2020. május 7., csütörtök

14. fejezet - Legközelebb otthon maradok


Lisa


New York te csodás. Már második napja dekkolok a soha nem alvó városban, de egyszerűen imádom. Jó, kezdem az elején.
A papa különös módon a reptéren várt minket és egy taxi segítségével eljutottunk a lakásáig. Aztán kipakoltunk és hármasban elmentünk valami étterembe vacsizni. Apu egyfolytában a veszekedést várta, de nem lett belőle semmi. Másnap elmentünk a Szabadság-szoborhoz, ma pedig a Broadway-en sétálgatunk össze-vissza.
-Lisa, gyere! Eszünk valamit!-kiáltott rám apa, aki a fel-alá mászkálást elég hamar megunta és leült egy padra újságot olvasni.
-Megyek.-mondtam.
Gyorsan csináltam még pár képet majd elmentünk apuval enni. A mai nap teljesen együtt leszünk, ugyanis a papának van egy-két elintéznivalója, amit később akart elintézni, de mondták, hogy most kell.
-Felhívtam Tim-et. Azt mondta, hogy minden oké és mostanában nem öltek meg senkit.-mondta apa, miközben valami kajáldát kerestünk.
-Még szerencse.
-Elmennek valami DJ koncertjére ma. Ő, Abby, Pauley és Josh.
-Az jó. Legalább nem unatkoznak.
Még mindig étkezdét kerestünk, amikor az egyik épületből sikoltozva jöttek ki az emberek. Mindketten megtorpantunk. Mielőtt apa szólhatott volna akármit is, felrobbant az épület és üvegszilánkok szóródtak össze-vissza. Egyre jobban húzott hátrébb, miközben körülöttünk még mindig sikoltoztak az emberek.
-Mi a kénköves ménkű történt itt?-néztem körbe a hatalmas káoszban.
-Maradj itt és hívd fel a papát.-azzal odaadta a telefonját és elhúzott.
Kössz apa, én is szeretlek! Mielőtt akármit is csináltam volna apa telefonja csörögni kezdett. Gibbs neve volt a kijelzőn. Jajj de élvezni fogom én ezt a beszélgetést! :D
-Itt DiNozzo nagyon különleges ügynök lánya beszél. Segíthetek?-vettem fel a telefont.
-Lisa! Itt Gibbs!-szólaltak meg a vonal túlsó végén.
-Tudom, hogy maga az. Az iskolában megtanítottak olvasni.
-Mindegy. Add apádat.
-Elment.
-Hova?
-Felrobbant itt az utcában egy épület. Apa vagy elment hőst játszani vagy megöleti magát.
-Akkor menj utána!
-Azt mondta, hogy hívjam fel a papát és maradjak itt. De maga megelőzött, mielőtt tárcsázhattam volna.
-Lisa! Menj utána!
-Legközelebb otthon maradok.
-Indulj már!
-De ha meghalok, akkor visszajövök kísérteni magát!
-Csak nyugodtan. Nem teszem le a telefont.
Szó szerint lökdösődnöm kellett, ha előrébb akartam jutni. Időközben a rendőrök, mentők és tűzoltók is a helyszínre értek. Apa sehol. Már szinte az épület előtt álltam.
-Elnyelte a föld. Nincs itt.-mondtam, de akkor hirtelen megjelent apa.-Ja, de. Meglett.
-Add oda neki a telefont!
Odasétáltam apuhoz és odanyújtottam neki a telefont.
-Gibbs keres.
-Azt mondtam a papát hívd fel!
-Ő keresett,amint átadtad a telefont.
Apa sóhajtott, majd átvette a telefont. Beszélt egy darabig, majd visszajött hozzám.
-Találd ki ki robbantott.
-Mióta játszunk mi ilyet?
-Egy bombaszakértő. És a hasónlóság?
-Fogadjunk Gibbsék otthon is egy hasonló ügyön dolgoznak.
-Ezt mondta neked a telefonba?
-Nem. Attól függetlenül te nem említetted.
-Mindegy. Haza kell repülnünk.
-Micsoda? Felejtsd el!
-Lisa, haza kell repülnünk. Még ma.
-Apu, de ez a nyaralásunk. Soha nem megyünk sehova. Most még ezt is elveszi tőlünk az idióta munkahelyed?
-Csak szólok, hogy az idióta munkahelyemnek köszönheted,hogy ismered Pauleyt.
-Pauleyt az ovi óta ismerem, apa. Az idióta munkahelyed csak egy ok.
-Teljesen mindegy. Pakolj össze.
-Nem.
-Hogy mit mondtál?
-Nem megyek veled vissza Washingtonba.
-Mi az, hogy nem jössz?
-Úgy, hogy én nyaralni jöttem ide, nem azért, hogy 2 nap után hazarepüljek. Ha repülni akarsz, akkor repülj, de én nem megyek sehova.
A lakásunk ajtaján egyedül léptem be, a bőröndöket pedig ledobtam a padlóra. Már aznap este volt. Pauleyék koncerten vannak, vagyis nem tudtam felhívni senkit. A papa nagyon sajnálta, hogy nem maradhattunk tovább és ő is elkezdte szidni apa idióta munkahelyét. Egy filmet kezdtem el nézni unalmamba, majd hamar elálmosodtam és inkább elmentem aludni.
Apa másnap reggel pakolt be egy bőröndbe, amikor kiléptem a szobámból.
-Mit csinálsz?
-Ziva, Gibbs és én Las Vegasba repülünk Josh anyjával.
-Mert?
-Lisa, nem kötötték az orromra. csak azt, hogy pakoljak.
-Josh is megy?
-Nem. Ez üzleti ügy. Ha kell alhat itt, de ennyi! Semmi etyepetye, csak alvás! Világos?
-Igen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése