INDÍTSD EL PLS! :)
Lisa
A megszökésem a legegyszerűbb módszerrel történt. A lábammal és a kezemmel annyira kapálóztam, hogy a lábamat fogó pasit sikerült valahogy kilöknöm a kocsiból, a másikat pedig sikeresen orrba vágtam. A nyitott ajtón keresztül egy fantasztikus akciófilmbe illő mozdulattal kiugrottam a kocsiból, ahol gurultam egy párat. Olyan volt, mint a filmekbe. Majd futni kezdtem, de persze utánam futottak. Fájós térddel is gyorsabban futottam baszki, mint ezek. Miután lehagytam őket igyekeztem felhívni aput, de a telefonom fantasztikusan összetört, szóval majd vetetnem kell egy új almát apuval. Mivel nem tudtam sehonnan se segítséget hívni visszagyalogoltam. A lábaim szétmentek, és a sokszori öltések ellenére is újra bepirosodott a gatyám. Miután visszatettem a törött telefont a zsebembe, valami hideget éreztem. Kivettem a zsebemből és egy másik telefont fedeztem fel, ami ilyen rohadt ősrégi volt. Ennek is betört a kijelzője és teljesen használhatatlanná vált, de nem dobtam ki a kukába, mert tudtam, hogy Abbynek szüksége lesz rá. Így az én lassú gyaloglásommal nagyjából fél 1-re értem be. Amikor felmentem a lifttel mindenki el volt foglalva. Senki nem vette észre, hogy jövök. Egyedül Ziva veszekedett egy csajjal, szerintem urduul, mert egy szót nem értettem belőle. Összefont kezekkel ácsorogtam ott, miután pedig csend lett megszólaltam.
-Én is örülök nektek!
Erre mindenki rám nézett, mire mosolyogtam. Fel sem eszméltem és már azt vettem észre, hogy apu kis híján kiszorítja belőlem az életet. Nagyjából fél óra múlva kiölelte belőlem mindenki az életet, így levegőhöz is juthattam. Apu és Gibbs pedig kellően kifaggatott.
-Ja Abby, ezt neked hoztam.-vettem elő a zsebemből a kőkorszaki betört telefont.
-Jujjci! Már úgyis unatkoztam!-azzal elrohant.
A Zivával veszekedő nőcike odajött hozzám és a kezét nyújtotta.
-Szia! A nevem Bianca David.-mosolygott.
-Elisabeth DiNozzo. Örvendek!-mondtam mosolyogva, majd megráztam a kezét.
-A húgom.-mondta Ziva unott képpel.
-Nagy köztük a szeretet.-mondta Pauley röhögve.-Annyira örülök, hogy élsz!-mondta, majd megölelt.
-Kössz!-mondtam, mert erre igazából nem tudtam mit mondjak.
-Amúgy nálad volt a telefonod, nem?-tűnődött apu.
-Ja igen!-kaptam a fejemhez, majd odaadtam neki a teljesen széttört almám.
-Ez komoly? Múlt hónapban kaptad!-forgatta a kezei között a halott készüléket.-McKocka, erre érvényes még a garancia?-dobta oda Timnek a telefont.
-Nem.-röhögött Tim.
-A hétvégén majd kapsz egy másikat.-fogta a fejét apu.
-Már hétvége van.-vigyorogtam.
Annyira izgatott voltam, hogy a térdeim ellenére ugráltam meg futkoztam össze-vissza. Apa tervezte, hogy benyugtatóz, de ennek a hirtelen jött őrületnek Pauley örült a legjobban, aki velem együtt ugrándozott, futkozott, énekelt, sikoltozott. Derek csak röhögött azon, hogy milyen idióta barátnője van. Josht azóta nem láttam, miután megöleltem. Állítólag az anyja irodájában dekkol, gyakorlatilag felszippantotta egy fekete lyuk, ugyanis amikor benyitottam, akkor nem volt ott. Miután eldöntöttük Pauleyval, hogy másfele ugrálunk az egyik folyosón összefutottam Joshal, aki lila karikával a szeme alatt mászkált.
-Szia!-vigyorogtam rá, mivel teljesen fel voltam pörögve.
-Szia!-mosolygott.-Örülök, hogy semmi bajod.
-Nézd, meg szeretném köszönni, hogy segítettél, mikor Derek fellökött.
-Úgy emlékszem, hogy akkor már megköszönted, de még egyszer nincs mit! Nagyon szívesen tettem.
-És tökre rendes voltál, amikor figyelmeztettél Derekkel kapcsolatban.
-Semmiség. Nem akartam, hogy csalódjon benne, de ezek szerint már minden rendbe jött közöttük.
-Amúgy nem akarlak megbántani, de az exed egy hülye ribanc!-dőltem neki a falnak.
-Tudom. nem is tudom, hogy miért jártam vele.-tűnődött, majd nevetni kezdtünk.-Szívesebben jártam volna veled.
Ezt az utolsó mondatot totál komolyan mondta. Abbahagytam a nevetést és komolyan ábrázattal néztem rá. Lehet, hogy Pauleynak lesz igaza és Josh tényleg szerelmes lesz belém?
-Nem mondj ilyeneket légyszíves!-hárítottam.
-Lisa komolyan beszélek! Ovi óta szerelmes vagyok beléd! Azért jártam Tracyvel és más lányokkal, hogy féltékennyé tegyelek. Pénteken a suliban is ezt próbáltam elmondani, csak nem engedted. Mindenhol, ahol összefutottunk volt valami közöm. Találkozni akartam veled, hogy együtt legyünk. Reméltem, hogy megkedvelsz. Eleve nem is akartam soha járni Tracyvel és azért szakítottam vele, hogy együtt legyek veled. Soha nem tetszett más lány, és nem is fog! Kérlek, mondj valamit.
Az utolsó szavakat könyörögve mondta ki. Az egész mondandóját végighallgattam, a végén pedig csak álltam ott, mint egy darab fa. Csak néztem rá, de megszólalni nem mertem. Josh litániája teljesen lenyűgözött. Igyekeztem mondani valamit, de akárhányszor kinyitottam a számat nem mertem megszólalni. Ha én lettem volna Júlia, ő meg Romeo szerintem önként lőtte volna magát fejbe. Előre szólok, hogy a következő cselekedetem ösztönös volt, átgondolatlan és hirtelen:
Egy pillanatra megállt az idő, és olyan volt, mintha csak mi ketten lettünk volna. Nyálas tudom, de ez az igazság. Ugyanis, amit Pauley bizonygatott igaz volt és pénteken, amikor buliztunk el is hittem. Ez a csaj rossz hatással van rám az tuti. Amikor a szája eltávolodott az enyémtől sokáig hallgattunk. Éreztem, hogy rákvörös leszek.
-Azta!-mondta, majd mosolygott, mire elnevettem magam.
-Ezt a számot Lisának és Joshnak küldöm!-hallottuk meg Pauley hangját a hangosbeszélőből, amiről azt sem tudtam eddig, hogy létezik.
Tisztára olyan volt, mint egy rádiós kívánságműsor, csak ez hajnali 3-kor zajlott. Megszólalt Avicii-Waiting for love(amit már elindítottál xD) című száma. Josh elnevette magát. Megfogta a kezével az enyémet, majd elindultunk, hogy visszamenjünk apuhoz. Egy másik folyosóra kanyarodva észrevettük, hogy apu épp Zivát csókolja. Mi van????? Ledöbbentem teljesen. Amúgy nem cska mi vettük észre őket. A folyosó másik oldalán Ziva húga, Bianca vágott még nálunk is döbbentebb képet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése