3. fejezet - Emlékezetes péntek este

Lisa

Először hozzánk mentünk, mivel kellettek a cuccaim. Miközben a táskámba pakolgattam Pauley alaposan körbenézett a lakásban. Végül is csak kedden délután volt itt. Nem változott sokat a lakás három nap alatt, de Pauley tuti látott valamit, amit nekem nem sikerült észrevennem. Pedig én itt lakom!
-Mit keresel?-jöttem ki a nappaliba egy fél percre, miközben a barátnőm fel-alá mászkált.
-Semmit. Csak körbenézek. Olyan szép lakásotok van!
Körbenézegetett még vagy egymilliószor, mire én összeszedtem a cuccaimat. 
-Kész vagyok.
-Apud kiakadna, ha elhoznák ezek közül egyet?-mutatott a filmes szekrényre.
-Nem hiszem.-vontam meg a vállam.
Pauley leemelt legalább 10 filmet a polcról. Mi van?
-Már ne haragudj, de azt hiszem ez nem egy.-néztem a kezeiben tartott filmeskupacra.
-Egyet mondtam volna?-kérdezte döbbenten.
-Inkább menjünk.
Pauley bólintott. Bezártam a lakást, majd elmentünk hozzájuk. Pauleyék velünk ellentétben nem egy négyemeletes lakásban kuporogtak, hanem egy külvárosi kertes házban egy hatalmas kerttel. Az egyszintes sárga épület totálisan beleillett a körülöttük lévő családi házak közé. Mondjuk a nagy kert kellett is nekik, ugyanis amint megjelentünk a postaláda mellett Pauley hatalmas német juhász kutyája elkezdett felénk futni. Felcsimpaszkodott a gazdájára, majd nyalogatni kezdte.
-Nyugi Jethro!-röhögött Pauley.
-Honnan támadnak ezek az értelmes nevek? Még mindig nem emésztettem meg, hogy Jethronak hívják.-néztem a kutyára.
-Abby adta neki.-magyarázta.
-Tudom, de akkor is! Jethro? Nem lehetett volna Buksi vagy Tappancs? Vagy PC? Ha már annyira szereted a PC-ket.
-Szeretem a PC-ket, és ezt nem is tagadom, de nem adtam volna neki ezt a nevet.-mondta, miközben beértünk a házba.
Nagyjából 1 hete jártam itt utoljára, de esküdni mernék, hogy eggyel kevesebb számítógép volt itt. Pauley és Tim otthona ugyanis kész számítógépes labor. Mindenhol vannak PC-k, meg videókártyák, meg monitorok, meg laptopok, meg minden ami csak informatikához kapcsolódik. Leraktam a cuccom az egyik székre, amin érdekes módon nem volt egy elektronikai eszköz sem.
-Vetettek új gépet valamikor?-kérdeztem.
-Nem rémlik.-gondolkozott Pauley.-Ja, de! Apa vett egy újat asszem hétfőn. Miért?
-Csak kérdeztem.
Pauley csinált pattogatott kukoricát, majd csak simán leültünk a kanapéra. Megnéztünk legalább 3 filmet. Este fél 11-kor már le akartam volna feküdni, de Pauley hirtelen felugrott a kanapéról. 
-Basszus menjünk el bulizni!
-Bulizni?-kérdeztem félholtan.
-Aha. Még csak fél 11 van.
-Pauley fáradt vagyok. Semmi kedvem bulizni.
-Gyerünk már DiNozzo!-kezdett el huzigálni.-Jó móka lesz!
-Apám ki fog nyírni! Téged meg a tied.
-Na már! Léciiiiii.-könyörgött.
-De nincs semmi ruhám.
-Nekem van! Naaaaa!
Teljesen tanácstalan voltam. Életemben nem buliztam még. Pauley kutyaszemeket meresztett rám.
-Na jó! De ha elkapnak, akkor rádfogom!
-Oké!-bólintott.
Felvettem az egyik szűk farmeromat, Pauley pedig adott egy flitteres felsőt és egy magassarkú csizmát. Felvettem a bőrdzsekim, mivel én már indulásra kész voltam
-Hova mész?-jött ki a szobájából egy farmerban és egy magassarkúban, meg egy toppban.
-Bulizni?
-De még ki se vagy sminkelve!
-Szórakozol velem?
Pauley betuszkolt a fürdőszobába, ahol raktam magamra egy szolid sminket. Ő is felvette a bőrdzsekijét, majd kiléptünk a házból. Egy busz segítségével mentünk be a városba. Pauley elrángatott az egyik szórakozóhely felé. Ma érdekes módon 16-os volt a buli, vagyis simán bemehettünk. Pauley egyből a táncparkettre rángatott, ahol táncolni kezdett, én meg csak próbáltam.
-Engem ki fognak nyírni!-mondtam már hatvanadszorra, amikor már a mosdóban voltunk. 
-Nyugi! Csak pár perce múlt éjfél.-nézett az órájára.-Alig egy órája vagyunk itt.
-Az nekem épp elég!
Erre nagy mákomra Tracy Harris lépett be a mosdóba. Irtó szúrós szemeket meresztett ránk. Azt hittem mindjárt ordítani kezd, de nem tette, mivel volt annyi eszem és kirángattam Pauley-t a mosdóból. 
-Húzzunk el innen! Eleve egy idióta ötlet volt az is, hogy eljöttünk. Kibuliztuk magunkat, de most menjünk!
-Lisa mi van veled? Tök jól szórakozunk!
-Te biztos. Én kevésbé.
 Nem akartam ordítani, de muszáj volt, ugyanis a zene annyira dübörgött, hogy majdnem beszakasztotta a dobhártyámat.
-Maradjunk még egy kicsit, utána igérem hazamegyünk!
-Na jó.-egyeztem bele.
Erre valaki megérintette a vállam. Egyből arra az irányba fordultam, és észrevettem Josh-t.
-Szia!-mosolygott.
-Szia!
-Mit kerestek ti itt?-kérdezte.
-Bulizunk!-mondta Pauley.
-Táncolsz velem?-nézett rám josh.
-Már indul is!-bizonygatta Pauley.
-Fél óra múlva megyünk!-néztem rá.
-Legyen egy óra.-mondta Pauley, majd elhúzott.
-Figyelmeztetlek, hogy nem tudok táncolni.-néztem josh-ra.
-Én se.-vigyorgott.
Elmentünk Josh-al táncolni. Bevallom egész kellemes volt. Az egy órából így kettő lett, és hajnali 2-kor indultunk haza Pauley-ékhoz. Josh még maradt. Mivel iylenkor már nem mennek a buszok, kénytelenek voltunk gyalogolni.
-Na megcsókolt?-kérdezte Pauley.
-Nem. Miért csókolt volna meg?-kérdeztem.
-Várható lett volna, ha még maradunk. Mindenki, akit észrevettem a suliból egyfolytában felétek nézett.Olyan cukik voltatok!-olvadozott.
-Ha már itt tartunk te kivel voltál egész este?-tudakoltam.
- A neve Derek és a sulinkba jár.-olvadozott még jobban, mint eddig.
-Derek? Mármint Derek Thomas?
-Pontosan.-vigyorgott.
-Jézusom! Te totál beleestél.
-Naná! Elhívott moziba vasárnap!-ugrándozott.
-De azt hittem vasárnap apuddal szoktál lenni.
-Egy napot kibír nélkülem.-mondta.
-Miért sántít nekem ez az egész?
-Hé, nem megyünk el a rakparthoz?-vetette fel az ötletet.
-Igazad van! Utána meg szálljunk fel egy tengerészeti anyahajóra és menjünk el közlegénynek!
-Komolyan?-lelkendezett.
-Nem! Nem megyek a rakpartra, mert elmegyek hozzátok és aludni fogok!
Kicsivel később, már a rakparton ácsorogtunk. A közlekedési lámpák világítottak. Már lassan 3 óra volt. Álmos voltam és aludni akartam!  Pauley viszont a sötét tengert bámultam. Nem volt a vízben semmi érdekes, de neki ez nem esett le. Kisvártatva egy hajó futott be a kikötőbe. Pauley is felkapta rá a fejét. A hajóról hordókat pakoltak le, amiken radioaktivitás jel volt.
-Nem kéne szólni valakinek, akik mellesleg nem a faterjaink?-kérdezte Pauley.
Körbenéztem, de rajtunk és a hordórakodó fickókon kívül senki sem tartózkodott a kikötőben. Mivel szólni senkinek sem tudtunk, telefonálni pedig nem emrtünk, csak álltunk ott, mint két szobor, és néztük őket. Pauley azonban hirtelen előkapta a telefonját.
-Mit csinálsz?-ripakodtam rá suttogva.
-Bizonyítékot.
Azzal a telefonját a faszikák felé irányította és lefotózta őket. Azt remélem nem kell említeni, hogy bekapcsolta a vakut.
-A picsába! Miért nem szóltál?
-Igyekeztem.
Pauley még dühöngött volna, azonban golyók kezdtek záporozni ránk.
-Húzzunk innen!
-Ez a legjobb ötleted, amit az este alatt bevetettél.
A golyók kilyukasztották a körülöttünk lévő hordókat, rakományokat, miközben mi Pauley-ék háza felé rohantunk, hozzáteszem magassarkúban! A lövéseket már legalább 1 perc után nem hallottuk, de azért egészen a külvárosig rohantunk. Pauley-ék utcájában aztán kitört a cipőm-pontosabban Pauley cipőjének- a sarka, így rohadt nagyon vágódtam a betonon. A térdeim rohadtul fájtak, de gyorsan felugrottam, levettem magamról a csizmákat és rohantam tovább. A házhoz érve gyorsan berohantunk, majd magunkra zártuk az ajtót. Az előszoba padlóján lihegtünk.
-Ez...mé-gis...mi...a....fene...volt?-kérdezte Pauley, miközben lihegett.
Azt hittem a padlón halálozok el, ugyanis a tüdőm szerintem szétesett, a térdeim pedig szétmentek. Nagyjából ülőhelyzetbe küzdöttem magam.
-Majdnem meghaltunk.
Pauley is felült.
-Basszus Lisa, vérzik a térded!-nézett a lábamra.
A tekintetem a térdeimre vándorolt. Az utcai lámpák bevilágítottak a házba, és ebben a gyér fényben is ki tudtam venni a térdeimnél teljesen elsötétedett nadrágot.
-Hívjam apud? Vagy apát? Vagy a mentőket? Mégis kit hívjak?-ugrott fel a helyéről.
-Jól vagyok. Inkább kötszert keress.
Pauley elindult kötszert keresni, addig én beimádtam magam a fürdőbe, felkapcsoltam a lámpát és igyekeztem levenni magamról a nadrágot, de a lábaim szétmentek. Leültem a kád szélére. pauley kötszerekkel tért vissza.
-Le kéne vágnom rólad!-tanakodott.
-Ez a kedvenc gatyám! Ezt tuti nem vágod le rólam!-tiltakoztam.
-Lisa muszáj!
Bólintottam, mire Pauley szívfájdalom nélkül levágta rólam a nadrágot. Óvatosan lefertőtlenítettük a lábam, majd bekötöztük. Felvettem a rövid pizsamagatyám meg a felsőm, majd a kanapén ülve megvártam Pauleyt.  
-Mit mondunk apáéknak? Mert ezt tuti nem mondhatjuk el nekik.-huppant le mellém.
-Oké. Akkor találjunk ki valamit, mielőtt reggel betoppannak.-helyeseltem.
-Nem vagyok jó a kifogásokban, de mondhatnánk azt, hogy este kint  játszottunk Jethroval az utcán és elestél.
-Oké. És mivel késő volt nem akartuk zavarni őket.-egészítettem ki.
-Jó, ez tökéletes lesz.
Segítettem Pauley-nak kihúzni a kanapét, majd hozott rá párnákat meg takarókat és Jethroval a lábunknál elaludtunk.