4. fejezet - Hallgatunk, mint a sír

Lisa

Nem sokat aludtunk az éjjel, ugyanis reggel 11-kor arra ébredtem, hogy valaki rázza  a vállam. Mellettem éreztem, hogy Pauley mocorog. Álmos voltam és aludni akartam még, de apu egyre csak ébresztgetett.
-Mi van már?-fordultam át a másik oldalamra és a fejemre húztam a takarót.
-Lisa ébresztő! 11 óra!-mondta apu egyre idegesebben.
Lehúztam a takarót a fejemről és felé fordultam. Apu igazi kómás fejet vágott, de ezek szerint én se vágtam sokkal éberebbet.
-Mit csináltatok ti este?-kérdezte Tim.
-Filmeztünk.-mondta Pauley, majd a tévé melletti kis fupac DVD-re mutatott, amit tőlünk hozott el.
Apa csak megcsóválta a fejét.
-Ki kér kávét?-kérdezte Ti, mire mindannyian feltettük a kezünket.
Pauleyval felültünk a kanapén. Éreztem, hogy a térdeim szétmennek és irtóra fájt, de azért igyekeztem nem fájdalmas fejet vágni.
-Kész a kávé!-mondta Tim.
Apu elindult a konyha felé, mi pedig követtük. A térdemre pillantva észrevettem, hogy a fehér kötésen cuki piros folt éktelenkedik. Kibaktatva a konyhába apu a térdemet megpillantva leejtette a kávéscsészét a földre, ami csodával határos módon nem tört össze, de a kávé kiborult belőle.
-Mit csináltál te a lábaddal?-mondta apu, majd óvatosan az egyik székhez vezetett és leültetett rá.
Nem feleltem semmit, csak néztem rá.
-Elisabeth, kérdeztem tőled valamit!-mondta, most már komolyan idegesen.
Még mindig nem feleltem, de könnyezni kezdtem. Tim Pauley-ra nézett. Ő apuval ellentétben nem tőlem várt választ, hanem a saját lányától.
-Pauley mi történt?-kérdezte tőle.
-Este sötétedés után kint játszottunk Jethroval, és Lisa elesett.-magyarázta, de ő is a sírás határán volt.
-Miért nem szóltatok?-kérdezte apu, miközben az arcomat simogatta.
-Nem akartunk megzavarni titeket. Sajnálom!-szipogtam.
-Nem haragszom!-mondta apu mosolyogva, majd adott egy puszit a homlokomra.
-Tony, szerintem be kéne vinned a sürgősségire.-tanácsolta Tim.
-Igazad van.-bólintott apu.
-Gyere, segítek.-ajánlotta fel a kezét Pauley, amit el is fogadtam.
Bebicegett velem a fürdőszobába, majd behozta a cuccaimat, hogy át tudjak öltözni. Ő is ugyanígy cselekedett.
-Basszus Lisa, annyira sajnálom!-szipogott.-Nem hittem, hogy ez lesz belőle. Az én hibám az egész!-fakadt ki.
-Nincs semmi baj. Apu elvisz a sürgősségire. És nem tehetsz róla!-igyekeztem nyugtatni.
-De ha elmondjuk nekik az igazat, akkor ki fognak belezni minket.-ült le mellém a kád szélére.-Épp ezért nem mondhatjuk el nekik. Ígérd meg!
-Hallgatunk, mint a sír.-mosolyogtam rá, majd megöleltük egymást.
Gyorsan felöltöztünk, majd apu kisegített a kocsihoz és bevitt a sürgősségire, ahol irtó faszán összevarrták a térdemet. Ráadásul mindkettőt. A doki adott igazolást egész hétre, így nem kellett suliba mennem. Apu felhívta Tim-et hazafele, hogy ne aggódjanak. Hazaérve apu leültetett a kanapéra. Helyesbítek lefektetett, mivel fekvőbetegnek lettem nyilvánítva egy hétre. Apu csinált nekem forró, mézes teát, meg hozott fájdalomcsillapítót is.
-Kérsz valamit?-kérdezte.-Esetleg csináljak rántottát? Vagy bundáskenyeret? Vagy hozassak valami meleg tyúkhúslevest? Vagy inkább főzzek?
-Apu nyugi! Csak a térdemmel van baj. Nem emlékszem arra, hogy influenzás lennék.
-Tudom. Csak még sosem mentem veled a sürgősségire.-ült le a mellettem lévő dohányzóasztalra.-Arra emlékszek, hogy náthás voltál, meg influenzás, meg allergiás, de ennyi. Még a biciklivel se estél el. Fogalmam sincs mit kell ilyenkor csinálni!
-Tudod mit kéne csinálnod?-kérdeztem.
-Nem.-nézett rám, miközben a fejét rázta.
-Csak legyél az apukám.-mosolyogtam.
 Apu szemem csillogni kezdett, majd odahajolt hozzám és jó erősen megölelt.

Hétvégén apuval punnyadtunk a lakásban. Pauley bekopogtatott hozzám hétfő délelőtt, miután apa már rég elment dolgozni.
-Mit keresel te itt? Nem suliban kéne lenned?-néztem rá, miután kinyitottam az ajtót.
-És neked nem feküdnöd kéne?-vigyorgott, miután beugrándozott a lakásba.
-Ha én feküdnék te nem lennél itt.-mondtam, amjd a kanapéhoz vánszorogtam.
-Ja igen, tanítási szünet van. És járni kezdtem Derekkel. Tegnap voltunk moziba. Úgy volt, hogy ma is együtt leszünk, de fociedzése van.
-És átjöttél azért, hogy engem fárassz?
-Igen. Nem tudok gépezni, mert beszart a rendszer és apunál van a telepítő CD, mert újra kell telepíteni az egészet. Épp ezért reméltem, hogy itt punnyadhatok nálatok.
-Mi lenne, ha bemennénk.-vetettem fel az ötletet.
-De feküdnöd kéne.
-Egész hétvégén feküdtem. Majd pihentetem a lábam bent.
-Felőlem.
Gyorsan magamra kaptam egy térdgatyát meg a cipőmet, mivel a felsőmmel totálisan is meg voltam elégedve. Pauley-val tehát bementünk apuékhoz. Ő a telepítőjéért, én meg azért meg unatkoztam. A liftből kiszállva apu már észrevett és az ábrázata egyszerre volt hitetlenkedő és ideges.
-Tudod nálam van a leleted és meg tudom mutatni, hogy fekvőbetegnek vagy elkönyvelve!-korholt le.
-Szia neked is.-mosolyogtam, miközben leültem a székére, amiből időközben felállt.
-Nehogy azt hidd, hogy elnézem, mivel most irtóra pipa vagyok rád!
-Jut eszembe! Te mit csinálsz itt kisasszony?-nézett Tim a lányára, miközben Pauley az íróasztala fiókjaiban kutakodott.
-Egy napos tanítási szünet van.-mondta Pauley még mindig a fiókokban kutakodva.
-Azért abban megegyezhetünk, hogy egyikőtök sem tud gyereket nevelni.-mosolygott Ziva.
-Ezt csak azért mondod, mert neked nincs.-mondta neki Tim.
-Gyerekeket hallottam? -hallottuk meg Abby hangját, aki egy aktával érkezett.-Pauley!-ordított fel, majd megölelte Pauley-t.
-Szia Abby!-mosolygott Pauley, majd miután Abby elengedte az apja tiltakozása ellenére tovább keresgetett a fiókokban.
-Lisa! Szia nagylány!-jött hozzám, majd engem is jó szorosan megölelt.
-Szia Abby!-mosolyogtam.
-Jajj annyira örülök, hogy itt vagytok.-lelkendezett Abby tovább, miután ledobta az aktát Gibbs üres asztalára.
-Igen itt vannak. Szép volt, jó volt, most pedig nyomás haza!-nézett rám apu.
-Nem küldhetsz haza!-ellenkeztem.
-Dehogynem!-bólogatott.
-Neked is nyomás haza!-mondta Tim, majd becsukta a fiókot, amit Pauley épp kihúzott.
-Miután befejeztétek az eszmefuttatást, McGee mit szedtél össze a kikötő biztonsági felvételeiből?-jelent meg hirtelen Gibbs.
-Én mondtam, hogy varázsló.-sutttogta oda Abby.
Azért valljuk be volt benne valami igazság. Gibbs ugyanis néha csak úgy előtermett a semmiből, és ugyanolyan hirtelen, feltűnés nélkül tűnt el, ha éppen úgy tartotta kedve. Tim nyomkodni kezdte a gépét, és a kivetítőn megjelent a szombat hajnali hajó, amiből rakosgatták ki a hordókat. Mi Pauley-val nem szerepeltünk a felvételen, amiért meg is nyugodtam. A pasik lőni kezdtek a felvételen a semmibe. A semmi voltunk mi. Majd kipakolták a hordókat és elmentek.
-Ennyi.-mondta Tim.
-Mire lőttek?-kérdezte Gibbs.
-Nem tudni.
-Keress másik kamerát McGee!
Tim elkezdett a gépén nyomkodni, közben Pauley baljósan nézett rám. A torkomban dobogott a szívem, és teljesen biztos voltam abban, hogy lebukunk. Tim előszedett egy másik videófelvételt, ahol már mi is látszódtunk. A körvonalaink kivehetőek voltak, azonban az arcunk nem látszódott. Látszott, ahogy Pauley előveszi a telefonját és villanik a vaku, majd elfutunk.
-Ennyi. Nem találtam másikat.-mondta Tim.
-Rá tudsz közelíteni az arcukra?
-Nem. Csak még jobban elmosódik.
-Mindenesetre látszik, hogy lányok. Magassarkúban nehéz futni.-mondta apu.
-Derítsétek ki kik voltak. A felvétel talán hasznos lehet, amit őriznek.-mondta Gibbs, majd eltűnt.
Tim tovább kezdte bújni a felvételeket, mi Pauley-val pedig apukáink tanácsát megfogadva hazamentünk. A liftben csak ketten voltunk.
-Basszus le fogunk bukni!-akadtam ki.
-Emlékszel mit mondtunk?
-Hallgatunk, mint a sír.-bólintottam.
-Ezt fogjuk tenni!
-És a képpel mi lesz? nem tudod valahogy eljuttatni apudnak?
-Gyere. Beülünk a kávézóba és az egyik gépről elküldjük egy ismeretlen, lenyomozhatatlan e-mailről.
Pauley-val beültünk a Starbucks-ba, ahol az egyik gépről elküldte a képet az apukájának egy ismeretlen e-mailről.
-Remélem nem bukunk le!
-Bízzunk benne!-sóhajtott egy nagyot.