13. fejezet - Nyaralás van emberek!

Lisa

Teljesen meggyógyultam vasárnapra. Apa oda és vissza volt, habár a gépemet és a telefonomat nem kaptam vissza, valamint a munkahelyére se engedte, hogy bemenjek. Pauleyról, Derekről és Joshról semmilyen hírem nem volt. nem tudtam, hogy élnek-e még vagy már meghaltak. Apu ugyan estékre hazajött és szólt is, hogy a többiek élnek és virulnak, de mondhatni nem éltem semmilyen társasági életet, ami rohadtul idegesített. Egész nap tévét néztem, amikor pedig meguntam elmentem a plázába, hátha összefutok valamelyikükkel. A plázázás annyiból állt, hogy elmentem a Starbuksba, utána meg ruhát nézni, majd a bizsuboltba. Valamelyik nap azonban betévedtem a könyvtárba, ahol egész sokáig elidőztem. Könyvekre is szert tettem. Régen ugyanis imádtam olvasni, de mostanában leszoktam róla. Amikor apa vasárnap este hazaért a munkából, akkor is a kanapén ültem és az újonnan szerzett könyvemet olvastam, ami az Obszidián volt.
-Szia!-ugrottam fel a kanapéról.
-Maradj csak.-mosolygott.
-Milyen volt?-ültem vissza.
-Lisa, beszélnem kell veled.
-Miről?-néztem rá értetlenül.
Apa leült mellém a kanapéra.
-Mi az? Történt valami?
-Semmi. Apám hívott ma.
-Komolyan? Mit mondott?-érdeklődtem.
Nagyon régen hallottam már a papáról, karácsonykor volt nálunk legutóbb, és nagyjából húsvétkor beszéltünk vele utoljára. Azóta még életjelent sem adott magáról, mintha elnyelte volna a föld.
-Meghívott minket. New Yorkba.
-Komolyan? És mit mondtál neki?
-Nemet.
-Mivan?-teljesen lesokkoltam.-Miért?
-Mert én nem akarok New Yorkba menni.
-Apa te tiszta dilis vagy! Miért nem akarsz? New York a legklasszabb hely a világon, és még sosem voltunk ott.
-Komolyan menni akarsz?
-Igen.-bólintottam.
-A nőcsábász nagyapádhoz, aki lefektette a szomszédot hálaadáskor?
-Apa! Nagyon szeretném, ha elmennénk. Nem kell a papával lennünk egész nap. Elcsászkálhatunk a városban. Csak te meg én.
-Na jó!-egyezett bele.
-Köszönöm! Imádlak!-ugrottam a nyakába, mire nevetésben tört ki.
Apa utána elment telefonálni, én pedig visszazuhantam a könyvembe. Nagyjából 10 perc múlva apa elregélte a telefonbeszélgetést. Elmondása szerint a papa nagyon örült annak, hogy meglátogatjuk New Yorkban, ugyanis amióta odaköltözöttmég sosem voltunk ott. Csak akkor találkoztunk, ha ő utazott. Apa azt is elmondta, hogy ő csak 1 hétre hajlandó elutazni, ami nekem tökéletesen megfelelt. Mivel ma vasárnap volt, elhatároztuk azt, hogy kedden utazunk, és egészen jövő hét hétfőig leszünk a nyüzsgő városban. Apa este visszaadta az almám, szóval beüzemeltem. Egy rakat üzenet volt Pauleytól, Derektől és Joshtól. Pauley pénteken kapta vissza a telefonját, Derek és Josh pedig tegnap. Ezekszerint csak nekem hosszabbították meg a tchnikaelvonást. Természetesen mindháruknak elújságoltam a hírt, hogy kedden repülővel megyünk New Yorkba.

Másnap reggel irtó gyorsan keltem fel. Apa már tegnap este telefonon keresztül lefoglalta a jegyeket, szóval majd csak át kell venni őket a reptéren. Délelőtt filmet néztünk, délután pedig elkezdtük bepakolni a bőröndöket. Apa délelőtt még azon filozofált, hogy hotelban aludjunk, vagy a papánál tengessük napjainkat. Végül is a papa lására esett a választása, de azért szállodákat is nézegetett, hátha úgy hozná a helyzet. Délután bepakoltam a bőröndömbe, majd mivel örültem a hirtelen visszakapott telefonomnak gyorsan nyomtattam egy képet, amit fel is raktam Instagramra, mert én iylen menci csaj vagyok xD:

lisa.k.d: #este #selfie #holnapmegyünk #hellonewyork #apuvalnyaralunk #márvárom #hajatfontam #melegvan

Kedd reggel aztán egyből indultunk is a reptérre. Nem nagyon szeretünk turista osztályon repülni, ugyanis ott általában büdös van, ezért most is mint mindig az első osztályt választottuk. Amikor felszállt a repülő, már totál izgatott voltam, ugyanis már vártam New Yorkot, és azt, hogy mi fog velem ott történni.

 

Pauley

Lisa New Yorkba utazik Tonyval egy hétre, vagyis unatkozni fogok. Derek ugyanis elutazott a mamájához, Josh pedig tuti begubózik a szobájába, ugyanis Lisa nélkül nem nagyon találja a helyét a világban. Ez olyan költői volt...
-Apa mi nem megyünk nyaralni?-kérdeztem.
-Minek?-nézett fel a gépéből.
-Csak. Csinálhatnánk valami apa-lánya programot.
-Játszhatunk valami játékot a gépen.
-Apa, de én nem a számítógépre gondoltam! Olyat, amiben elutazunk egy napra valahova. Nekem a vidámpark is megteszi, csak menjünk már el valahova! Lécciii!!!!-könyörögtem.
-Vidámparkba akarsz menni?-nézett rám kérdően.
-Nem épp arra, csak valahova elmehetnénk. Idén még nem is csináltunk apa-lánya napot, pedig régebben minden hónapban volt egy nap.
-Elmehetünk valahova. Lesz Avicii koncert a hétvégén.
-Az igaz, de elfogytak a jegyek.
-Tudod kislányom, nekem van ilyenem.-erre felmutatta a jelvényét.
-Ezzel beengednek?-kérdeztem, de nagyon igyekeztem, hogy ne nevessem el magam.
-Be. Egy szövetségi ügynöknek nem igazán mondanak nemet. Ha akarod Abbyt is megkérdezhetem.
-Oké. Mehetünk. De ha nem bánod megkérdezem Josht is. Hátha neki is van kedve.
-Rendben. Az igazgatónő is örülne neki, ugyanis elmondása szerint egyfolytában a szobájában van.
-Oksi. Imádlak apu!-ugrottam a nyakába.
Végre én is csinálok valamit apuval. Ráadásul nem is kell unatkoznom a barátom és a legjobb barátnőm nélkül. Találok én társaságot magamnak. Csak keresnem kell.

12. fejezet - Betegszabadság

Lisa

Nem tudom meddig lehettem kába. Az utolsó emlékem az volt, hogy lehunyom a szemem és várom a kaszást, hogy elvigyen. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem fehér falakat láttam. A fejem hasogatott. Körbenéztem. A kezemből csövek álltak ki. A fejemre tettem a kezem. Az orromból is kiállt egy cső. Teljesen pánikba estem. nem tudtam, hogy hol vagyok és hogyan kerültem ide. Hirtelen apu termett ott mellettem és megfogta a kezem.
-Hé! Nincs semmi baj!-mondta, majd a szabad kezével a fejemet kezdte simogatni.
-Hol vagyok?-nyögtem ki nagy nehezen.
-A kórházban. Nagyjából egy hétig voltál eszméletlen.
-Jézusom! Miről maradtam le?
-A nyári szünet elejéről.-magyarázta.
-Josh hol van?-nézem körbe.
-Minden rendben vele. Tegnap délután engedték haza. Benézett hozzád, mielőtt elment, és nagyjából fél órája járt itt utoljára.
-Felhívod nekem?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott, mire megöleltem.
Apu telefonált Joshnak, de csak azután, miután a doki bejött és alaposan megvizsgált. Felhívta még Pauleyt és Gibbst is, hogy felébredtem.  Miután a doki kilépett a szobából, hamarosan megjelent Josh. Apa pedig elment, azzal az indokkal, hogy éhes. Josh rögtön az ágyamhoz rohant és átölelt.
-Annyira örülök, hogy ébren vagy.-mondta.
Hallottam a hangján, hogy a könnyeivel küzködik.
-Nyugi, nincs semmi bajom!
Nagyjából sikerült meggyőznöm.

5 nap múlva engedtek haza. Fantasztikusan tüdőgyulladást kaptam, szóval megvan a szünidő első programja. Apa irtó cuki mostanság, mert amióta itthon vagyok egyfolytában körülöttem ugrál. Még akkor is, amikor dolgozik. Akkor viszont hívogat, így gyakran felébreszt. Ugyanis a nap 2/3-át legalább átalszom. A többiben vagy apuval vagyok, vagy a többiekkel beszélgetek Facebookon, ami annyiból áll, hogy ágybafekvős selfieket küldök, ha megkérdik hogy vagyok. Egyszer a zsepikupacot is lefotóztam Pauleynak, amit az ágyam körül gyűjtögettem. A tüdőgyulladásban Josh lett a sorstársam, akinek addig nem volt semmi baja, amíg be nem jött hozzám. Ráadásul a temetés Los Angelesben le lett fújva, ugyanis kiderült, hogy a tengerész bevett valami szert, amitől azt hitték rá, hogy halott és mindenkit elég nagy meglepetésként ért, amikor felébredt a boncasztalon. 
Délután kopogtattak az ajtón. A takarómat magamra tekerve indultam el ajtót nyitni. Pauley ácsorgott a folyosón.
-Szia álomszuszék!-vigyorgott, majd beslisszolt mellettem a lakásba.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem, miközben becsuktam az ajtót.
-Gondoltam meglátogatlak.
-Pauley náthás vagyok, tüdőgyulladásom van és aludni akarok.
-Ne már! A nap háromnegyedét átalszod. 
-A negyedében meg veled beszélgetek Facebookon.-mondtam, majd leültünk a kanapéra.
-Csak akarom, hogy szórakozzunk egyet. Persze itt nálatok. Derekkel mostanában sokat veszekszünk. Ketten nem tudunk semmit se kezdeni magunkkal. 
-De őt hol hagytad?
-Joshnál van.
-Megnézünk egy filmet?
Pauley az egész napot nálunk töltötte. Megnéztünk egy rakat filmet, csináltunk popcornt, sütöttünk sütit, ráadásul a pizsit is levetette velem, így normális ruhában mászkáltam otthon. Apa mondta, hogy nem jön haza éjszakára, mert bent bent kell maradnia. Pauley épp haza akart menni, amikor leállítottam.
-Nem jössz be velem apuhoz?-kérdeztem.
-Nem fog lecseszni?
-Nem.-ráztam a fejem mosolyogva.
Egy rakat zsepivel bepakolva elindultunk be. Útközben majdnem minden kukába kidobtam egy műsoros zsepit. Amikor felértünk apuékhoz, drága faterom vágott egy pofát.
-Mit keresel itt?-nézett rám, amikor odaértem.
-Baj, hogy bejöttem boldogítani téged?-kérdeztem, majd kifújtam az orrom és kidobtam a használtat a szemetesbe.
-Nem, de feküdnöd kéne.
-Ha Pauley nem lenne mormotaként élném le a hátralévő életem.
-Bizony! Mert én ennyire menő vagyok!-húzta ki magát Pauley.
-Ezt inkább felejtsük el.-veregettem hátba.
-Lisa, mi lenne ha inkább Abbyt fertőznéd?-nézett rám ziva.
-Már itt sem vagyok.
Pauleyval lementünk Abbyhez.
-Szia Abby! Lisa jött fertőzni. Remélem nem bánod.-kiáltotta Pauley, ahogy leértünk.
-Sziasztok!-jött oda, amint meglátott minket.-Jajj, dehogy! Már délután óta már is fertőz.
-Ki?-kérdeztem.
-Szia!-jött ki Josh a hátsó a laborból.
-Jézusom!-futottam oda, majd gyorsan megöleltem.
Derek is kijött, miközben mi ölelgettük egymást. Őt Pauley terítette le.
-Nagyjából délután óta itt dekkolnak. Gibbs egyből leküldte őket.-mosolygott Abby.
-Minket Ziva küldött le.-vigyorgott Pauley.
-Akkor addig segíthettek nekem lábnyomot elemezni.-mondta Abby izgatottan.
-Lábnyomot?-kérdezte Josh.
Végül is segítettünk Abbynek lábnyomot elemezni, aztán meg ujjlenyomatot kerestünk és lefuttattuk a keresőbe. Néztünk biztonsági kamerafelvételeket is. Irtó izgalmas volt. Egyszer véletlenül rátüsszentettem Derekre, Josh pedig Pauleyra, egyszer pedig egymásra. A rakat zsepit sajnos elfújtam, így Abby adott egy másik csomaggal. Éjfél fele Derek elhúzott, Pauley pedig fél 1 fele lépett le. Joshal éjszakai baglyok vagyunk, ugyanis őt hajnali fél 3 rángatta haza az anyja, engem pedig apu vitt haza 4 fele. Nem voltam még álmos, de apa az ágyba parancsolt.
-De én nem akarok aludni!-vágtam ki a hisztit.
-Lisa, tudod te hány óra van?-nézett rám úgy, mintha megöltem volna valakit.
-Még csak 4 óra van.
-Még csak? 
-Nem vagyok álmos.-azzal feloldottam a telefonom, de apu kikapta a kezemből.
-Nincs telefon és nincs számítógép!
-Mi van?-akadtam ki.
-Nem érdekel! Amíg itt 200 darab zsepit használsz el egy nap addig ne számíts másra! 
-Te most komolyan beszélsz?
-Nem viccelek! Nincs Pauley, nincs Derek és nincs Josh! 
-APA!
-Nincs apa! Nem érdekel! Amíg beteg vagy, addig ez van. Nincs mese!
Azzal felkapta a gépemet az íróasztalomról és kiment, majd hangosan becsapta az ajtót. Ő mérges még baszki? Nekem kéne. 

Bianca

Ziva hajnalban ért haza. éreztem, hogy most kell elmondanom neki az igazat. Már legalább 2 hete bennem van, és el akarom neki mondani, de eddig sosem tudtam, hogyan kezdjem.
-Megint a pasidnál voltál?-kérdeztem, amint betette az ajtót.
-Ha ott lettem volna, ahhoz sem lenne semmi közöd!
-Elárulod, hogy miért vagy ennyire ellenséges? Amióta itt vagyok, azóta ezt csinálod!
-A húgom vagy. Az a dolgom, hogy csesztesselek.-röhögött gúnyosan.
-Komolyan beszélek! Felejtsd el az ügynök pasidat.
-Ugyan miért? Nem te mondod meg, hogy mit csinálok!
-Ziva, apa meg akarja őt ölni.
-Ezt honnan veszed?
-Már évek óta kémkedik utánad. Amióta idejöttél. Amikor megtudta, hogy van valakid, akkor ideküldött, hogy vagy szedjelek szét titeket, vagy öljem meg. 
-És te belementél? Normális vagy bazd meg?
-Nem tehettem mást! Te is pontosan tudod, hogy milyen!
-Most akkor mi lesz?
-Ha nem akarod, hogy meghaljon, akkor szakíts vele. Hidd el, nem bántásból mondom. Szeretlek, de nem akarom, hogy szenvedj.
-Oké. Szakítok vele. Nem akarom, hogy meghaljon. Lisának csak a nagyapja van, de ő is New Yorkban van. Tony pedig nem engedné, hogy ott lakjon.
-Sajnálom. Téynleg.
-Ne tedd. Amúgy utánad küldött valakit?
-Nem tudom. Lehetséges. Nem vettem észre semmi gyanúsat.
-Viszont én ismerem annyira. Lehet, hogy nem is Tonyt akarja megöletni, hanem minket.
-Hogy juthat ilyen az eszedbe?-néztem rá.
-Ismerem. Jobban, mint te. A lényeg, hogy légy óvatos, mert bármikor felrobbanthatnak.
-Rendben.-bólintottam.

Lisa

Hivatalosan is betegszabadságon vagyok. Nincs telefonom, nincs számítógépem. Szerencsére a vezetékest elfelejtette. Gyorsan felhívtam pauleyt, de nem vette fel. Hívtam a vezetékesüket.
-Haló!-vette fel nemsokára.
-Szia, én vagyok!-szóltam bele.
-Jézusom! Szia! Hívni akartalak, de apa elvette a telóm és lekódolta a gépeket. Nem tudom feltörni hiába is igyekszek vele!
-Akkor ezek szerint nem csak én szívok.
-Nem.-nevetett-Derek hívott az előbb. Ő és Josh is elzáráson vannak. Mindannyiunkat technikaelvonásban részesítettek.
-Apa azt mondta, hogy amíg nem gyógyulok meg addig így lesz, szóval most ezerrel kúrálom magam.
-Sok sikert! Engem apa csak szimplán eltiltott. Szerinte túl sokat avgyok veletek és túl keveset vele. Nem tudom, lehet, hogy van benne valami.
-Van is!-hallottuk meg hirtelen Tim hangját.
-Apa! Ne kontárkodj!-mondta Pauley.
-Ezekszerint a vezetékest is el kell hoznom.-hallottam meg aput.-Elisabeth Kaithlyn DiNozzo! Telefont lerakni és vissza az ágyba! És ne csak mond, hogy kúrálod magad, hanem tedd is azt!
-Basszus ilyen nincs-forgattam a szemem.-Isten veletek!
-Szia!-köszönt el Pauley.
Leraktam a kagylót, majd inkább a földhöz vágtam az egész telefont. Egy bazi bögre forró tea és a takaróm kíséretében leültem a kanapéra és inkább bekapcsoltam a tvt, mert ezt az egyet nem tiltották meg. A zenecsatorna tűnt az egyetlen elfogadható megoldásnak, ahol épp egy The Vamps szám ment. Felírtam a noteszembe, hogy majd ha lesz gépem el kell küldenem Pauleynak, mert ő szereti ezeket:

11. fejezet - Ennyit a sulibálról

Lisa

Mivel hamarosan vége a sulinak, mint minden évben, most is év végi bált szerveznek. Pauley totál bezsongott. Josh természetesen elhívott a múlt héten, a ruhát pedig utána két nappal vettem meg. Irtóra izgatott voltam, mivel az előbbi években mindig partner nélkül mentem. Apura mostanában rájött az újra kell festeni a lakást érzés, és mivel a sulibuli pénteken van szombatra tervezte a festést. Már csütörtökön, azaz tegnap kirámoltam a szobámból. Logikusan készülődni sem tudtam otthon, ezért Josh felajánlotta, hogy nyugodtan készülődhetek náluk. Pauleyhoz akartam az elején átmenni, de kiderült, hogy ő Derekkel lesz egész délután, és tőlük is indulnak el a bulira. Nagyjából suli után rögtön hazamentem, összeszedtem a cuccaim és már mentem is Joshhoz. Busszal kellett közlekednem, ugyanis apu olyan izé, hogy nem adja oda a kocsit. Amikor Joshék házához értem, azonnal bekopogtam.
-Szia!-mondtam, mikor kinyitotta az ajtót.
-Szólhattál volna.-mondta, majd elvett tőlem egy táskát és bevitte a nappaliba.
-Most már mindegy.-mondtam, majd leültem a kanapéra.
-Kérsz valamit?-kérdezte, mire a fejem ráztam.
-Anyukád?-kérdeztem.
-Dolgozik. Egész éjszaka.-mondta, majd leült mellém.-De majd mennie kell Los Angelesbe is a jövő héten. Valami tiszt meghalt és akkor lesz a temetése.
-Sajnálatos. Vele mész?
-Minek? Unatkozni? Hiába Los Angelesről van szó, inkább maradok itt veled.-mondta, majd megcsókolt.
A csókunkat Josh gépe szakította félbe.
-Ez vagy Derek lesz vagy Pauley. Be van állítva, hogy ha feltesznek valami képet, akkor kapok róla értesítést.
Elment a laptopjárt, majd amikor visszatért leült mellém, és úgy tette a gépet az ölébe, hogy én is láthassam. Derek tett fel egy képet Instagramra Pauley-val, aki épp a hajvasalót alkalmazza a haján.

t.derek: @mpauley #ezmeghibbant #lehethogyhasználnisetudja #mindjártlángolaház #készülünkasulibuliba #legközelebbfordítvalesz #amilyenhülyeúgyszeretem #deazértfélek

-Ezek idióták!-könyveltem el, miközben Josh vállának dőltem.
Videóhívást kezdeményezett Derekkel, aki azonnal el is fogadta. A kamera másik oldalán Pauley már a saját haját igyekezett kivasalni kevés sikerrel. Beszéltünk velük legalább másfél órát, aztán rájöttünk, hogy nekünk is igyekeznünk kéne. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a ruhám, a cipőm és kisminkeltem magam. Josh még mindig melegítőfelsőben ácsorgott a nappali közepén.
-Ugye tudod, hogy igyekeznünk kéne.-néztem rá.
-Nyugi, mindjárt kész leszek. Én veled ellenben gyorsabb vagyok.-mondta, majd adott egy puszit az arcomra.
Csengettek. Josh elment kinyitani az ajtót. Közbe a cuccaimat pakoltam össze. Kint már sötét volt, és tényleg igyekeznünk kellene. Hamarosan Josh lépett be a nappaliba hátramenetbe, feltartott kézzel. Őt egy maszkos, fekete ruhába öltözött pasi követte, aki pisztolyt szegezett rá. Teljesen meghűlt bennem a vér.
-Fel a kezed ribanc!-mondta, majd rám szegezte a fegyvert.
Ösztönösen felemeltem a kezem. Josh mellém állt, miközben a pasi a házat kutatta. Tisztára meg voltam rémülve. Hamarosan még négy fekete ruhás balfasz lépett be. Josh az egyik kezével átölelt én pedig hozzábújtam.

A faszikák valami pendriveról beszéltek. Amelyik először belépett ránk nézett majd a többiekre.
-Őket hozzátok! Aztán kiderül az igazgatónő mennyit tesz meg a gyerekéért.
-Nem lesz semmi baj.-mondta Josh, majd adott egy puszit a homlokomra.
Épp sikerült neki, mielőtt szétszedtek volna minket. Esélyem sem volt sikítani, ugyanis hirtelen összekötözték a kezem és bekötötték a számat, majd beraktak egy terepjáró csomagtartójába. Az autó elindult én pedig teljesen meg voltam győződve arról, hogy én ma meg fogok halni. Az út döcögős volt és párszor be is vertem a fejem. Amikor végre megállt az autó azonnal kinyitották a csomagtartót és kiráncigáltak onnan. Erősen a kezembe markoltak, miközben bevezettek egy raktárszerűségbe. A folyosón gyéren világítottak a fent égő lámpák. Csak vezettek végig a folyosón, majd megálltunk egy hatalmas nagy aluminium ajtó előtt. Eloldozták a kezemet és a számat. kinyitották az ajtót, majd egyszerűen belöktek rajta és rám zárták az ajtót. Már teljesen értem, hogy miért volt ez. A szoba ahol voltam valami hűtőkamra lehetett, ahol irtóra hideg volt. Ide fogok fagyni. Szoknyában voltam. Nem volt nálam telefon, így aput sem tudtam felhívni. A talpam szerencsére nem fázott, ugyanis cipő volt rajtam. Próbáltam segítségért kiáltani, de a hideg hatott, ugyanis megszólalni is alig mertem. Joshra gondoltam közben és arra, hogy vajon mit csinálhatnak vele és hol lehet most. Végtelennek tűnő idő után kinyitották az ajtót. Josht lökték be rajta, majd az ajtó visszacsukódott. Azonnal odarohantam hozzá és jó szorosan átöleltem.
-Jézusom!-mondtam, miközben a pulcsijába kapaszkodtam.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Azonkívül, hogy megfagyok, egész tűrhetően.
-Tessék, vedd fel.-mondta, majd átadta a pulcsiját, amit rögtön magamra kaptam.
A pulcsi puha volt és szinte már nem is fáztam benne annyira. A leheletem pedig szinte látszódott.
-Most mit csinálunk?-néztem rá.
A szobát nézte, ami pár órán belül a halálgödrünk lesz.
-Nem tudom.

Pauley

Épp a suli előtt voltunk Derekkel. Azonban sehol sem láttuk Lisát és Josht.
-Hol vannak?-kérdeztem.
Egy csomószor hívtam fel Lisát, Derek pedig Josht, de egyikük sem vette fel. Már terveztük, hogy bemegyünk és megvárjuk őket odabent, amikor hirtelen Ziva állt meg előttünk a kocsival.
-Mit csinálsz te itt?-kérdeztem.
-Szálljatok be! Most!-utasított.
Beültem az anyósülésre, Derek pedig hátulra.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Lisa és Josh eltűnt. Valaki elvitte őket. A biztonság kedvéért titeket is beviszlek, mert utasítást kaptam rá.
-Eltűntek? Hogyan?-kérdeztem.
-Annyit tudok, mint te. Semmit. Azonban bent már elemezgetik a felvételeket.
Nem kérdeztem többet. irtóra aggódtam Lisáékért. Ziva bevitt minket. Fent apu nyugalommal kinyelezte, hogy én már biztonságban vagyok. Órák óta elemezgetik a felvételeket, de nem sokra mennek vele. Annyi látszik, hogy kocsiba teszik őket és kiviszik őket a városból. A kocsinak hamis rendszáma, arcokat pedig nem lehet látni rajta. Tony ideges volt, az igazgatónőt pedig most először láttam tanácstalannak. A házban nem találtak semmi nyomot. Egyedül a videó felvétel volt, de az is használhatatlan. Csengeni kezdett hirtelen a telefon. Ki lett hangosítva.
-Haló!-szólt bele Gibbs.
-Ott van Shepard igazgatónő?-kérdezte egy eltorzított hang.
-Itt vagyok.-mondta Jenny.
-Adja oda a pendriveot vagy a fia és a barátnője már nem érik meg a reggelt.
-Milyen pendriveról beszél?-kérdezte.
-Tudja maga. Két órája van arra, hogy előkerítse vagy a fiatalok már nem érik meg a reggelt.-azzal a vonal megszakadt.
-Be tudtad mérni McGee?-kérdezte Gibbs.
-Nem. Túl rövid volt.-mondta apu.-Viszont most érkezett egy email.
-Rakd ki.
Apu kitette a kivetítőre a képet. Egy internetes oldal volt az,ahol élő adásokat lehetett nézni. A link ami érkezett Lisát és Josht ábrázolta, ahogy be vannak zárva valahova.
-Hang van?-kérdezte Tony.
Apu rátette a hangot.
-Itt fogunk meghalni!-ordította Lisa.
-Mondtam, hogy kitalálok valamit! Rosszabb vagy, mint Pauley.-mondta Josh.
-Innen nem jutunk ki! Ez egy istenverte hűtőláda! Ha így folytatjuk 2 óra múlva végünk lesz!
-Nem fogunk megfagyni, hallod?
Teljesen lefagytam. Lisa és Josh hamarosan fagyottak lesznek.
-Le tudod nyomozni?-kérdezte Gibbs.
-Nem.-rázta a fejét apu.
-DE ki kell szednünk őket onnan!-emeltem fel a hangom.
-Hidd el , azt csináljuk-mondta Gibbs
-De csak álltok itt, mint egy darab fa! Lisából és Joshból hamarosan mirelitzöldség lesz vagy gyorsfagyasztott kaja!
-Megvannak!-kiáltott fel apu.

Lisa

Josh az ajtót próbálta kitörni, de eddig minden próbálkozása kudarcba fulladt. 
-Tényleg itt fogunk megfagyni.-dőlt neki az ajtónak.
Odamentem hozzá és jó szorosan átöleltem. Jó erősen ölelt át, a nyakamba fúrta a fejét. 
-Nem lesz semmi baj!-mondtam.
-Valahogy kijutunk innen. Megígérem neked!-mondta, majd megcsókolt.
Visszacsókoltam, majd újra megöleltem. 
-Lehet, csak én érzem ezt, de mintha hidegebb lenne itt.-mondtam.
-Én is érzem.-nézett körbe.
Elengedtem, majd körbejárt mindent, habár nem látott sokat. Hirtelen a fejünk felett lévő izékből - amik árasztották a hideget - elkezdett hideg levegő fújni, amitől még jobban hideg lett.
-Mennyi időnk van?-kérdezte.
-Ilyen hidegben? Nagyjából fél óra.
-Remek. Legalább együtt fagyunk meg.
Odamentem hozzá és jó szorosan átöleltem.
-Azért nem ilyen sulibulira számítottam
Fél óra múlva már a földön ültünk. Illetve Josh ült a földön, én pedig az ölében. 
-Tudod a halálomat valahogy máshogy képzeltem fel.-mondtam.
-Hát én sem egy hűtőben akartam feldobni a talpam.
A hideg már a csontomig hatolt. Éreztem, hogy a ujjaim megmerevedtek. Josh vállára hajtottam a fejem, aki átölelt és adott egy puszit a homlokomra. Lehunytam a szemeim és ezekután hagytam magam, hadd zuhanjak a sötétségbe.....

10. fejezet - Vidéken

Lisa

Szombaton otthon ébredtem. Nagyjából hajnali 2 körül értünk haza, mivel apa addig üldözte a rosszfiúkat, de hazaküldtek mindenkit, szóval én is jöttem haza aludni. Reggel 9-kor már fent voltam. Gyorsan elmentem zuhanyozni, majd felöltöztem. Közben apa is felébredt. Épp reggelit kezdett csinálni, amikor kopogtattak.
-Nyitom!-ugrottam fel az asztal mellől.
Az ajtóhoz rohantam. Kitártam az ajtót. Josh állt az ajtó túloldalán.
-Szia!-mondtam, majd megöleltem és megcsókoltuk egymást.
-Jó reggelt! bejöhetek?-kérdezte.
-Persze.-beengedtem, majd becsuktam az ajtót.
-Ki az?-jött ki apu a konyhából, majd amikor meglátta Josht picit lefagyott a mosoly az arcáról.-Ez meg mit csinál itt?-nézett rám.
-Üdvözlöm uram! Épp erre jártam és gondoltam benézek.
-Értem. De délelőtt 10-kor nem otthon kéne lenned?
-Anyámnak elintéznivalója van.
-Érdekes.-tűnődött apu.
-A reggeli?-kérdeztem aputól.
-Ó basszus!-azzal visszarohant a konyhába.
-Bocsi, reggel kissé kötekedő.-néztem Joshra.
-Nincs semmi baj.-mosolygott.
Apu kész lett a kajával, és érdekes módon meghívta Josht is, hogy egyen velünk. Szerencsétlen elfogadta az ajánlatot, habár én féltem, hátha apa "véletlenül" megmérgezi. A reggeli után apa pakolta be a mosogatógépet.
-Lisa el tudsz menni nekem valahova bevásárolni?
-Bevásárolni? A sarki kisbolt jó lesz?
-Okoskám, én valami szupermarketre gondoltam.
-Akkor adsz pénzt buszra?
-Vidd a kocsit.-erre úgy meglepődtem, hogy kis híján lefagytam.
-De sose engeded meg, hogy vezessem a kocsit.
-Most viszont el kell vinned, mert én nem megyek ki a házból.
Épp készülődni akartam, de hirtelen megcsörrent apa telefonja. Be kellett mennie, így kettesben maradtunk Joshal. 
-Mit csináljunk?-néztem rá.
-Menjünk el vidékre.-vetette fel az ötletet.
-Hogyan? Hogy jutunk oda? Ráadásul még meg kell kérdeznem aput.
-Én már lezsíroztam vele. De neked kell vezetned, mert én sajna nem tudok, ahogy Pauley és derek sem.
-Mi van? Vezetek én, de nincs kocsi, mert apa elvitte.
-Miért kell neked folyton idegeskedned?-azzal megfogta a kezem.
Elhagytuk a lakást és Joshékhoz mentünk. A ház előtti járdán Pauley és Derek állt.
-Hali!-köszönt Pauley.
-Most akkor mivel megyünk?-kérdeztem.
Josh kinyitotta a garázs ajtaját, ahol egy fehér Mercedes állt.
-Ezzel.-nyomta a kezembe a kulcsot.-Csak vigyázz, nehogy összetörd.
Beültem előre, Josh mellém, Pauley és Derek pedig hátulra. A kocsival kimentünk a városból. nagyjából 2 órát kellett vezetnem, így már elmúlt dél, mire odaértünk. Egész végig fákkal körülvett utakon mentünk. A ház, ahol kikötöttünk egy erdő közepén, egy tó partján állt. Teljesen nyugodt és barátságos hely volt.
-Ez gyönyörű!-néztem körbe.
A ház legalább két emeletből állt plusz a földszint. Fehérre volt festve és terasszal lett körbevéve. Fából épült és virágos függönyök voltak az ablakokon. Egy erkély is volt rajta, a szélén pedig virágládák. A lépcső mellé rózsabokrokat ültettek. A házhoz tartozott egy pajtaszerűség is, ami az épület mögött kapott helyet. Az egész környéket fákkal ültették körbe, amik az idők során már magasra nőttek. A levegő tiszta volt, még a madarak csiripelését is hallani lehetett.
-Itt lesz az esküvőm!-állapította meg Pauley, mire Derek kissé sokkot kapott.
-Belülről is megnézitek?
Bementünk a házba. Hangulatos volt. A falakat halványan rózsaszínre festették, a bútorok sötét fából készültek. Azt hinné az ember, hogy régimódi lenne, de ennek ellenére minden modern volt. A konyhában volt hűtő, mikró, tűzhely, sőt még mosogatógép és turmix is. 
-Tényleg itt lesz az esküvőm!-lelkendezett Pauley.-Amúgy hol vagyunk?
-Ez a vidéki nyaralónk. Nyáron le szoktunk jönni ide egy-két hétre, és a fontosabb családi események is itt vannak megtartva.-magyarázta Josh.
-Nem vagyok a családod tagja, de az esküvőmre foglald le ezt a helyet.-mondta Pauley.
-A tó is hozzá tartozik?-kérdeztem.
-Basszus tényleg! Tó is van!-azzal Pauley kirohant.
-Erre pórázt kéne kötni!-csóválta a fejét Derek, majd Pauley után rohant.
Mi is kimentünk. Derek a stégen érte utol Pauleyt , ezzel megakadályozta azt, hogy beleugorjon a vízbe. A tornácon néztem, ahogy Pauley próbálja kiszabadítani magát. 
-Ezek tisztára megkattantak.-állapította meg Josh, miközben igyekezett visszatartani a nevetést.
-Mi is megkattanhatnánk.-néztem rá.
-Ezt, hogy érted?-kérdezte.
A ház melletti fáról lelógott egy kötél, aminek a végére rá volt kötve egy ilyen valami, amire rá lehetett ülni. Így most hülyén hangzik, de remélem azért érthető, hogy mit akarok kihozni belőle. Odarohantam, majd ráültem és elkezdtem lökni magam.
-Gyerekes vagy!-jött oda hozzám Josh.
-Itt senkit sem érdekel.
A kötelet markoltam mindkét kezemmel, miközben a lábammal ide-oda löktem magam. A lábamat néha felemeltem csak azért, hogy érezzem a súlytalanságot. Mikor már lassulni kezdett az egész Josh megfogta a Derekamat és újra meglökött.
-Én vagyok gyerekes, ugye?-kérdeztem nevetve.
Láttam rajta, hogy mosolyog. Pauley időközben csinált rólunk képet, amit fel is nyomtam Instagramra, mivel a mobilnet mindenhol működik:

lisa.k.d: @josh.shepard elvan a gyerek, ha játszik xD

Pauley időközben megunta, hogy ő nem ezzel szórakozhat, ezért odaengedtem neki. Derek teljesen kifáradt, ezért Pauley kénytelen volt magával szórakozni, amit kifejezetten élvezett. Joshal lementünk a tóhoz. A stég szélén megálltunk.
-Nagyon örülök annak, hogy itt vagy.-mondta.
-A lényeg, hogy együtt vagyunk, nem?-néztem rá, mire megcsókolt.
Csak ott álltunk a stég szélén és csókoltuk egymást. Biztonságban éreztem magam most, hogy vele vagyok.Hirtelen éreztem, hogy valaki oldalról meglök minket. A következő emlékem az, hogy a vízben vagyunk, Pauley és Derek pedig vihogva néznek le ránk.
-Ez szerintetek vicces?-kérdeztem.
-Aha.-röhögött Pauley.
-Most akkor húzz ki.-nyújtottam a kezem.
Pauley megfogta a kezem, de annak ellenére, hogy ki akartam mászni, helyette őt is berántottam. Miután a feje kibukott a víz alól fulladozott a röhögéstől. A végén Derek is vizes lett. Ő magától ugrott a vízbe, mivel nem akart csak ő száraz maradni. Fröcskölni kezdtük egymást. Amikor meguntuk kiültünk a stég szélére.
-Most akkor vizesen megyünk haza?-kérdezte Pauley.
-Majd a nap megszárít minket.-mondta Derek.
-Tudod én nem vagyok szegény, szóval ha akartok tiszta ruhát, akkor gyertek be.-állt fel Josh, majd engem is felhúzott. 
Pauleyval a száraz ruha megoldását ítéltük a legegyszerűbbnek. Josh bevezetett minket egy szobába, majd el is ment. Pauley betette az ajtót. Kutakodni kezdtünk a szekrényben. Csak szoknyákat találtunk, ráadásul egyberészes szoknyákat.
-Az egyik biztos jó rám!-nézegetett Pauley, mert idáig akármelyiket vette elő vagy kicsi volt rá, vagy nagy.
Végül megtalálta a számára legmegfelelőbb ruhadarabot, ahogy é is a sajátomat. Egy random előtermett hajszárító segítségével szárazzá varázsoltuk a hajunkat, majd nagy nehezen lementünk a nappaliba. Josh és Derek már ott volt. Teljesen átöltöztek, csak a hajuk volt vizes. Délután kiültünk egy pléddel a fa alá. Irtó sokat nevettünk. 6-kor azonban apu telefonált, hogy haza kéne menni. A kocsiban hazafele együtt énekeltünk a magnóval. Előbb Dereket dobtuk haza, majd Pauleyt.  A kocsit Josh garázsában hagytuk. Hazakísért, de nem jött be.
-Na milyen volt?-kérdezte apu a kanapén ülve.
Egy csomót regéltem neki, hogy mennyire jól éreztem magam, miket csináltunk, mennyit röhögtünk. Apu korán lefeküdt, mivel állítólag nehéz napja volt. Lefekvés előtt még gyorsan bekapcsoltam a laptopom. Instagramra Derek és Pauley is töltöttek fel képeket:

t.derek: @mpauley #szombat #kocsikázunk #sajnoshátulülünk #megyünkvidékre #melegvan
söfőr: @lisa.k.d

mpauley: @t.derek #szeretlek #megsülünk #delehűtöttükmagunkat #imádom

Instagram után felléptem Facebookra. Sajnos senki nem volt fent, de az értesítések szerint Josh feltöltött velem egy fényképet. Amikor megnéztem azt hittem elsírom magam. Tényleg szeret! Gyorsan kikapcsoltam a gépem és hamar elaludtam.

Josh Shepard megváltoztatta a profilképét
vele: Elisabeth DiNozzo

Hát légy velem – túl az érveken!

Lépjünk mindent át!

A józan ész nem értheti   

ritmusunk szavát.

Légy velem – túl az érveken!

Írjunk mindent át!

Lépteinktől összedől   

a kő-merev világ.  

9. fejezet - Koktélparty

Lisa

Hétfőtől az élet visszaállt a normális kerékvágásba. Elmentem suliba, amibe kisebb felháborodást keltett az, hogy Josh és én kézen fogva léptünk be az iskola bejáratán. A másik kisebb felháborodást és értetlenséget Pauley és Derek látványa keltette.  Az iskolában egész héten próbáltak szétszakítani minket, de minden próbálkozás kudarcba fulladt. A négyesünk felbonthatatlan volt. Szünetekben, az ebédlőben, sőt még az órán is szétszakíthatatlanok voltunk. Az iskola nagy része a hét közepére elfogadta az egészet, azonban Tracy Harris nem adta fel. Leszállt Pauleyról és Derekről, és átszállt ránk. Josht próbálta megkörnyékezni, ami által visszakaphatja, de Josh hajthatatlan volt és szilárdan ragaszkodott hozzám. Ezenkívül, amikor a fiúknak edzése volt, mi apuékat boldogítottuk. Habár apa tisztázott mindent, köztem és Ziva között feszült volt a levegő. Tim igyekezett megszokni, hogy a lánya fülig szerelmes, és most nem csak ő az egyetlen hímnemű az életében. Apa is igyekszik szokni a helyzetet, de ő valamivel lazábban kezeli, mint Tim. Az igazgatónő meg folytában gyilkos szemeket mereszt rám. Bianca egyfolytában a központban dekkol, mivel igyekeznek elfogni egy terroristát vagy mit. Apa szerint óránként összetűzésbe kerülnek egymással. Pauley a napokban rá van kattanva a legújabb almámra. Ráadásul kaptam tőle egy fekete csillámos tokot. Péntek délután bementünk apuékhoz. Nem tudtunk sehova se menni. Pauleyék lakása tele van gépekkel, a miénk kicsi, Joshéké túl nagy, Dereknek pedig otthon voltak a szülei. Josh anyja fogadott minket amikor kiléptünk a liftből. Teljesen biztos voltam benne, hogy most fog kinyírni a lézerszemeivel. De nem így történt. Egy meghívót nyújtott át Joshnak.
-Ez mi?-kérdezte.
-Ez egy 4 fő részére szóló meghívó a ma esti koktélpartira. nekem kellene elmennem, de nem tudok. Így reméltem, hogy ti elmentek ma este.
-Ez komoly?-kérdezte Josh.
-Persze! Jó szórakozást!-aztán rám és Pauleyra nézett.-Ti pedig vigyázzatok a fiúkra!-azzal elment.
Josh teljesen lefagyott, Pauley pedig sikoltozni és futkározni kezdett. A meghívót átfutva minden lesz ott. Tiszta előkelő party.
-Fogadjunk, hogy Ryan Gosling is ott lesz!-sikoltozott tovább.
-Bocsáss meg egy pillanatra!-nézett rám josh.
-Persze. Menj csak!-hagytam rá.
Josh elment, Pauley még mindig sikoltozott, Derek és én pedig a meghívót tanulmányoztuk. Rájöttünk arra, hogy ide az estélyiruha és az öltöny elengedhetetlen. Derek és Josh egyszerűen szerez öltönyt, mivel fiúk. De nekünk nehezebb dolgunk van, ugyanis kiválasztani a tökéletes estélyiruhát nem egyszerű. Josh már legalább 2 órája felszívódott. Sikerült leültetni Pauleyt és beszélgetni vele normálisan, azonban ez nem volt olyan egyszerű. Tim és apu nagy nehezen áldását adta az egészre, Dereknek meg tökmindegy hogy merre van, mert a szüleit nem nagyon érdekli. Minden oké volt, csak a ruha volt kérdéses. Derek kisvártatva elment, mivel azt mondta, hogy az öltönye nem keresi meg saját magát. Miután Pauley megtudta, hogy még nincs ruhája toporzékolni kezdett.
-Nyugodj már le baszki!-szóltam rá, mert nem bírtam.
-De nincs ruhám!-rimánkodott.
-Nekem sincs és basszus még mindig élek!
-Pauley ajánlom, hogy ne nagyon álmodozz ruháról meg estélyiről, mert én nem tudom megvenni.-mondta csalódottan Tim.
-Mivan? Ezt nem mondod komolyan!-ordibált Pauley.-Akkor farmerba megyek!
Apu a tárcájában kezdett kutakodni és odaadta nekem a bankkártyáját.
-Mit csináljak vele?-kérdeztem.
-Tudod te.-mosolygott.-Jó shoppingolást!
-Vásárolni megyünk?-nézett ránk Pauley.
-Bizony ám!-mutattam fel a kártyát.
Pauley sikongatva rángatott kifele. Elmentünk egy rakat boltba. Pauley teljesen bezsongott a rakat sok szép ruhától. Apu nagylelkű felajánlásának köszönhetően vettünk ruhát, cipőt meg pár kiegészítőt. Nagylelkű felajánlásnak köszönhetően Abby laborjában készülődtünk, aki még a hajgöndörítőjét meg a hajvasalóját is kölcsönadta. Smink nem kellett, ugyanis azért hazarohantunk. Pauley irtóra izgatott volt. Amikor kész lettünk megköszöntük Abbynek a segítséget és felmentünk. Már indulni kellett volna, a fiúk pedig nem voltak sehol. A kezemben szorongattam az idióta meghívót, Pauley pedig fel alá járkált. A cipője kopogott a padlón. Hamarosan megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia! merre vagytok,-Josh volt az.
-Fent. Ti hol vagytok?
-Lent.-röhögött.
-Ok. Mindjárt megyünk.-azzal letettem.
-Hol vannak?-kérdezte Pauley.
-Lent.
Erre Pauley elrohant a sarkain és engem meg se várva lement a lifttel.
-Szórakozol?-ordítottam utána, de már tuti nem hallotta.
-Érezzétek jól magatokat!-mondta apu, miközben megnyomtam a hívógombot.
-Igyekszem nem kinyírni Pauleyt. De köszi, meglesz.
A lift megérkezett én pedig beszálltam és lementem. Egész végig Pauley gyilkolásán járt az eszem. Amikor a lift ajtaja kinyílt Josht pillantottam meg.
-Gyönyörű vagy!-mondta, mikor kiszálltam.
-Köszönöm!-mondtam, majd megcsókoltam.-Amúgy mivel megyünk oda?
-Nyugi, gondoskodtam róla.
Kézen fogva kivezetett, ahol egy fekete limuzin volt.
-Ez komoly?-néztem rá.
-Aha. Menjünk!
Beszállva a limuzinba Pauley és Derek már falta egymást. Josh beszállt, becsukta az ajtót. A limuzin irtó menő volt. Az estély egy bazi nagy palotaszerűség hátsó kertjében volt megrendezve. nagyjából két órát töltöttünk ott. 10-kor kezdődött, éjfélkor pedig leléptünk. Kint csináltunk képeket, amik mentek fel Instagramra:

mpauley: @t.derek #péntekeste #csinosakvagyunk #koktélpartinvoltunk #uncsivolt #akajaviszontjóvolt

lisa.k.d: @josh.shepard #péntekeste #sötétvan #partinvoltunk #limuzinoztunk #szeretlek

Amikor végre éjfélkor újra beültünk irtóra fellélegeztem.
-Ez borzalmas volt.-mondta Derek.
-Anyád ilyenekre jár?-nézett Pauley Joshra.
-Ezekszerint. De legközelebb nemet mondok.
Visszafele elregéltük apuéknak, hogy mennyire szar volt az egész. Viszont Pauleynak sikerült a kistáskájába garnélarákot csempésznie, szóval azt odaadtuk apuéknak. Miközben apuék etten Pauley a telefonommal selfiezgette saját magát, mivel Derek lelépett. Joshal mi is csináltunk egy selfiet.

josh.shepard: @lisa.k.d #estevan #unatkozunk #mindjártmegyünkhaza #szeretlek

8. fejezet - Szívzűrök? Ugyan már...

Lisa

Lefagytam. Biancát néztem apáékon keresztül, de a meglepődésen kívül semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Josh kezét elengedtem, akinek a jelenlétét utána nem is éreztem magam mellett. Apa még mindig Zivát csókolta. Egymás szájába kutakodtak, ami annyira undorító volt, hogy azt hittem elhányom magam. A szemeim csillogni kezdtek és hiába szerettem Zivát, hagytam, hogy végigguruljanak az arcomon a könnyeim. Nem érdekelt, hogy hajnali 3 van hátat fordítottam nekik és kirohantam. Amikor becsukódott a lift ajtaja láttam aput, amint a nevemet ordítva próbál megállítani. A liftajtó becsukódása azonban megakadályozta a tervét.Amikor kiértem futva mentem haza a sötét utcákon keresztül. Hazaérve bezártam magam mögött az ajtót. Legszívesebben szétvertem volna a házat, hogy valamilyen módon levezessem a dühöm. Leültem a kanapéra és igyekeztem megnyugtatni magam. Aztán hirtelen megcsörrent a vezetékes. Az idióta telefon sajnos nem jelzi ki a számot. Vettem egy mély levegőt és felvettem.
-Haló!
-Miért szaladtál el?-apa volt. A picsába.
-Mit akarsz?
-Bocsánatot akarok kérni tőled.
-Engem meg nem érdekel!-mondtam, miközben a könnyeimmel küzdöttem.
-Hallgass végig, baszki!
-Nem! Mondd el ezt annak, akit érdekel!
-Lisa, tényleg sajnálom!
-Nem mondod? Mindig elvárod, hogy mindent elmondjak neked, erre bassza meg pont te vagy, aki semmit mond el nekem! Pedig veled élek!
-Lisa el akartam neked mondani, csak nem tudtam, hogy mikor.
-Aha, persze! Képzelem  ahogy magadba fogalmazod a mondatokat.
-Beszéljük meg ezt inkább akkor ha hazaértem.
-Felőlem.-azzal lecsaptam a készüléket.
Igyekeztem elhessegetni a fejemből a látott képeket, de nem nagyon ment. Nagyjából negyed óra múlva kopogtattak. Az ajtóhoz mentem, de nem néztem ki a kukucskálón.
-Menj el!-ordítottam ki.
-Pauley vagyok.-hallottam meg barátnőm hangját.
Kinéztem a kukucskálón. Pauley türelmetlenül topogott az ajtó előtt. Egyedül. Kinyitottam az ajtót. Pauley valóban egyedül volt.
-Szia!-mondta.
-Gyere be!-mondtam.
Pauley bejött, levetette a kabátját és leült a kanapéra.
-Kérsz valamit?-kérdeztem, mire megrázta a fejét.
-Ne tettesd itt nekem, hogy nem érdekel. Látom rajtad, hogy mindjárt kitéped a hajad.
-Legszívesebben kiugranák az ablakon! Irtó pipa vagyok apura!
-Ne tedd. Egyiket se.
-Miért ne? Mindig azt mondja, hogy mondjak el neki mindent. Erre basszus pont ő az, aki semmit nem mond el! Most szerinted?-akadtam ki.
Pauley-egyem a szívét- végighallgatott és tök normálisan igyekezett kezelni a kiakadásomat, habár tudom, hogy neki sem lehetett könnyű. Otthagyta a barátját az apjával a központba csak azért, hogy az összetört lelkemet kezelje.
-Visszamehetsz ám. Nem kötelező velem lenned, csak azért, mert legszívesebben fejbe lőném apámat vagy magamat.
-Kezdem azt érezni, hogy a gyilkolásra való hajlam öröklődik. -tűnődött.
-Ezt, hogy érted?
-Csak mert kedvem támadt kinyírni valakit.
-Neked?-röhögtem el magam végre.
-Aha. De mindegy. menjünk el császkálni a plázába.
-A plázába? Hajnali fél 4 van.
Akkor majd 10 fele. Addig bulizzunk!
Pauley a hifihez rohant és benyomta. hamarosan üvölteni kezdett Aronchupa zenéje.

Pauley ugrálni kezdett, majd engem is rángatni kezdett. a szomszédok kopogni kezdtek, de nem nyitottam ki az ajtót. Mivel tudják, hogy apu hol dolgozik valószínűleg fel fogják hívni. Még egy rakat számot végighallgattunk. A fáradékonyság a mai este nem volt jellemző ránk. Fél 11 fele már átöltözve mentünk a plázába. Elmentünk ruhákat meg bizsukat nézni, moziba megnéztük a legújabb Halálos iramban filmet utána meg a Minyonokat. Mozi után beültünk a kávézóba jegestázni, ahol megállítottunk egy idegent, hogy csináljon rólunk képet. Pauley telójáról fel is tettük őket Instára:

lisa.k.d: @mpauley #imádlak #legjobbvagy #jegestea #kedvencünk #mertmimenőkvagyunk

mpauley: @lisa.k.d #szombat #irányok #naeztbogozdki #arrakellmenni  #sohanemhisznekem #mostisnekemvoltigazam

Épp kifele mentünk a plázából, amikor összefutottunk Tracyvel. A péntekről hallott, ugyanis Derek feltöltött egy képet Pauleyval a Facebookra. Fantasztikus beszélgetésre számítottam.
-Nocsak, nocsak! Csodálkozom, hogy itt futok össze veletek.-röhögött gúnyosan.
Ő röhög, miközben őt dobták. Ráadásul egy héten kétszer.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Tőletek? Az ég adta világon semmit! De figyelmeztetlek titeket, hogy még kurvára megfizettek!-azzal átvágott közöttünk és beviharzott a plázába.
-Csak tudnám mit ártottunk neki.-néztem utána.
-Azt én is.-értett egyet Pauley.
Még kővé meredve néztük egymást a pláza előtt, amikor észrevettük Ziva húgát. Kisvártatva ő is észrevett minket és odajött hozzánk.
-Sziasztok!-köszönt, miközben próbált mosolyogni.
-Szia!-mondtuk egyszerre.
-Hogy érzed magad?-kérdezte Pauley.
-Nem mondanám azt, hogy jól. Amióta Ziva Washingtonba érkezett teljesen megváltozott. Ráadásul kérvényezte azt, hogy ténylegesen NCIS ügynök lehessen.-magyarázta.
-Miért, most micsoda?-kérdezte Pauley.
-Csak összekötőtiszt.-mondtam, mire Bianca bólintott.
-Azt sem gondoltam, hogy épp egy amerikai pasiba fog beleszeretni.
-Az az amerikai pasi Lisa apja!-mondta Pauley.
-Perpillanat pipa vagyok rá, szóval szidhatod nyugodtan.-néztem Biancára.
-Amúgy én akartam megkérdezni azt, hogy te hogy érzed magad.-nézett rám.
-De miért épp itt kerestél?-kérdeztem.
-A pasijaitok aktív Facebook és Instagram függők.
-Azt gondoltuk.-mondtam.
-Miért érzem azt, hogy nem csak azért jöttél, hogy megkérdezd, hogy van Lisa?-nézett Biancára Pauleyra.
-Jól érzed. Igazából ők kerestek titeket.-azzal az utca másik irányába mutatott.
Bianca ránk kacsintott, majd elment. Kisvártatva már sehol sem volt. Az utca túloldalán, azonban Derek és Josh állt. Pauley átakart futni a másik oldalra, de megakadályoztam, mielőtt elcsapatná magát.
-Gyere át!-ordított Josh.
-Gyere te!-kiáltottam vissza.
A női hatalom különleges képesség, ugyanis mindkettő átjött a mi oldalunkra. Pauley elkezdett Derek felé futni, aki még időben kapcsolt ugyanis elestek volna. Pauley ilyenkor olyan, mint egy tank. 
-Jól vagy?-kérdezte Josh.
-Igen, és nyugi. Nem vagyok se halálos beteg és nem halt meg senkim sem.-nyugtattam.
-Bemegyünk a plázába?-kérdezte Derek.
-Onnan jöttünk.-mondtam.
-Inkább menjünk a parkba.-mondta Pauley.
Elmentünk a parkba, de előtte még sétáltunk a városba, ahol képeket is csináltunk. Pauley és én már nem raktuk fel sehova, viszont a fiúk igen.

t.derek: @mpauley    <3

josh.shepard: @lisa.k.d  Gyönyörűmmel! <3

Egész nap a városban lógtunk. Hála nekik sikerült túltennem magam apu ügyén, habár még várt kettőnkre egy irtó kínos beszélgetés. Sötétedés után Pauleyt felhívta apu, hogy nem otthon fogunk beszélgetni, hanem bent. Hát mert miért is ne? Dereket a szülei a központ előtt várták, vagyis ő elment. Josh is ki lett lőve, ugyanis az anyja hazaparancsolta, mivel akkor végzett, amikor mi odaértünk. Ráadásul Pauleyra sem számíthattam, ugyanis őt Tim vitte haza. Vitte? Bocsánat, rángatta, mivel Pauley egyáltalán nem akart hazamenni. Mint a portástól kiderült már csak apa volt fent. Görccsel a gyomromban mentem fel. A liftből kiszállva csak apu íróasztalán lévő lámpa világított. Közelebb menve látta, hogy egy fehér doboz van rajta. A doboz egy lila masnival volt átkötve, rajta pedig egy kártya volt, amin a "Sajnálom!" felirat díszelgett. Lebontottam a szalagot és a dobozt kinyitva észrevettem a legújabb Iphone 5-öt. A telefon fehér volt és egy lila virágos tok volt a hátulján. Csak forgattam a készüléket a tenyeremben, ami egyébként be volt kapcsolva. Jobban szemügyre véve, az előző telefonomról minden alkalmazás, kép, zene és telefonszám rajta volt.
-Azta!-csak ennyit tudtam kinyögni, de azt viszont hangosan.
Ez a telefon ugyanis teljesen lenyűgözött, főleg a hátulja. 
-Ezek szerint tetszik.-hallottam meg apu hangját.
Azt viszont nem tudtam honnan jöhet. Kisvártatva arról a folyosóról jött, ahonnan Abby szokott jönni a laborjából. Tim asztalánál megállt. Nagyjából 2-3 méter lehetett köztünk.
-Igen, nagyon! Köszönöm!-mondtam, majd letettem a telefont az asztalára.
-Nézd, nagyon sajnálom ami történt! Ziva és én...
-Csókolóztatok. Nem vagyok vak.
-Dühös vagy?
-Kire? Rád perpillanat nagyon, de ez a szép tok kezd jobb érzést ébreszteni bennem.-azzal felemeltem a telefont az asztalról és tokot kezdtem nézni.
-A végén egy telefontok menti meg az életem.-mosolygott apa.-Viccet félretéve! Tényleg haragszol rám?
-Nem tudom.-vontam meg a vállam, miközben végig a szemébe néztem.-Azt se tudom, hogy mit érzek.
Apu végül mindent megmagyarázott. Elmondása szerint már akkor megtetszett neki Ziva, amikor először látta. És a titkukat egyedül Tim tudta, de most már Ziva húga is, akivel Zivának kell beszélnie. Apa elmondása szerint tényleg szereti Zivát. A helyzetet epdig még szoknom kell. Hazaérve beüzemeltem a telefonom. Küldtem fényképet Pauleynak a tokomról, aki egyből beleszeretett. Josh pedig a telefonomat akarja elcsórni, hogy aztán befesse feketére (?). Hát oké.

7. fejezet - Szerelem a levegőben

INDÍTSD EL PLS! :)

Lisa

A megszökésem a legegyszerűbb módszerrel történt. A lábammal és a kezemmel annyira kapálóztam, hogy a lábamat fogó pasit sikerült valahogy kilöknöm a kocsiból, a másikat pedig sikeresen orrba vágtam. A nyitott ajtón keresztül egy fantasztikus akciófilmbe illő mozdulattal kiugrottam a kocsiból, ahol gurultam egy párat. Olyan volt, mint a filmekbe. Majd futni kezdtem, de persze utánam futottak. Fájós térddel is gyorsabban futottam baszki, mint ezek. Miután lehagytam őket igyekeztem felhívni aput, de a telefonom fantasztikusan összetört, szóval majd vetetnem kell egy új almát apuval. Mivel nem tudtam sehonnan se segítséget hívni visszagyalogoltam. A lábaim szétmentek, és a sokszori öltések ellenére is újra bepirosodott a gatyám. Miután visszatettem a törött telefont a zsebembe, valami hideget éreztem. Kivettem a zsebemből és egy másik telefont fedeztem fel, ami ilyen rohadt ősrégi volt. Ennek is betört a kijelzője és teljesen használhatatlanná vált, de nem dobtam ki a kukába, mert tudtam, hogy Abbynek szüksége lesz rá. Így az én lassú gyaloglásommal nagyjából fél 1-re értem be. Amikor felmentem a lifttel mindenki el volt foglalva. Senki nem vette észre, hogy jövök. Egyedül Ziva veszekedett egy csajjal, szerintem urduul, mert egy szót nem értettem belőle. Összefont kezekkel ácsorogtam ott, miután pedig csend lett megszólaltam.

-Én is örülök nektek!

Erre mindenki rám nézett, mire mosolyogtam. Fel sem eszméltem és már azt vettem észre, hogy apu kis híján kiszorítja belőlem az életet. Nagyjából fél óra múlva kiölelte belőlem mindenki az életet, így levegőhöz is juthattam. Apu és Gibbs pedig kellően kifaggatott.

-Ja Abby, ezt neked hoztam.-vettem elő a zsebemből a kőkorszaki betört telefont.

-Jujjci! Már úgyis unatkoztam!-azzal elrohant.

A Zivával veszekedő nőcike odajött hozzám és a kezét nyújtotta.

-Szia! A nevem Bianca David.-mosolygott.

-Elisabeth DiNozzo. Örvendek!-mondtam mosolyogva, majd megráztam a kezét.

-A húgom.-mondta Ziva unott képpel.

-Nagy köztük a szeretet.-mondta Pauley röhögve.-Annyira örülök, hogy élsz!-mondta, majd megölelt.

-Kössz!-mondtam, mert erre igazából nem tudtam mit mondjak.

-Amúgy nálad volt a telefonod, nem?-tűnődött apu.

-Ja igen!-kaptam a fejemhez, majd odaadtam neki a teljesen széttört almám.

-Ez komoly? Múlt hónapban kaptad!-forgatta a kezei között a halott készüléket.-McKocka, erre érvényes még a garancia?-dobta oda Timnek a telefont.

-Nem.-röhögött Tim.

-A hétvégén majd kapsz egy másikat.-fogta a fejét apu.

-Már hétvége van.-vigyorogtam.

Annyira izgatott voltam, hogy a térdeim ellenére ugráltam meg futkoztam össze-vissza. Apa tervezte, hogy benyugtatóz, de ennek a hirtelen jött őrületnek Pauley örült a legjobban, aki velem együtt ugrándozott, futkozott, énekelt, sikoltozott. Derek csak röhögött azon, hogy milyen idióta barátnője van. Josht azóta nem láttam, miután megöleltem. Állítólag az anyja irodájában dekkol, gyakorlatilag felszippantotta egy fekete lyuk, ugyanis amikor benyitottam, akkor nem volt ott. Miután eldöntöttük Pauleyval, hogy másfele ugrálunk az egyik folyosón összefutottam Joshal, aki lila karikával a szeme alatt mászkált.

-Szia!-vigyorogtam rá, mivel teljesen fel voltam pörögve.

-Szia!-mosolygott.-Örülök, hogy semmi bajod.

-Nézd, meg szeretném köszönni, hogy segítettél, mikor Derek fellökött.

-Úgy emlékszem, hogy akkor már megköszönted, de még egyszer nincs mit! Nagyon szívesen tettem.

-És tökre rendes voltál, amikor figyelmeztettél Derekkel kapcsolatban.

-Semmiség. Nem akartam, hogy csalódjon benne, de ezek szerint már minden rendbe jött közöttük.

-Amúgy nem akarlak megbántani, de az exed egy hülye ribanc!-dőltem neki a falnak.

-Tudom. nem is tudom, hogy miért jártam vele.-tűnődött, majd nevetni kezdtünk.-Szívesebben jártam volna veled.

Ezt az utolsó mondatot totál komolyan mondta. Abbahagytam a nevetést és komolyan ábrázattal néztem rá. Lehet, hogy Pauleynak lesz igaza és Josh tényleg szerelmes lesz belém?

-Nem mondj ilyeneket légyszíves!-hárítottam.

-Lisa komolyan beszélek! Ovi óta szerelmes vagyok beléd! Azért jártam Tracyvel és más lányokkal, hogy féltékennyé tegyelek. Pénteken a suliban is ezt próbáltam elmondani, csak nem engedted. Mindenhol, ahol összefutottunk volt valami közöm. Találkozni akartam veled, hogy együtt legyünk. Reméltem, hogy megkedvelsz. Eleve nem is akartam soha járni Tracyvel és azért szakítottam vele, hogy együtt legyek veled. Soha nem tetszett más lány, és nem is fog! Kérlek, mondj valamit.

Az utolsó szavakat könyörögve mondta ki. Az egész mondandóját végighallgattam, a végén pedig csak álltam ott, mint egy darab fa. Csak néztem rá, de megszólalni nem mertem. Josh litániája teljesen lenyűgözött. Igyekeztem mondani valamit, de akárhányszor kinyitottam a számat nem mertem megszólalni. Ha én lettem volna Júlia, ő meg Romeo szerintem önként lőtte volna magát fejbe. Előre szólok, hogy a következő cselekedetem ösztönös volt, átgondolatlan és hirtelen:

 Egy pillanatra megállt az idő, és olyan volt, mintha csak mi ketten lettünk volna. Nyálas tudom, de ez az igazság. Ugyanis, amit Pauley bizonygatott igaz volt és pénteken, amikor buliztunk el is hittem. Ez a csaj rossz hatással van rám az tuti. Amikor a szája eltávolodott az enyémtől sokáig hallgattunk. Éreztem, hogy rákvörös leszek.

-Azta!-mondta, majd mosolygott, mire elnevettem magam.

-Ezt a számot Lisának és Joshnak küldöm!-hallottuk meg Pauley hangját a hangosbeszélőből, amiről azt sem tudtam eddig, hogy létezik.

Tisztára olyan volt, mint egy rádiós kívánságműsor, csak ez hajnali 3-kor zajlott. Megszólalt Avicii-Waiting for love(amit már elindítottál xD) című száma. Josh elnevette magát. Megfogta a kezével az enyémet, majd elindultunk, hogy visszamenjünk apuhoz. Egy másik folyosóra kanyarodva észrevettük, hogy apu épp Zivát csókolja. Mi van????? Ledöbbentem teljesen. Amúgy nem cska mi vettük észre őket. A folyosó másik oldalán Ziva húga, Bianca vágott még nálunk is döbbentebb képet....