ki.-nyújtottam a kezem.
Pauley megfogta a kezem, de annak ellenére, hogy ki akartam mászni, helyette őt is berántottam. Miután a feje kibukott a víz alól fulladozott a röhögéstől. A végén Derek is vizes lett. Ő magától ugrott a vízbe, mivel nem akart csak ő száraz maradni. Fröcskölni kezdtük egymást. Amikor meguntuk kiültünk a stég szélére.
-Most akkor vizesen megyünk haza?-kérdezte Pauley.
-Majd a nap megszárít minket.-mondta Derek.
-Tudod én nem vagyok szegény, szóval ha akartok tiszta ruhát, akkor gyertek be.-állt fel Josh, majd engem is felhúzott.
Pauleyval a száraz ruha megoldását ítéltük a legegyszerűbbnek. Josh bevezetett minket egy szobába, majd el is ment. Pauley betette az ajtót. Kutakodni kezdtünk a szekrényben. Csak szoknyákat találtunk, ráadásul egyberészes szoknyákat.
-Az egyik biztos jó rám!-nézegetett Pauley, mert idáig akármelyiket vette elő vagy kicsi volt rá, vagy nagy.
Végül megtalálta a számára legmegfelelőbb ruhadarabot, ahogy é is a sajátomat. Egy random előtermett hajszárító segítségével szárazzá varázsoltuk a hajunkat, majd nagy nehezen lementünk a nappaliba. Josh és Derek már ott volt. Teljesen átöltöztek, csak a hajuk volt vizes. Délután kiültünk egy pléddel a fa alá. Irtó sokat nevettünk. 6-kor azonban apu telefonált, hogy haza kéne menni. A kocsiban hazafele együtt énekeltünk a magnóval. Előbb Dereket dobtuk haza, majd Pauleyt. A kocsit Josh garázsában hagytuk. Hazakísért, de nem jött be.
-Na milyen volt?-kérdezte apu a kanapén ülve.
Egy csomót regéltem neki, hogy mennyire jól éreztem magam, miket csináltunk, mennyit röhögtünk. Apu korán lefeküdt, mivel állítólag nehéz napja volt. Lefekvés előtt még gyorsan bekapcsoltam a laptopom. Instagramra Derek és Pauley is töltöttek fel képeket:
 |
| t.derek: @mpauley #szombat #kocsikázunk #sajnoshátulülünk #megyünkvidékre #melegvan söfőr: @lisa.k.d |
 |
| mpauley: @t.derek #szeretlek #megsülünk #delehűtöttükmagunkat #imádom |
Instagram után felléptem Facebookra. Sajnos senki nem volt fent, de az értesítések szerint Josh feltöltött velem egy fényképet. Amikor megnéztem azt hittem elsírom magam. Tényleg szeret! Gyorsan kikapcsoltam a gépem és hamar elaludtam.
Josh Shepard megváltoztatta a profilképét
vele: Elisabeth DiNozzo
Hát légy velem – túl az érveken!
Lépjünk mindent át!
A józan ész nem értheti
ritmusunk szavát.
Légy velem – túl az érveken!
Írjunk mindent át!
Lépteinktől összedől
a kő-merev világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése