Lisa
Apa elutazott az ország másik végére a többiekkel, csak Tim és Abby maradtak itthon, akik bent igyekeztek tartani a frontot. A telefonom kezdett elcsörögni.
-Haló?
-Lisa, itt Tim!
-Szia!
-Az a helyzet, hogy egyedül vagyok az irodában és nem tudom egyedül tartani a frontot, mert Abby is egy ügyön dolgozik. Pauley már úton van befelé, el tudsz jönni?
-A dirinéni ezt tudja?
-Gyere már légyszi!
-Oké, indulok.
Gyorsan felöltöztem, majd elindultam befelé, ahol tényleg bolondok háza volt. Tim futkozott fel és alá, hiába ült Pauley Ziva gépénél.
-Mi a fene van itt?-néztem körbe.
-Emberhiány.-foglalta össze Pauley.
-Fel tudod venni a telefonokat?-kérdezte Tim.
-Persze.
Leültem apa asztalához és megállás nélkül fogadtam a telefonokat, mint egy titkárnő. A kapott információkat apa idióta ragacsos cetlijeire írtam fel és adogattam Timnek. A bibi csak annyi volt, hogy levegőt is alig tudtam venni, mivel a telefon megállás nélkül folyamatosan csörgött. Reggel 9 körül mentem be és egészen délután 2-ig fogadtam a telefonokat. A utolsó volt a megváltás.
-Vége? Vége! VÉGE!-könnyebbültem meg.
-Nem csörög többet a telefon?-kérdezte Tim.
-Nem.
-Abby felküldte a vizsgálat eredményét. Már továbbítottam, és Ziva jelentkezett, hogy fél 3-kor videó hívás lesz.-mondta Pauley.
-Egy ebédszünetet kaphatok főnök?-néztem Timre.
-Igen. Rendeljetek valamit.
Pauleyval rendeltünk pizzát, ami fél 3 előtt meg is érkezett, így a videóhívás alatt folyamatosan kajáltunk.
-Milyen jó kis csapatod lett Tim.-jegyezte meg Ziva, amikor elindult a hívás.
-Információt McGee!-adta ki a parancsot Gibbs.
-A vizsgálat eredménye az ujjlenyomatra nem adott ki senkit, de Abby még átfuttatja a korábbi ügyek bizonyítékaival hátha van egyezés. A hadnagy pedig még mindig nem beszél.
-Beszélj a nejével!
-Meghalt. 2 éve. Emlőrák.
-McGee! Keresd meg a munkatársait és beszélj velük! A lányok egyébként mit keresnek ott?-nézett ránk, mire Pauley és én integettünk.
-Ők az ideiglenes csapatom, ugyanis az elhunyt altiszt miatt folyamatosan cseng a telefon, és miattuk a helyemet se tudom elhagyni, ugyanis nem maradhatnak itt.
-Lisa és Pauley laptoppal le Abbyhez! A telefonokat átirányítod oda le, és mehetsz kérdezősködni! Mindent átküldtél?
-Mindent.
A beszélgetés után Abby laborjába mentünk, ahol folyamatosan vettem fel a telefonokat. Újra. Egészen estig.
-Nem hiszem el, hogy egy halott altiszt ekkora telefonhívásrohamot hagy maga után.Mi van akkor ha valaki olyan hal meg, aki felette van?-nézett Pauley Abbyre.
-Még nagyobb hívásroham. Minél fontosabb beosztásban vagy részlegben van az altiszt vagy az elhunyt, annál nagyobb érdeklődést vagy felháborodást vált ki a halála.
-Abby, kérlek mondd, hogy találtál valamit!-lépett be Tim.
-Amiket behoztak csak az altiszt és a társai ujjlenyomatai voltak. Semmi új.
Újabb telefoncsörgés.
-NCIS.-vettem fel.
-Lisa, ott van McGee?-hallatszódott Gibbs hangja.
-Tim, téged keresnek.-adtam át neki a telefont.
-Igen?-vette át Tim.-Értem, uram! Igenis!
Tim ezután visszaadta a telefont, amit visszatettem a helyére. Viszont eléggé lesült ábrázata volt.
-Apa, mi a baj?-kérdezte Pauley.
-Gibbs volt az.-kezdte Tim.-Az igazgatónőt meggyilkolták.
Jenny Shepard halálhíre után még jobban csörgött a telefon. Josht akartam elérni, de egy szabad percem nem volt. Pauleynak sikerült beszélnie Derekkel, aki valahogyan beszélt Joshal. Már értesítették és külföldről a ritkán látott apja is elindult hazafelé, akivel egyébként egyáltalán nem tartja a kapcsolatot. A telefonos incidens után nagy nehezen hazaérhettem. Pont akkor ért haza apa is. Az igazgatónő gyilkosát elkapták és be is zárták, a temetésre viszont csak egy hét után került sor. Leon Vance lett az NCIS új igazgatója, aki a temetés után rögtön behívta apáékat az irodájába.
-Vajon mit akar nekik mondani?-kérdezte Pauley.
-Nem tudom.
Apuék nagyjából 2 perc után jöttek ki.
-Lisa, gyere!-ez volt az, amit mondott nekem semmi más.
Hazamentünk, majd apu leültetett.
-Kicsim van egy kis probléma.
-Mennyire kicsi?
-Mondjuk úgy, hogy engem behívtak.-adott át egy papírt.
-Micsoda?
Rápillantottam. Apát behívták a U.S.S. Ronald Reganre.
-De miért? Most akkor elutazol? Meddig?
-Nem tudom, ez bizonytalan. Egy darabig biztos.
-És akkor velem mi lesz?
-A papához nem tudlak adni, ugyanis neki New Yorkban van az élete. Az olyan gyerekeknek biztosítanak egyfajta katonai iskolát, akik még nincsenek 18 évesek és a szüleik eltávon vannak.
-Katonai iskolát?
-Igen. Holnap reggel 10-re kell odaérnünk, én délután hajózom ki. Még pont el tudlak kísérni.
-Ugye csak szórakozol velem?
-Nem, ez sajnos véresen komoly.
-Apa, majdnem megbuktam tesiből. Én egy ilyen helyen meghalok.
-Nem fogsz, mert okos és talpraesett vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése