6. fejezet - Események

Lisa

Egész héten keresztül a központban dekkoltunk.Apuék gyilkosokra vadásztak, én meg Pauley-ra. Minden délután ugyanis Derek bejött, elvonultak valahova-amit mellesleg sose találtam meg-, majd fél óra múlva Derek elment. Délelőtt Pauley-val igyekeztem beszélni, de amint megemlítettem Derek nevét, ő szárnyalni kezdett a Derek-Express-en a Boldogság felé. Szerdán Pauley azonban megemlítette, hogy Derek meghívta a pénteki focimeccsre és szeretné ha én is elmennék. Nem tudtam, hogy mit feleljek rá, mire Pauley felkapta a vizet. Tim nagy nehezen elengedte, miután hisztizett neki egy sort. Pénteken Pauley már teljes meccs-lázban égett. Mivel 4-kor kezdődött a meccs, már 3-kor elhúzott. Miután elment Tim toporzékolni kezdett.
-Lisa, arra kértelek meg, hogy beszéld rá a szakításra!
-Ne engem okolj baszki!-háborodtam fel.-Pauley a szerelem vonatán ül és lehetetlenség leszedni onnan!
-Azt hittem te kitéríted azt a vonatot!
-Nem vagyok varázsló! Fájós térddel meg nem is tudnák sokat kezdeni.
Tim tovább toporzékolt, majd nagyjából 4 fele Josh lépett be. Egyesen hozzám rohant, de amikor észrevette, hogy Pauley nincs itt gyanakodni kezdett.
-Hol van Pauley?-nézett körbe.
-Mr. Nyálgép focimeccsén.-mondta Tim, majd a billentyűzetet kezdte verni.
-A francba!-kapott a fejéhez.-Lisa velem kell jönnöd!
-Mégis hova?-kérdeztem.
-Derek be akarja égetni Pauley-t. Sietnünk kell!
Azonnal felugrottam és felkaptam a kabátom.
-Álljunk csak meg egy pillanatra! Nem viszed őt sehova!-állította meg apu Josh-t.
-Nézze uram...én..-dadogott Josh.
-Majd hívlak!-indultam el.
A fájós térdeimmel indultam el a lift felé, Josh pedig csak loholt utánam,miközben apu egyfolytában ordítozott, de fel nem állt volna az íróasztaltól. Egy busszal indultunk el a suli felé, azonban félúton dugóba keveredtünk.
-Gyalog kell mennünk!-szálltam le.
-És a térded?-kérdezte Josh.
-Nem lesz baja. Amúgy is több öltést nem tudnak rá rakni.-vontam meg a vállam.
Igyekeztem kapkodni a lábam, de a suli előtt már remegtek és azt hittem, hogy összeesek.
-Megálljunk?-kérdezte.
-Nem kell. Most már kibírom.
A meccs a suli mögötti pályán volt. A hatalmas sípszó szerint véget ért az első félidő. Háromnegyed 5 volt, vagyis lehet, hogy inkább meg kellett volna várnunk a buszon a dugó végét.
-A francba! Elkéstünk!-mondta Josh.
A lelátó mellett voltunk, ahonnan tökéletesen a pályára lehetett látni. Derek állt a pálya közében és odahívta magához Pauley-t, majd azt tette, ami minden lány rémálma volt. Nyilvánosan szakított vele, majd megcsókolta a pom-pom lánynak öltözött Tracy Harris-t. Pauley tétlenül állt ott, majd felénk futott, de nem hozzánk, hanem el mellettünk.
-Ez egy igazi barom!-mondtam.-Szegény Pauley!
-Az apja mindenesetre tudott valamit.-mondta Josh.
Elindultunk visszafelé. A buszmegállóban megnéztük a buszokat, de a következő csak 1 óra múlva indult volna. Tehát gyalog elindultunk visszafelé. Közben felhívtam aput.
-Szia apu!
-Merre vagytok?-kérdezte.
-Épp gyalog indulunk visszafelé Josh-al.
-Pauley hol van?
-Nem tudom. Derek megalázta az egész suli előtt azzal, hogy nyilvánosan dobta. Elfutott, de gőzöm sincs merre mehetett.
-Oké. Majd utána járunk. Siessetek vissza!
-Oké, szia!
Leraktam a telefont. Josh törődött velem annyira, hogy lassan jött, hogy ne terheljem a lábam, és minden második padnál felajánlotta, hogy üljek le nyugodtan. A központ már nem volt messze, és kezdett is sötétedni, amikor észrevettük, hogy Pauley előttünk baktat. Még messziről is kiszúrta, hogy csak árnyéka volt önmagának. Úgy sétált az utcán, mintha csak egy szellem lenne. Mereven ment előre, nem érdekelték a piros lámpák, vagy éppenséggel a járókelők. Csak ment és nem foglalkozott senkivel. Aztán miközben igyekeztem gyorsabban menni, hogy beérjem, valaki átvágott köztem és Josh között, így elvesztettem az egyensúlyom. Ha Josh nem tart meg, akkor hanyatt vágódok a padlón.
-Normális vagy?-ordított a gyerek után, mert ugye az volt.
-Köszi!-hálálkodtam, mire csak mosolygott.
Az közben felkapcsolódott utcai lámpák alatt észrevettük, hogy az engem majdnem fellökött gyerek Derek volt. Ráadásul a szellemként kísértett Pauley után futott. Magyarázott neki, hogy sajnálja, meg hogy nem így tervezte. A szokásos filmekben leejtett pasiduma. Josh arcán láttam,  hogy odarohan és leszedi Dereket Pauley-ról, azonban ezt megakadályozta Tim, aki épp ekkor ért oda. Ordítozott Derekkel, aki ecsetelte az egész sztorit. Mi közben némán álltunk az utca másik oldalán. Tim mögött aput láttam, aki Zivával figyelte a történteket. Derek szinte üvöltözve vallotta,be, hogy tényleg szerelmes Pauley-ba, aki erre felébredt a halálából. Tim erre még tovább ordítozott. Pauley mondott valamit az apjának, majd megölelte Dereket, mire Tim hitetlenkedve állt ott. Kiderült, hogy Derek be akart kerülni valami egyetemi bandába, aminek a beavatási szertartása az volt, hogy pár nap járás múlva nyilvánoson dobjon egy csajt, aztán pedig smároljon egy másikkal. De arra Derek sem számított, hogy meg fogja kedvelni Pauley-t annyira, hogy most pár ember jelenlétében bevallja azt, hogy tényleg szereti. Miután Pauley  elengedte Dereket átintegetett hozzánk, hogy menjünk át. Ezt azonban megakadályozta egy előttünk megálló fekete furgon, ami amúgy a semmiből került elő. Josh megfogta a karom, hogy támogasson, amíg megkerüljük az autót, de a kocsi ajtajai. A feketébe öltözött faszikák kiszálltak. Az egyik leütötte Josh-t, a második a hónom alá kapott és amikor rugdosni és kiabálni kezdtem egyszerre lőni kezdtek apuék felé, majd betuszkoltak a kocsiba a tiltakozásom ellenére és elindultak velem. A hátsó ülésen is sikoltoztam, amit igyekeztek megakadályozni. Az egyik a mellkasomnál szorított, a másik pedig meg a lábamat próbálta lefogni nem sok sikerrel.

Pauley

Irtóra örültem annak, hogy Derekkel kibékültünk. Intettem Lisanak és Joshnak, hogy jöjjenek át hozzánk a másik oldalra. Egy bazi fekete furgon eltakarta az egész baszott kilátást. Kisvártatva sikítást hallottunk, amit Lisa hallatott. Mielőtt apu, Tony és Ziva bármit is csinálhatott volna lőni kezdtek ránk. Apu berángatott minket egy kocsi mögé. Mivel egyikük sem hozott pisztolyt, amit a mai napig nem értek, itt kellett megvárnunk, amíg lecsillapodik a helyzet. Amikor minden abbamaradt egy hatalmas fékcsikorgást hallottunk, majd csend lett. A kocsi mögül kibújva észrevettem, hogy Josh nyög (?), Lisanak pedig hűlt helye. Elvitték...

A központba visszaérve Ziva és Gibbs Josh-ból igyekezett kiszedni valamit kevés sikerrel, ugyanis az emberrablók maszkot viseltek.. Még az anyja is faggatni kezdte, de ő se ment többre. Ugyanis az egyik pasi leütötte Josht, aki egy enyhe agyrázkódást szenvedett. Apu és Tony az utcai kamerák felvételét ellenőziték. Nem jutottak semmire, amitől Tony már a berendezést próbálta szétverni. Derek és én pedig szép szóval lábatlankodtunk, ugyanis szemtanúnak voltunk bent tartva. Illetve csak Derek, aki miután telefonon elmondta a szüleinek csak bólintottak rá (?). Abby is feljött segíteni, de nem sokra ment. Az emelet üres volt. Derekkel a liftet bámultuk. Minden egyes apró mozdulatra odakaptuk a fejünket. Mindenki. Azt vártuk, hogy valamilyen csoda folytán Lisa lép ki az istenverte liftből. Éjfél előtt Gibbs, Ziva, Josh és az anyja lejöttek. Nem sokkal éjfél után azonban kinyílt a lift. Csak nem Lisa lépett ki belőle, hanem egy barna hajú nő. 

-Mit keresel te itt?-kérdezte Ziva.

Semmi köszönés. Látszik, hogy ismeri és irtó jóba vannak.

-Szia neked is.-mondta a nőci.

-Elnézést, de ki maga?-kérdezte tőle Josh anyja.

A nőci elővett valami jelvényszerűséget, majd átnyújtotta neki.

-Bianca David, MOSZAD.

-David? MOSZAD?-kérdezte apu.

-Ő a húgom.-mondta Ziva.

-A húgod? Nem tudtam, hogy van húgod.-csodálkozott Tony. 

Apró sokként ért, miként kiderült, hogy a harcias, gyilkoló Zivának van egy ugyanolyan harcias, gyilkoló vérszerinti húga. Bianca és Ziva úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Ha nem is annyira, de azért a modoruk, a viselkedésük és egyéb külső és belső tulajdonságaik egyeztek. Zivát nagyon nem érdekelte a közönség, csak simán elkezdett veszekedni a húgával. Hol a nyelvünkön, hol nem a nyelvünkön vitáztak,  de baszki azokat is váltogatva. Volt itt héber, latin, török, francia, olasz, spanyol, szerb, görög, kínai...na jó az nem, de egy rakat nyelven ölték egymást. Tanulok a suliba franciát és spanyolt, szóval azt a kettőt felismertem, de fordítani nem tudtam. Apu, Gibbs és Tony újra ráfeküdtek a videókra és a kocsira, de nem találtak semmit. A fél fülemet be kellett fognom, hogy ne süketüljek meg. 

-Én is örülök nektek!-hallottunk egy hangot, miután Ziva és a húga befejezték az eszmecserét.

A hang irányába fordulva a sápadt, álmos meggyötört Lisát vettük észre, aki karba tett kézzel nem tudom mióta állt ott. Tony rögtön odarohant és szétölelgette a lányát. Mindenki örült annak, hogy Lisa visszaért, csak a visszatérésének okai voltak kérésesek.

5. fejezet - Bonyolódik

Lisa

Este még ötvenszer felhívtam Pauley-t, hogy tuti nem veszik-e észre, de megnyugtatott, hogy nem. Lefeküdtem aludni, de az éjszaka közepén elkezdett csörögni a telefonom. Apu keresett.
-Haló!-kérdeztem fél holtan.
-Maximum fél órát kapsz, hogy Pauley-val együtt begyere! És nem érdekel, hogy hány óra van!-ordította, majd letette.
Épp elkezdtem készülődni, amikor Pauley hívott.
-Apa behívott!-ordítozott.
-Engem is az enyém!
-Basszus lebuktunk!-mondta.
Lecsaptam a telefont, majd amennyire a fájós térdeim bírták bementem. Pauley-val a központ előtt futottam össze.
-Minden oké lesz! Persze, hogy nem veszik észre! Lenyomozhatatlan!-ordítottam vele, amikor odaértem.
-Jól van basszus, én is hibázhatok!-fakadt ki.
-Igen. Elfelejtetted azt az egy tényt, hogy az apád sokkalta jobban ért a számítógépekhez, mint te.
-Átvérzett a térded.-mondta, mikor már az aulában voltunk.
A térdemre néztem. Pauley-nak igaza volt. Mindkét lábamon, a térdemnél a farmeremen volt egy sötét lyuk.
-Fél órám volt beérni. Most rohadtul nem izgat a térdem.-mondtam, majd megnyomtam a lift hívógombját.
A lift hamar meg is érkezett mi pedig beszálltunk és felmentünk. Amint a lift ajtaja kinyílt két dühös apa pillantott ránk. Pauley igyekezett megnyomni a földszint gombját, de Tim már előtte megnyomta a Stop gombot, vagyis nem tudtunk lemenni a földszintre. Apu és Tim mögött Gibbs-t véltem felfedezni.
-Lányok menjetek a tárgyalóba! fent találkozunk!
Amennyire a fájós lábam bírta felmentem a tárgyalóba, pauley pedig követett. Amikor bementünk becsapta az ajtót.
-Asszem most már nem hallgathatunk, mint a sír.
Erre Gibbs lépett be az irodába. Leültünk az asztal egyik oldalára, ő pedig velünk szembe. Mielőtt akármit is elővett volna a kezében lévő aktából az orrnyergét kezdte masszírozni.
-Hol voltatok péntek este? És mielőtt még bármit is mondanátok tudjuk, hogy nem otthon.
-Ha tudja, hogy hol voltunk, akkor miért kérdezősködik?-kérdezte Pauley.
-Veletek fogjuk elvarrni a szálakat. Szóval?
-Pauley-val elmentünk bulizni.-kezdtem bele, miközben egyfolytában az ölembe helyezett kezemet tanulmányoztam, mintha az olyan érdekes lenne.
-Tovább. Utána?-kérdezte Gibbs.
-Nagyjából 2 fele elindultunk haza, de elrángattam Lisa-t a rakparthoz, hogy nézzük meg a vizet.-folytatta Pauley.
-Eddig jó. Tovább.
-Pauley-val a vizet néztük, amikor a hajó befutott a kikötőbe. Hordókat kezdtek lepakolni róla.-vettem át a szót.
-Nem mertük felhívni apáékat, mert féltünk, hogy lecsesznek minket. Más pedig nem volt a közelben. Elővettem a telefonomat. Lisa próbált lebeszélni róla, de amikor megcsináltam a képet és elkezdtek lőni ránk már késő volt.-mondta Pauley.
Ezután kínos csend telepedett ránk. Pauley nem mondott semmit, Gibbs nem kérdezett, én pedig nem mertem megszólalni. Gibbs rámnézett.
-Ezekszerint a térded futás közben verted le.-mondta, mire bólintottam.
Úgy éreztem, mindjárt elbőgöm magam.
-Láttátok az arcukat?-kérdezgetett tovább, mire mindketten a fejünket ráztuk.-Vázolom a helyzeteteket. Ők látták a tiéteket.
-Mégis hogy?-kérdezte Pauley.
-A telefonod kijelzője megvilágította.-válaszoltam Gibbs helyett.
-Baszki mekkora hülye vagyok!-kapott a fejéhez.
-A Starbucks-ból e-mailt küldeni az apukádnak Pauley, nem volt épp a legügyesebb döntés a részedről.-mondta.
-Minket gépfegyverrel lőnek agyon.-mondtam, majd a tenyerembe temettem az arcom és végleg sírni kezdtem.
-Azzal nem. De mindenesetre elvezethettek hozzájuk.-mondta Gibbs, mire mindketten kiváncsian néztünk rá.
-Hogyan? Álljunk ki a sikátorokba és üvöltözzük, hogy 'Itt vagyok, lőjenek le!'?-kérdezte Pauley, mire Gibbs csak mosolygott.
-Tudja mit? Könnyítse meg az életemet azzal, hogy lelő, és nem az apámnak kell.-mondtam neki.
-Ennyire nem leszek kedves hozzátok.-mondta, majd felállt és egyszerűen csak kisétált.
-Megfogunk halni!-lökte hátra Pauley a székét és elkezdett mászkálni.-Vagy az apáink vagy a faszikák ölnek meg minket.
-Szerintem ha meg akarnak ölni már megtették volna.-mondtam.
-A faszik?
-Nem. Az apáink!
-Lisa, tényleg rohadt gázul néz ki a térded.
-Tudom. Szét is megy.
-Meg kéne nézni.
-Nem.-ráztam a fejem.-Legalább hamarabb nyiffanok ki.
Ebben a pillanatban Tim lépett be a terembe. Egyedül.
-Lisa, apád az egyes kihallgatóban vár rád.-mondta.
Bólintottam, majd kisántikáltam és elsántikáltam a folyosó végén található egyes kihallgatóba. Amikor benyitottam apu már bent volt. A tükörre meredt. nem szólt semmit, amikor beléptem. Nem mertem leülni, így csak álltam ott, mint egy darab fa. Apu megfordult, majd egyenesen rám meredt.
-Elárulnád, hogy mégis mit művelsz?-kérdezte.
-Apu, én....-kezdtem, de félbeszakított.
-Azt tudtam, hogy makacs vagy, de azt nem gondoltam, hogy még hazudni is fogsz! Ráadásul nekem! Most rohadtul mérges vagyok rád! Tudod te, hogy mit csináltatok? Akadályoztátok a nyomozást! Én...
-Tudom, jó?! Csalódtál benned úgy, ahogy eddig mindig! Miért nem mondod ki? Mert valljuk be, amit eddig csináltam az neked sosem felelt meg, tök mindegy, hogy jó volt-e vagy rossz!-kiabáltam, miközben megtöröltem a szemeimet, mivel a könnyeim már utat engedtek maguknak.
Apu sóhajtott egy jó napot, majd odajött hozzám és jó szorosan ölelt. Olyan erősen öleltem, amilyen erősen erősen csak tudtam, közben pedig az öltönyébe zokogtam.

-Mit mondott neked?-kérdezte Pauley, amikor nagyjából fél óra múlva visszamentem a tárgyalóba.
-Mire gondolsz?-kérdeztem.
-Semmire. Csak nekem valami olyat mondtak, hogy lecsuknak.-tűnödött.
A tárgyalóban lévő asztalon feküdtünk és csak néztük a plafont. Apa mondta, hogy lemehetünk, de inkább az asztalon fekvést választottuk, miközben nézünk ki a fejünkből.
-Ha megöltél valakit, akkor tuti, hogy le fognak csukni.
-Nem öltem meg senkit!
-Akkor nem fognak. Amúgy is ki akarnak nyírni minket.
Pauley telefonja csörögni kezdett. Megnézte, majd már sikoltozva ki is slisszolt. Igyekeztem ki utána, de amire kiértem az ajtóba, csak annyit láttam, hogy sikoltozva beszáll a liftbe. Leimádtam a lépcsőn.
-Miért nem szólták, hogy segítsek,-kérdezte apu, amikor leértem.
-Megoldottam.-vontam meg a vállam.
-Pauley hova ment?-nézett rám Tim.
-Lenne egy tippem, de nem akarom elszólni.
Fél perc múlva Pauley visszajött, de nem egyedül. Derekkel. Illetve Derek jött, Pauley pedig rajta csimpaszkodott.
-Ez meg ki?-kérdezte Tim.
-A leendő vejed.-veregettem hátba.
-A mim?-kérdezte Tim.-A lányomnak barátja van? Mikor? Mi van? Nem értem.
Tim szerintem bezavarodott, ugyanis mire Pauley és derek hozzánk értek addigra ő már sikoltozva futott el.
-Lesokkolódott.-állapitotta meg Ziva.
-Apu hova ment?-kérdezte Pauley.
-A pszichiátrián megtalálod.-mondtam.
-Nem tudom, hogy ő ki, és nem is érdekel, de itt semmi keresnivalója itt.-mutatott apu Derek-re.
-Na de miért nem?-kérdezte Pauley.
-Lisa, Abby írt, hogy menj le.-mondta Ziva.
-Már itt sem vagyok.-indultam el.
-Ne kísérjelek el?-kiáltott utánam apa.
-Nem kell!-mondtam, de már tuti nem hallotta.
Lementem Abby laborjába. Már javában bömbölt a zene. Amikor beléptem Abby épp a gépjén ügyeskedett, Tim pedig az egyik asztalra hajtotta a fejét.
-Abby kerestél?-kérdeztem.
Abby kikapcsolta a zenét.
-Nem én kerestelek. Hanem ő.-mutatott a halálán lévő Tim-re.
-Kérnem kell tőled egy óriási szivességet Lisa!-lépett oda hozzám és mélyen a szemembe nézett.
-Kezdek félni tőled.-dőltem hátra egy picit.
-Szedd le Mr. Nyálgépet a lányomról!-az elején idiótán néztem, de aztán rájöttem, hogy Mr. Nyálgép Dereket takarja.
-Elárulod, hogy mégis hogyan?
-Találd ki. Rád hallgat.
-Jó, majd valamit kitalálok.-vakartam a fejem, mint ahogy gondolkozás közben szokták.

4. fejezet - Hallgatunk, mint a sír

Lisa

Nem sokat aludtunk az éjjel, ugyanis reggel 11-kor arra ébredtem, hogy valaki rázza  a vállam. Mellettem éreztem, hogy Pauley mocorog. Álmos voltam és aludni akartam még, de apu egyre csak ébresztgetett.
-Mi van már?-fordultam át a másik oldalamra és a fejemre húztam a takarót.
-Lisa ébresztő! 11 óra!-mondta apu egyre idegesebben.
Lehúztam a takarót a fejemről és felé fordultam. Apu igazi kómás fejet vágott, de ezek szerint én se vágtam sokkal éberebbet.
-Mit csináltatok ti este?-kérdezte Tim.
-Filmeztünk.-mondta Pauley, majd a tévé melletti kis fupac DVD-re mutatott, amit tőlünk hozott el.
Apa csak megcsóválta a fejét.
-Ki kér kávét?-kérdezte Ti, mire mindannyian feltettük a kezünket.
Pauleyval felültünk a kanapén. Éreztem, hogy a térdeim szétmennek és irtóra fájt, de azért igyekeztem nem fájdalmas fejet vágni.
-Kész a kávé!-mondta Tim.
Apu elindult a konyha felé, mi pedig követtük. A térdemre pillantva észrevettem, hogy a fehér kötésen cuki piros folt éktelenkedik. Kibaktatva a konyhába apu a térdemet megpillantva leejtette a kávéscsészét a földre, ami csodával határos módon nem tört össze, de a kávé kiborult belőle.
-Mit csináltál te a lábaddal?-mondta apu, majd óvatosan az egyik székhez vezetett és leültetett rá.
Nem feleltem semmit, csak néztem rá.
-Elisabeth, kérdeztem tőled valamit!-mondta, most már komolyan idegesen.
Még mindig nem feleltem, de könnyezni kezdtem. Tim Pauley-ra nézett. Ő apuval ellentétben nem tőlem várt választ, hanem a saját lányától.
-Pauley mi történt?-kérdezte tőle.
-Este sötétedés után kint játszottunk Jethroval, és Lisa elesett.-magyarázta, de ő is a sírás határán volt.
-Miért nem szóltatok?-kérdezte apu, miközben az arcomat simogatta.
-Nem akartunk megzavarni titeket. Sajnálom!-szipogtam.
-Nem haragszom!-mondta apu mosolyogva, majd adott egy puszit a homlokomra.
-Tony, szerintem be kéne vinned a sürgősségire.-tanácsolta Tim.
-Igazad van.-bólintott apu.
-Gyere, segítek.-ajánlotta fel a kezét Pauley, amit el is fogadtam.
Bebicegett velem a fürdőszobába, majd behozta a cuccaimat, hogy át tudjak öltözni. Ő is ugyanígy cselekedett.
-Basszus Lisa, annyira sajnálom!-szipogott.-Nem hittem, hogy ez lesz belőle. Az én hibám az egész!-fakadt ki.
-Nincs semmi baj. Apu elvisz a sürgősségire. És nem tehetsz róla!-igyekeztem nyugtatni.
-De ha elmondjuk nekik az igazat, akkor ki fognak belezni minket.-ült le mellém a kád szélére.-Épp ezért nem mondhatjuk el nekik. Ígérd meg!
-Hallgatunk, mint a sír.-mosolyogtam rá, majd megöleltük egymást.
Gyorsan felöltöztünk, majd apu kisegített a kocsihoz és bevitt a sürgősségire, ahol irtó faszán összevarrták a térdemet. Ráadásul mindkettőt. A doki adott igazolást egész hétre, így nem kellett suliba mennem. Apu felhívta Tim-et hazafele, hogy ne aggódjanak. Hazaérve apu leültetett a kanapéra. Helyesbítek lefektetett, mivel fekvőbetegnek lettem nyilvánítva egy hétre. Apu csinált nekem forró, mézes teát, meg hozott fájdalomcsillapítót is.
-Kérsz valamit?-kérdezte.-Esetleg csináljak rántottát? Vagy bundáskenyeret? Vagy hozassak valami meleg tyúkhúslevest? Vagy inkább főzzek?
-Apu nyugi! Csak a térdemmel van baj. Nem emlékszem arra, hogy influenzás lennék.
-Tudom. Csak még sosem mentem veled a sürgősségire.-ült le a mellettem lévő dohányzóasztalra.-Arra emlékszek, hogy náthás voltál, meg influenzás, meg allergiás, de ennyi. Még a biciklivel se estél el. Fogalmam sincs mit kell ilyenkor csinálni!
-Tudod mit kéne csinálnod?-kérdeztem.
-Nem.-nézett rám, miközben a fejét rázta.
-Csak legyél az apukám.-mosolyogtam.
 Apu szemem csillogni kezdett, majd odahajolt hozzám és jó erősen megölelt.

Hétvégén apuval punnyadtunk a lakásban. Pauley bekopogtatott hozzám hétfő délelőtt, miután apa már rég elment dolgozni.
-Mit keresel te itt? Nem suliban kéne lenned?-néztem rá, miután kinyitottam az ajtót.
-És neked nem feküdnöd kéne?-vigyorgott, miután beugrándozott a lakásba.
-Ha én feküdnék te nem lennél itt.-mondtam, amjd a kanapéhoz vánszorogtam.
-Ja igen, tanítási szünet van. És járni kezdtem Derekkel. Tegnap voltunk moziba. Úgy volt, hogy ma is együtt leszünk, de fociedzése van.
-És átjöttél azért, hogy engem fárassz?
-Igen. Nem tudok gépezni, mert beszart a rendszer és apunál van a telepítő CD, mert újra kell telepíteni az egészet. Épp ezért reméltem, hogy itt punnyadhatok nálatok.
-Mi lenne, ha bemennénk.-vetettem fel az ötletet.
-De feküdnöd kéne.
-Egész hétvégén feküdtem. Majd pihentetem a lábam bent.
-Felőlem.
Gyorsan magamra kaptam egy térdgatyát meg a cipőmet, mivel a felsőmmel totálisan is meg voltam elégedve. Pauley-val tehát bementünk apuékhoz. Ő a telepítőjéért, én meg azért meg unatkoztam. A liftből kiszállva apu már észrevett és az ábrázata egyszerre volt hitetlenkedő és ideges.
-Tudod nálam van a leleted és meg tudom mutatni, hogy fekvőbetegnek vagy elkönyvelve!-korholt le.
-Szia neked is.-mosolyogtam, miközben leültem a székére, amiből időközben felállt.
-Nehogy azt hidd, hogy elnézem, mivel most irtóra pipa vagyok rád!
-Jut eszembe! Te mit csinálsz itt kisasszony?-nézett Tim a lányára, miközben Pauley az íróasztala fiókjaiban kutakodott.
-Egy napos tanítási szünet van.-mondta Pauley még mindig a fiókokban kutakodva.
-Azért abban megegyezhetünk, hogy egyikőtök sem tud gyereket nevelni.-mosolygott Ziva.
-Ezt csak azért mondod, mert neked nincs.-mondta neki Tim.
-Gyerekeket hallottam? -hallottuk meg Abby hangját, aki egy aktával érkezett.-Pauley!-ordított fel, majd megölelte Pauley-t.
-Szia Abby!-mosolygott Pauley, majd miután Abby elengedte az apja tiltakozása ellenére tovább keresgetett a fiókokban.
-Lisa! Szia nagylány!-jött hozzám, majd engem is jó szorosan megölelt.
-Szia Abby!-mosolyogtam.
-Jajj annyira örülök, hogy itt vagytok.-lelkendezett Abby tovább, miután ledobta az aktát Gibbs üres asztalára.
-Igen itt vannak. Szép volt, jó volt, most pedig nyomás haza!-nézett rám apu.
-Nem küldhetsz haza!-ellenkeztem.
-Dehogynem!-bólogatott.
-Neked is nyomás haza!-mondta Tim, majd becsukta a fiókot, amit Pauley épp kihúzott.
-Miután befejeztétek az eszmefuttatást, McGee mit szedtél össze a kikötő biztonsági felvételeiből?-jelent meg hirtelen Gibbs.
-Én mondtam, hogy varázsló.-sutttogta oda Abby.
Azért valljuk be volt benne valami igazság. Gibbs ugyanis néha csak úgy előtermett a semmiből, és ugyanolyan hirtelen, feltűnés nélkül tűnt el, ha éppen úgy tartotta kedve. Tim nyomkodni kezdte a gépét, és a kivetítőn megjelent a szombat hajnali hajó, amiből rakosgatták ki a hordókat. Mi Pauley-val nem szerepeltünk a felvételen, amiért meg is nyugodtam. A pasik lőni kezdtek a felvételen a semmibe. A semmi voltunk mi. Majd kipakolták a hordókat és elmentek.
-Ennyi.-mondta Tim.
-Mire lőttek?-kérdezte Gibbs.
-Nem tudni.
-Keress másik kamerát McGee!
Tim elkezdett a gépén nyomkodni, közben Pauley baljósan nézett rám. A torkomban dobogott a szívem, és teljesen biztos voltam abban, hogy lebukunk. Tim előszedett egy másik videófelvételt, ahol már mi is látszódtunk. A körvonalaink kivehetőek voltak, azonban az arcunk nem látszódott. Látszott, ahogy Pauley előveszi a telefonját és villanik a vaku, majd elfutunk.
-Ennyi. Nem találtam másikat.-mondta Tim.
-Rá tudsz közelíteni az arcukra?
-Nem. Csak még jobban elmosódik.
-Mindenesetre látszik, hogy lányok. Magassarkúban nehéz futni.-mondta apu.
-Derítsétek ki kik voltak. A felvétel talán hasznos lehet, amit őriznek.-mondta Gibbs, majd eltűnt.
Tim tovább kezdte bújni a felvételeket, mi Pauley-val pedig apukáink tanácsát megfogadva hazamentünk. A liftben csak ketten voltunk.
-Basszus le fogunk bukni!-akadtam ki.
-Emlékszel mit mondtunk?
-Hallgatunk, mint a sír.-bólintottam.
-Ezt fogjuk tenni!
-És a képpel mi lesz? nem tudod valahogy eljuttatni apudnak?
-Gyere. Beülünk a kávézóba és az egyik gépről elküldjük egy ismeretlen, lenyomozhatatlan e-mailről.
Pauley-val beültünk a Starbucks-ba, ahol az egyik gépről elküldte a képet az apukájának egy ismeretlen e-mailről.
-Remélem nem bukunk le!
-Bízzunk benne!-sóhajtott egy nagyot.

3. fejezet - Emlékezetes péntek este

Lisa

Először hozzánk mentünk, mivel kellettek a cuccaim. Miközben a táskámba pakolgattam Pauley alaposan körbenézett a lakásban. Végül is csak kedden délután volt itt. Nem változott sokat a lakás három nap alatt, de Pauley tuti látott valamit, amit nekem nem sikerült észrevennem. Pedig én itt lakom!
-Mit keresel?-jöttem ki a nappaliba egy fél percre, miközben a barátnőm fel-alá mászkált.
-Semmit. Csak körbenézek. Olyan szép lakásotok van!
Körbenézegetett még vagy egymilliószor, mire én összeszedtem a cuccaimat. 
-Kész vagyok.
-Apud kiakadna, ha elhoznák ezek közül egyet?-mutatott a filmes szekrényre.
-Nem hiszem.-vontam meg a vállam.
Pauley leemelt legalább 10 filmet a polcról. Mi van?
-Már ne haragudj, de azt hiszem ez nem egy.-néztem a kezeiben tartott filmeskupacra.
-Egyet mondtam volna?-kérdezte döbbenten.
-Inkább menjünk.
Pauley bólintott. Bezártam a lakást, majd elmentünk hozzájuk. Pauleyék velünk ellentétben nem egy négyemeletes lakásban kuporogtak, hanem egy külvárosi kertes házban egy hatalmas kerttel. Az egyszintes sárga épület totálisan beleillett a körülöttük lévő családi házak közé. Mondjuk a nagy kert kellett is nekik, ugyanis amint megjelentünk a postaláda mellett Pauley hatalmas német juhász kutyája elkezdett felénk futni. Felcsimpaszkodott a gazdájára, majd nyalogatni kezdte.
-Nyugi Jethro!-röhögött Pauley.
-Honnan támadnak ezek az értelmes nevek? Még mindig nem emésztettem meg, hogy Jethronak hívják.-néztem a kutyára.
-Abby adta neki.-magyarázta.
-Tudom, de akkor is! Jethro? Nem lehetett volna Buksi vagy Tappancs? Vagy PC? Ha már annyira szereted a PC-ket.
-Szeretem a PC-ket, és ezt nem is tagadom, de nem adtam volna neki ezt a nevet.-mondta, miközben beértünk a házba.
Nagyjából 1 hete jártam itt utoljára, de esküdni mernék, hogy eggyel kevesebb számítógép volt itt. Pauley és Tim otthona ugyanis kész számítógépes labor. Mindenhol vannak PC-k, meg videókártyák, meg monitorok, meg laptopok, meg minden ami csak informatikához kapcsolódik. Leraktam a cuccom az egyik székre, amin érdekes módon nem volt egy elektronikai eszköz sem.
-Vetettek új gépet valamikor?-kérdeztem.
-Nem rémlik.-gondolkozott Pauley.-Ja, de! Apa vett egy újat asszem hétfőn. Miért?
-Csak kérdeztem.
Pauley csinált pattogatott kukoricát, majd csak simán leültünk a kanapéra. Megnéztünk legalább 3 filmet. Este fél 11-kor már le akartam volna feküdni, de Pauley hirtelen felugrott a kanapéról. 
-Basszus menjünk el bulizni!
-Bulizni?-kérdeztem félholtan.
-Aha. Még csak fél 11 van.
-Pauley fáradt vagyok. Semmi kedvem bulizni.
-Gyerünk már DiNozzo!-kezdett el huzigálni.-Jó móka lesz!
-Apám ki fog nyírni! Téged meg a tied.
-Na már! Léciiiiii.-könyörgött.
-De nincs semmi ruhám.
-Nekem van! Naaaaa!
Teljesen tanácstalan voltam. Életemben nem buliztam még. Pauley kutyaszemeket meresztett rám.
-Na jó! De ha elkapnak, akkor rádfogom!
-Oké!-bólintott.
Felvettem az egyik szűk farmeromat, Pauley pedig adott egy flitteres felsőt és egy magassarkú csizmát. Felvettem a bőrdzsekim, mivel én már indulásra kész voltam
-Hova mész?-jött ki a szobájából egy farmerban és egy magassarkúban, meg egy toppban.
-Bulizni?
-De még ki se vagy sminkelve!
-Szórakozol velem?
Pauley betuszkolt a fürdőszobába, ahol raktam magamra egy szolid sminket. Ő is felvette a bőrdzsekijét, majd kiléptünk a házból. Egy busz segítségével mentünk be a városba. Pauley elrángatott az egyik szórakozóhely felé. Ma érdekes módon 16-os volt a buli, vagyis simán bemehettünk. Pauley egyből a táncparkettre rángatott, ahol táncolni kezdett, én meg csak próbáltam.
-Engem ki fognak nyírni!-mondtam már hatvanadszorra, amikor már a mosdóban voltunk. 
-Nyugi! Csak pár perce múlt éjfél.-nézett az órájára.-Alig egy órája vagyunk itt.
-Az nekem épp elég!
Erre nagy mákomra Tracy Harris lépett be a mosdóba. Irtó szúrós szemeket meresztett ránk. Azt hittem mindjárt ordítani kezd, de nem tette, mivel volt annyi eszem és kirángattam Pauley-t a mosdóból. 
-Húzzunk el innen! Eleve egy idióta ötlet volt az is, hogy eljöttünk. Kibuliztuk magunkat, de most menjünk!
-Lisa mi van veled? Tök jól szórakozunk!
-Te biztos. Én kevésbé.
 Nem akartam ordítani, de muszáj volt, ugyanis a zene annyira dübörgött, hogy majdnem beszakasztotta a dobhártyámat.
-Maradjunk még egy kicsit, utána igérem hazamegyünk!
-Na jó.-egyeztem bele.
Erre valaki megérintette a vállam. Egyből arra az irányba fordultam, és észrevettem Josh-t.
-Szia!-mosolygott.
-Szia!
-Mit kerestek ti itt?-kérdezte.
-Bulizunk!-mondta Pauley.
-Táncolsz velem?-nézett rám josh.
-Már indul is!-bizonygatta Pauley.
-Fél óra múlva megyünk!-néztem rá.
-Legyen egy óra.-mondta Pauley, majd elhúzott.
-Figyelmeztetlek, hogy nem tudok táncolni.-néztem josh-ra.
-Én se.-vigyorgott.
Elmentünk Josh-al táncolni. Bevallom egész kellemes volt. Az egy órából így kettő lett, és hajnali 2-kor indultunk haza Pauley-ékhoz. Josh még maradt. Mivel iylenkor már nem mennek a buszok, kénytelenek voltunk gyalogolni.
-Na megcsókolt?-kérdezte Pauley.
-Nem. Miért csókolt volna meg?-kérdeztem.
-Várható lett volna, ha még maradunk. Mindenki, akit észrevettem a suliból egyfolytában felétek nézett.Olyan cukik voltatok!-olvadozott.
-Ha már itt tartunk te kivel voltál egész este?-tudakoltam.
- A neve Derek és a sulinkba jár.-olvadozott még jobban, mint eddig.
-Derek? Mármint Derek Thomas?
-Pontosan.-vigyorgott.
-Jézusom! Te totál beleestél.
-Naná! Elhívott moziba vasárnap!-ugrándozott.
-De azt hittem vasárnap apuddal szoktál lenni.
-Egy napot kibír nélkülem.-mondta.
-Miért sántít nekem ez az egész?
-Hé, nem megyünk el a rakparthoz?-vetette fel az ötletet.
-Igazad van! Utána meg szálljunk fel egy tengerészeti anyahajóra és menjünk el közlegénynek!
-Komolyan?-lelkendezett.
-Nem! Nem megyek a rakpartra, mert elmegyek hozzátok és aludni fogok!
Kicsivel később, már a rakparton ácsorogtunk. A közlekedési lámpák világítottak. Már lassan 3 óra volt. Álmos voltam és aludni akartam!  Pauley viszont a sötét tengert bámultam. Nem volt a vízben semmi érdekes, de neki ez nem esett le. Kisvártatva egy hajó futott be a kikötőbe. Pauley is felkapta rá a fejét. A hajóról hordókat pakoltak le, amiken radioaktivitás jel volt.
-Nem kéne szólni valakinek, akik mellesleg nem a faterjaink?-kérdezte Pauley.
Körbenéztem, de rajtunk és a hordórakodó fickókon kívül senki sem tartózkodott a kikötőben. Mivel szólni senkinek sem tudtunk, telefonálni pedig nem emrtünk, csak álltunk ott, mint két szobor, és néztük őket. Pauley azonban hirtelen előkapta a telefonját.
-Mit csinálsz?-ripakodtam rá suttogva.
-Bizonyítékot.
Azzal a telefonját a faszikák felé irányította és lefotózta őket. Azt remélem nem kell említeni, hogy bekapcsolta a vakut.
-A picsába! Miért nem szóltál?
-Igyekeztem.
Pauley még dühöngött volna, azonban golyók kezdtek záporozni ránk.
-Húzzunk innen!
-Ez a legjobb ötleted, amit az este alatt bevetettél.
A golyók kilyukasztották a körülöttünk lévő hordókat, rakományokat, miközben mi Pauley-ék háza felé rohantunk, hozzáteszem magassarkúban! A lövéseket már legalább 1 perc után nem hallottuk, de azért egészen a külvárosig rohantunk. Pauley-ék utcájában aztán kitört a cipőm-pontosabban Pauley cipőjének- a sarka, így rohadt nagyon vágódtam a betonon. A térdeim rohadtul fájtak, de gyorsan felugrottam, levettem magamról a csizmákat és rohantam tovább. A házhoz érve gyorsan berohantunk, majd magunkra zártuk az ajtót. Az előszoba padlóján lihegtünk.
-Ez...mé-gis...mi...a....fene...volt?-kérdezte Pauley, miközben lihegett.
Azt hittem a padlón halálozok el, ugyanis a tüdőm szerintem szétesett, a térdeim pedig szétmentek. Nagyjából ülőhelyzetbe küzdöttem magam.
-Majdnem meghaltunk.
Pauley is felült.
-Basszus Lisa, vérzik a térded!-nézett a lábamra.
A tekintetem a térdeimre vándorolt. Az utcai lámpák bevilágítottak a házba, és ebben a gyér fényben is ki tudtam venni a térdeimnél teljesen elsötétedett nadrágot.
-Hívjam apud? Vagy apát? Vagy a mentőket? Mégis kit hívjak?-ugrott fel a helyéről.
-Jól vagyok. Inkább kötszert keress.
Pauley elindult kötszert keresni, addig én beimádtam magam a fürdőbe, felkapcsoltam a lámpát és igyekeztem levenni magamról a nadrágot, de a lábaim szétmentek. Leültem a kád szélére. pauley kötszerekkel tért vissza.
-Le kéne vágnom rólad!-tanakodott.
-Ez a kedvenc gatyám! Ezt tuti nem vágod le rólam!-tiltakoztam.
-Lisa muszáj!
Bólintottam, mire Pauley szívfájdalom nélkül levágta rólam a nadrágot. Óvatosan lefertőtlenítettük a lábam, majd bekötöztük. Felvettem a rövid pizsamagatyám meg a felsőm, majd a kanapén ülve megvártam Pauleyt.  
-Mit mondunk apáéknak? Mert ezt tuti nem mondhatjuk el nekik.-huppant le mellém.
-Oké. Akkor találjunk ki valamit, mielőtt reggel betoppannak.-helyeseltem.
-Nem vagyok jó a kifogásokban, de mondhatnánk azt, hogy este kint  játszottunk Jethroval az utcán és elestél.
-Oké. És mivel késő volt nem akartuk zavarni őket.-egészítettem ki.
-Jó, ez tökéletes lesz.
Segítettem Pauley-nak kihúzni a kanapét, majd hozott rá párnákat meg takarókat és Jethroval a lábunknál elaludtunk.

2. fejezet- Véletlenek nincsenek

Lisa

Két óra közti szünetbe Pauley kapott SMS-t az apjától, hogy a suli után menjünk be. Ráadásul, hogy ne felejtsük el, apa a következő szünetben felhívott. Mivel már kétszer figyelmeztetve voltunk, tuti, hogy nem felejtettük el. A nap hátralévő részében Pauley ecsetelte, hogy tuti bejövök Josh-nak. Ezt az állítást én pedig úgy tagadtam, ahogy csak lehetett. Pauley nem hitte el azt, amit én mondok, én meg nem hittem el azt, amit ő mond. Mivel ezzel véleményem szerint végeztünk, suli után felszálltunk a buszra és elmentünk apuék munkahelyére. Pauley szerint nem végeztünk a téma kivesézésével, ugyanis a buszon, a központ aulájában és a liftben is ezt bizonygatta. Amikor kinyílt a lift ajtaja futva menekültem Pauley elméletei elől és egyenesen apuhoz rohantam, és rajta kezdtem csimpaszkodni.
-Mentsetek meg! Ez bedilizett!-rángattam aput, aki tökre higgadtan igyekezett kezelni az egész helyzetet.
-Ne menekülj az igazság elől Lisa!-mondta Pauley, mivel közben ő is odaért.
- Miről is van szó?-kérdezte Ziva, mivel apu és Tim teljesen ledöbbentek.
Apu azért mert rángattam, Tim pedig csak azért, mert ő Tim.
-Egész nap arról győzködtem, hogy Josh tuti beleesett, de nem akarja elhinni.-mondta Pauley, miközben felült az apja íróasztalára.
-Ki van beléd esve?-kérdezte apu, és leimádta magáról a kezeimet.
-Senki! Pauley McGágyult már megint elméleteket talál ki csak azért, mert elromlott reggel a gépe!-mondtam, miközben felültem apu asztalára.
-Lisa DiHibbant pedig meghibbant, mert nem akar hinni nekem!-védte meg magát Pauley.
-Nem akarok hinni neked, azért mert Josh egy barom. Legyen csak el a szőke dívájával, engem pedig hagyjon békén. 
-De ha összejöttök, akkor kérek egy PC-t.
-És ha neked lesz előbb?-kérdeztem.
-Fiú?-kérdezte Tim.-Minket ez a veszély nem fenyeget.-magyarázott, miközben Pauley helyeslően bólogatott.
-Minket sajnos igen!-fogta apu a fejét.
-Mi van?-kérdeztem.
-Egyetértek apuddal.-mondta Pauley, majd vigyorogva a lift felé mutatott.
Ugyanis Josh épp abban a pillanatban szállt ki a liftből.
-Esnél le onnan!-súgtam Pauley-nak, miközben ő csak megvonta a vállát.
Josh anyjának irodája az emeleten volt, de direkt nem oda ment, hanem érdekes módon hozzánk.
-Jó napot!-köszönt apunak, Tim-nek és ziva-nak, majd rám és pauley-ra nézett.-Sziasztok!
-Szia!-mondtam, miközben egyfolytában Pauley-ra pillantottam, aki próbálta visszatartani a röhögőgörcsöt. 
-Olyan jó, hogy itt futok össze veletek.-mosolygott Josh.
-Azért csak vigyázz kisfiam!-mondta Ziva, mire Josh kérdőn nézett rá.
-A lányom tiltott terület!-mondta apu, amiért irtóra hálás voltam neki.
-Az enyém is.-mondta Tim.
-Josh-nak van barátnője.-mondta Pauley.
-Nincs.-rázta a fejét Josh.-Szakítottam vele. 
Pauley erre még jobban vigyorogni kezdett. A szája lassan a füléig ért.
-Most mennem kell! Majd még összefutunk!-mondta, majd rám kacsintott és elindult felfelé.
Miután Josh becsukta a fenti iroda ajtaját négy kiváncsi szempár meredt rám.-
-Mi van?-tártam szét a karom.
-Tuti beléd van esve.-mondta Ziva, mire Pauley röhögni kezdett.
-Tony nem tudtam, hogy a lányod a fejesekre bukik.-mondta Tim apunak.
-Miért épp az igazgatónő fia kislányom?-nézett rám apu.
-Most már te is ellenem fordulsz?-néztem rá hitetlenkedve.-Mert azt hittem, hogy lelövöd Josh-t, ha szépen megkérlek rá.
-Lisa-t már agyonlőtte Cupidó a nyilaival.-mondta Pauley, majd annyira röhögni kezdett, hogy azt hittem leesik az asztalról, ha az apja nem tartja meg.
-Először is azt mondtad, hogy én jövök be neki. Nem őt kellett volna szétlőnie Cupidónak? Másodszor meg nem tetszik.
-Te mindenesetre tetszel neki.-mondta Ziva.
-Azért kellett bejönnünk, hogy a szerelmi életemről beszélgessünk?-néztem körbe.
Erre apu, Ziva és tim visszaültek az asztalukhoz és nagyban elkezdték nyomkodni a számítógépet. Pauley még mindig fülig vigyorgó szájjal nézett rám.
-Tuti miattad jött be!-találgatott.
-Véletlen jött be.-mondtam.
-Véletlenek nincsenek.-mondta apu.
-Miért támadsz hátba? A lányod vagyok!-néztem rá.
Pauley további elméleteket szövögetett. 4-kor viszont leléptünk, mert még át kellett vinnem a cuccaimat hozzájuk, ha este együtt leszünk. Ígéretes estének ígérkezett...

1. fejezet - Átlagosság

Lisa

Reggel úgy keltem, hogy apu rám ugrott. Valószínűleg háborúsat játszott. Mivan? Az órára néztem, ami kereken 7 órát mutatott.
-Mit csinálsz?-kérdeztem félholtan.
-Felébresztelek.-röhögött.
-Nem mondod.-forgattam a szemem.
Lelöktem aput magamról úgy, hogy legurult a földre az ágyam mellé.
-Ez nem volt vicces!
-Szerintem meg igen.-néztem le rá. 
Apu feltápászkodott a padlóról és leült az ágyam szélére. 
-Menned kéne a suliba.
-Ennyire le akarsz rázni?-néztem rá döbbenten.
-Nem.-mosolygott, miközben a fejét rázta.
-Helyes.- Ma főzünk este?
-Ma nem. Éjszakás vagyok.
-De ma péntek van!-háborodtam fel.
-Az igazgatónőt viszont nem érdekli, hogy péntek van.
-Akkor szerintem Pauley-val leszek.
-Oké. De igyekezz a suliba.
-Elviszel?-vágtam kutyapofit.
-El.
Nagyjából 10 perc múlva már harci díszben indultunk el a Washingtoni gimnázium felé. Apu megállt a sulival szemben.
-Mielőtt még rohannál a suliba, megírtad a matekházit?
Ebben a pillanatban pofonvágott a valóság. Miss Gabriella Taylor, a matektanárnő egy idióta, akinek mániája a matekházi megírása. És ebben a pillanatban esett le az is, hogy tegnap elfelejtettem megírni a matekházit.
-Nem, de majd óra előtt megírom.
-Elisabeth!
-vette elő apu a szigorú ábrázatát.
-Mi az? Még van 25 percem, hogy megírjam.-néztem az órámra közben.
-Sok sikert hozzá!
-Apu a sok sikert, az neked kell.-mondtam, amjd adtam egy puszit és kiszálltam a kocsiból.
-Szeretlek!-szólt ki.
-Én is!-mondtam, majd becsaptam a kocsiajtót.
A sulival szemben álltan, az utca túloldalán. Épp át akartam menni, amikor Pauleyék kocsija megállt előttem. Pauley rögtön ki is ugrott.
-Szia apu!-ugrott ki.-Szia Lis!
-Szia!-mosolyogtam.-Szia Tim-hajoltam be a kocsiba és köszöntem Pauley apujának.
 -Szia Lisa! Apád?
-Nagyjából fél perce ment el.
-Akkor nekem is kéne!-nézett Tim az órájára.-Szia kicsim! Szia Lisa!
Pauley becsapta a kocsiajtót, majd intett, Tim pedig elhajtott. Barátnőm persze azonnal elővette a telefonját, és egyfolytában nyomkodta, miközben elindultunk a suli felé.
-Ez volt életem legrosszabb reggele!-fakadt ki.
-Most miért?-néztem rá.
-Nem indult el a hülye gépem, apu pedig nem mosta ki a pulcsit, mamit ma fel akartam venni. De ebben a legrosszabb a gép.
-Apa ma reggel elméletileg háborúsat játszott, mert úgy keltett fel, hogy rámugrott.
Pauley röhögni kezdett.
-Ez vicces!-mondta, miután abbahagyta.-És mit csináltál?
-Lelöktem.-vontam meg a vállam.
-Amúgy értetted a matekházit?
-Basszus a matek! Még házit kell írnom!-mondtam majd besiettem a suliba, Pauley pedig loholt utánam.
Egyenesen a szekrényemhez rohantam és a matekcuccomat kezdtem el előkeresni a táskámból. Pauley fél perccel utánam, lihegve ért a szekrényemhez. 
-Ilyet.....többé...ne...csinálj!-lihegett, miközben a térdére támaszkodott.
-Oké.-mondtam, miközben épp a matekra igyekeztem koncentrálni.
Nagyjából 5 perc alatt összecsaptam a házit. 
-Kész?-kérdezte.
-Persze.-bólintottam.
-Lisa, nem mehetnék át hozzátok este? Apa éjszakás lesz.
-Mi lenne ha én mennék hozzátok, mivel apa is éjszakás.
-Oké, akkor nálam?
-Tökéletes.-mosolyogtam.
-Utálom a hülye igazgatónőt!-dőlt neki a szekrényének, ami pont az enyém mellett volt.
-Én is. És a leszármazottját is.
-Emlegetett szamár.-bökött a fejével a folyosó vége felé.
Josh Shepard épp ekkor lépett be a suliba. Különös módon egyedül. Lepacsizott mindenkivel, aztán hirtelen megállt előttünk.
-Hali csajok!-vetette az idióta mosolyát.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Nem állhatok le csak úgy beszélgetni veletek?
-Nem.-mondta helyettem Pauley.
-Hiszen ovi óta ismerjük egymást.-hitetlenkedett Josh.
-Vár a barátnőd.-böktem a fejemmel a bejárat felé.
Tracy Harris, Josh barátnője épp ekkor lépett be a suliba. Magassarkú, szőke hosszú haj, szoknya, kistáska. Úgy lépkedett a hatalmas sarkakon, mintha kifutón menne végig.
-Lisa én...-kezdte Josh, de félbeszakítottam.
-Menj!
Josh elballagott Tracy pedig azonnal a nyakába ugrott.
-Te annyira idióta vagy!-súgta oda Pauley.
-Most miért?-néztem rá.
-Egyértelmű, hogy járni akar veled!
-Persze! Pont velem!-röhögtem gúnyosan.
-Komolyan mondom! Josh úgy néz rád, mint ahogy a fiúk szoktak azokra a lányokra, akik tetszenek nekik.
-Ne nézd meg többször az 50 első randit.
-Ezt nem abból ettem, hanem a Violettából.-húzta ki magát.
-A miből?
-A Violettából. 
-Miért érzem úgy, hogy tudnom kéne miről beszélsz?
A kérdésemre Pauley már nem tudott válaszolni, ugyanis becsengettek. 
-Ez nem ér!-toporzékolt.
-Na gyere! Még ki kell nyúvasztanunk magunkat matekon.-vigyorogtam.
Pauley röhögni kezdett, majd elmentünk matekra.