17. fejezet - Sohasenem

Lisa

Este elmentünk vacsorázni apával és a papával ami az elmúlt időszakom legjobb estéje volt. Nagyon sokat nevettünk, és sokat meséltünk a  másikat. Reggel elmentünk Tracyvel futni, délután pedig még a találkozás előtt apa kitalálta, hogy gyorsan bevásárolunk.
-Mi történt közted és Ziva közt?-kérdeztem már a kocsiban.
-Ezt hogy érted?-kérdezte.
-Apa, nem vagyok hülye. Egy évvel ezelőtt állítólag még együtt voltatok. Tegnap pedig konkrétan leordítottad a fejét.
-Nem ordítottam le a fejét.
-Dehogynem! Még nagyon Pauleynak sem meséltem az anyámról, te pedig konkrétan elmondtad mindenki füle hallatára, hogy elhagyott.
-Csak bepipultam egy kicsit. De nincs semmikülönös. Néha elegem van abból, hogy nem vesznek komolyan, mint szülő. McGee-nek mindenki elhiszi.
-Mert te sármőr vagy, Tim pedig nem.
-Ez igaz.
 A parkolóban észrevettem, hogy miért rángatott el vásárolni. Pauley várt a pláza bejárata előtt.
-Lisa!-intett.
-Pauley!
Elkezdtünk egymás felé futni, majd könnyek között ölelkeztünk össze újra. Úgy váltunk el, hogy elbúcsúzni se volt időnk egymástól. csak egy levelet tudtam neki írni, hogy hol leszek egy ideig. Ezután levelezni kezdtünk. Mindent leírtunk a másiknak, konkrétan azt vártam mikor hozzák a postát.
-Nagyon hiányoztál.-törölte meg a szemét.
-Te is nekem. Nagyon.
Apa elment már, mire körbenéztem. Vettünk egy egy kávét és sétálni indultunk a parkba.
-Hogy vagytok Derekkel?
-Hát, elég furán. Együtt vagyunk még, de mostanában elég sokat veszekszünk. Mindkettőnket kikészett az érettségi. Tényleg, hogy érettségizel?
-Katonai suli előnye. Már 4 szemesztert és elvégeztünk az egyetemen. Ez ilyen gyorsított eljárás.-vontam meg a vállam.
-Most komolyan 2 évvel előbbre tartasz, mint én?
-Igen. Gyorsítva vannak az anyagok, extrém sokat kell tanulni a kiképzés mellett. A maradék 4 szemesztert bepótoljuk 2 hét múlva. Akkor megyek vissza. Szeptemberre végzek.
-Mázlista.
-Nehogy azt hidd! Nehéz tartani az iramot.
-Lisa, lenne egy kérdésem.
-Mondjad.
-Josh keresett?
Megfagytam egy pillanatra.
-Nem.-ráztam a fejem.-Az anyukája temetése óta nem láttam.
-Kiiratkozott a suliból és egy magániskolában érettségizett le. Derek néha beszél vele, de már nem mondanám, hogy annyira jóba vannak.
-Josh tudja, hogy hol voltam eddig?
-Derek mondta neki. De nem mondta mit felelt rá.
-Nem is akarom tudni. Tanulásnak jó volt. Megkereshetett volna, de nem tette.
-Igaz.
-Eljöttök velünk hétvégén Tracyékhez?
-Nem!
-Na már! Apa keresni fogja az ismerősöket. Tracy amúgy is mondta, hogy az anyukája mindenkit meghívott a suliból.
-Jó, ott tali.
Pauleyval jó volt együtt tölteni a napot, viszont elérkezett a hétvége másnap,amikor is hivatalosak voltunk egy eseményre. Találtam egy egyszerű ruhát, már csak apára vártam a nappaliban ücsörögve.
-Apa, igyekezz! Pauleyék hamarosan indulnak, mi pedig még nem tartunk sehol.
-Én mindjárt kész vagyok. Öregapádnak szóltál?
-Igen, már úton van. Nyugi, hamar elmegy amúgy is. Csak benéz.
-Mivel jön ide?
-Taxival. Nem is beszéltél vele?
-A vacsora óta nem.
Nem válaszoltam semmit. A papa hamarosan megérkezett, így elindultunk Tracyékhez. A külvárosban laktak, egy hatalmas házban. Mivel az apjának sok pénze volt és eléggé magas beosztású, így ezen egyikünk se lepődött meg. Odabent már voltak emberek. Tracy mamája, Nicole egyből odajött, amikor beléptünk a hatalmas előtérbe.
-Nagyon örülök, hogy itt vagytok, Lisa.-mosolygott.
-Köszönjünk a meghívást Mrs. harris.-üdvözöltem.
-A mosdó fent van az emeleten, viszont itt lent a földszinten is van. Kint már találkoztam Pauleyval, emlékszem, hogy milyen jóban vagytok.-mondta.
-Köszönjük. Meg is keressük őket.-mondtam.
Kimentünk a hátsó kertbe, ahol elég hamar megláttuk Timet, aki épp egy nőt ölelgetett.
-Ha tudtam volna, hogy McGee nőt hoz, akkor én is hoztam volna.-mondta apa.
-Nincs is nőd.-mondta a papa, mire felnevettem.
-Halihó!-jelent meg Pauley.
-Szia.-mondtam.-Új anyukád van?-intettem Tim felé.
-Nincs. Ő csak egy randi partner, aki konkrétan mindjárt meglép, mert éjszakás. Csak elkísért minket.
-Neve is van?-kérdezte a papa.
-Apa!-szólt rá apu.
-Karen.-mondta Pauley.
Egy ideig még néztük Timet a nőcivel, aztán a hölgyemény adott neki egy puszit és elsétált. Előtte intett egyet Pauleynak. Mindannyian utánanéztünk.
-Kicsit sem vagytok feltűnőek.-hallottuk Tim hangját.
-Hogy hívják a barátnődet?-kérdezte apa, mint aki nem tudná.
-Nem a barátnőm. Csak megemlítettem ezt neki, és mivel Karen éjszakára megy ma, feldobta az ötletet, hogy elkísérne egy darabig.
-Szóval Karen.-kontrázott rá a papa.
-Igen, de nem a barátnőm. Csak ismerkedünk.
-Mit szól a lányodhoz?-kérdezte apa.
-Azt hiszi a húga vagyok.-mondta Pauley.
Ez kellett nekünk, a három DiNozzo erre a mondatra eszméletlen nagy röhögésben történt ki. Konkrétan majdnem egymás vállának esve nevettünk.
-Te letagadod a saját lányod?-kérdezte apa, miközben a szemeit törölgette.
-Nem tagadom le! Ez éppenséggel a lányom ötlete volt.-magyarázta Tim.
-Komoly?-néztem Pauleyra.
-Most ne nézz így! Muszáj volt kitalálnom valamit! Láttam, hogy a nőnek bejön, így kitaláltam ezt, mert belőle úgyse néznek ki engem.-magyarázta.
-És mit találtál ki arra az esetre, amikor már be kéne vallani?-kérdezte a papa, mire Pauley elhallgatott.
-Szóval semmit.-raktam össze.
-Hát ebbe a levesbe főni fogtok még egy darabig McGee-k.-csóválta apa a fejét.
-Majd kitalálunk valamit.-mondta Tim.
-A semmin kívül?
-Na jó, nekem ki kell mennem a mosdóba, szóval mindjárt jövök.-mondtam.
Beszaladtam a házba és még egyszer megkérdeztem Tracy mamáját, hogy merre van a mosdó. Felszaladtam az emeletre, hamar meg is találtam. Mikor végeztem és kiléptem az ajtón beleütköztem valakibe. A magassarkúm egy pillanatra megingott az ütközés hatására és majdnem el is estem, ha az illető nem tart meg.
-Vigyázz már jobban az égre már!-ripakodtam rá.
Folytattam is volna, ha nem figyelek felfelé. Josh jött nekem és ő is tartott meg, hogy ne essek el.
-Az égre már?-kérdezett vissza mosolyogva.
-Mit keresel te itt?-szegeztem neki a kérdést.
-Lisa, én...-kezdte de félbeszakítottam.
-Mit keresel te itt?
-Tracy hívott meg. De nem akartam eljönni, amíg....Derek nem említette, hogy te is itt leszel.
-Hagyj engem békén, jó?-próbáltam kikerülni, de nem engedte.
-Lisa, kérlek! Beszélnünk kell!
-Beszélnünk kell? Nem, nem kell! Az anyukád halála után te elmenekültél! Nem kerestelek, nem zaklattalak, viszont azt hiszem megérdemeltem volna, hogy normálisan legyen vége. Te viszont nem így gondoltad, ezért elmenekültél. És most nyugodtan kijavíthatsz, ha nincs igazam.
-De, igazad van. Összeomlottam, amikor felhívtak telefonon. Az apám ideutazott, megvártuk a temetést és elvitt innen. New Yorkban tanultam. Nem beszéltem nagyon se Derekkel, se mással, mert túlságosan fájt. Értsd meg, hogy elköszöntem volna tőled, de egyszerűen nem volt hozzá merszem.
-Hát most már teljesen mindegy. Én már sohasenem akarok tőled semmit! Semmit! Soha!
-Sohasenem?
-Soha! Se! Nem!
-Lisa...
-Nem, nem érdekel! Hagyj békén, jó? Kérlek.
-Én...
-Kérlek.
-Rendben.
-Most, ha megbocsátasz nekem vissza kell mennem.
-Rendben.-bólintott.
Láttam rajta, hogy nehezen enged el és fáj neki kimondani a szavakat. Elállt az utamból. A lépcsőig higgadtan mentem, lefelé azonban szinte szaladtam. Csodálkoztam, hogy nem estem el. Kisiettem a hátsó kertbe. Sikerült egyből kiszúrnom a társaságot, csak a papát cserélte fel Derek.
-Nagyapád elment. De üdvözöl.-mondta apa.
-Te!-förmedtem Derekre figyelmen kívül hagyva apát.
-Szia neked is Lisa.-mondta.
-Ez is a te hibád!
-Mégis micsoda?-lepődött meg.
-Miért mondtad el Joshnak, hogy itt leszek?
-Itt van?-kérdezte Pauley.
-Itt igen, hála a barátodnak. Szóval? Miért mondtad el?
-Ő kérdezte.-vallotta be Derek.-Mondtam, hogy idejövünk és kérdezte, hogy te is jössz. Elmondtam, hogy úgy tudom igen, de erre már nem válaszolt rá semmit.
-Cseszd meg!-szitkozódtam.-Apa...
-Menni szeretnél?-meg se várta, hogy folytassam.
-Baj lenne?
-Dehogyis. Megkeresem Nicolet, hogy elmegyünk.-azzal eltűnt.
-Nem reagálod túl egy kicsit?-kérdezte Tim.
-Nem tudom. Hányingerem van mióta találkoztunk.
-Lisa!-Tracy volt az.-Mizu? Milyen a buli?
-Jól éreztük magunkat. Köszi a meghívást! Viszont most nagyon rosszul érzem magam.-néztem rá bánatos képpel.
-Óóóó.-lepődött meg.-Sajnálom!
-Én is. De holnap estére összeszedem magam. Mi lenne, ha akkor mennénk futni?
-Jó, oké.-bólintott.
-Lisa!-apa jelzett.
-Mennem kell. Vigyázz magadra!-öleltem meg Tracyt.
-Elmehetnék veletek?-nézett rám Tim, mire csak bólintottam.
-Sziasztok!-elköszöntünk.
Apa addig kiért a kocsihoz.
-Hát McRomeo?-nézett Timre.
-Maradjunk annyiban, hogy nem akartam egy tinibuliban maradni.-mondta.
-Ülhetsz elől.-mondtam Timnek, én pedig beültem a hátsó ülésre.
Hazavittük Timet, majd mi is hazamentünk. Otthon pedig gyorsan befeküdtem az ágyamba és elaludtam, hogy ez a nap minél hamarabb véget érjen.

16. fejezet - Egy év

A tetves katonai iskola jó volt arra, hogy idő előtt leérettségizhettem, plusz 2 évet elvégezhettem az egyetemen. Egy éve nem találkoztam az apámmal, csak telefonon beszéltünk. Egy éve levelezek a legjobb barátnőmmel. Egy évvel ezelőttig elképzelhetetlennek bizonyult az, hogy Tracy Harrissel várjam azt, hogy végre újra láthassam a családom. Igen, Tracy és én a katonai suliban találkoztunk. Az apja ugyanis altábornagy, aki megelégelte a kislánya viselkedését és katonai suliba küldte. Az egyik első gyakorlat alatt kibicsaklott a lába, és segítettem végigvinni a pályán. Utólag nem tudom, hogy ez szabályos volt e, viszont azóta fegyverszünet van köztünk. Együtt csináltuk végig az első évet, tartottuk ébren a másikat néha, ha másnap vizsga volt. Osztályelsőként végeztem az érettségi és az első 4 szemeszter alatt is. Konkrétan őszre matróz lesz belőlem, ha akarom, ha nem.
-Apukád jön értünk?-kérdezte Tracy.
-Nem, a nagypapám. Ő tud jönni csak.
-Apának az NCIS-nél van dolga. Remélem nem baj, hogy veletek kell mennem.
-Nem, dehogy. A papával le van beszélve. Ő van közelebb a érkezési ponthoz, mindenképp ő jött volna értem.
-Lisa, ugye áll még, amit megbeszéltünk?
-Persze. Nem változtattam a döntésemen. Már csak az apámmal kell megbeszélnem.
-Én mindenképp az apám alatt szolgáltam volna.
-Van 2 hét kimenőnk. Élvezzük ki és 2 hét múlva folytatjuk ott, ahol abbahagytuk.
-Rendben. De majd pár nap múlva felhívlak. Elmehetnénk kávézni.
-Azt hittem 1 év után kell 2 hét szünet, hogy ne menjek az agyadra.-nevettem fel.
Tracy nem válaszolt, csak elgondolkodott egy pillanatra és ő is felnevetett. Amikor már majdnem megérkeztünk tűkön ülve vártam, hogy valakit lássak, akit ismerek és ne parancsolgasson nekem. Enni akarok egy jó nagy sajtburgert vagy valami egészségtelen kaját. A busz, amivel érkezünk valahol Norfolk közelében fog letenni minket, mert katonai bázis meg katonai suli. Így sokak számára teljesen nyilvánvaló, hogy ha valaki katonai suliból érkezik haza, akkor ott van a közös találkozási pont. Amint megkaparintottam a csomagjaimat a hatalmas szülői tömegben elkezdtem veszettül keresni a papát, miközben Tracy loholt utánam, de közben a bőröndöm pántját fogta, nehogy elszakadjunk egymástól.
-Lisa!-hallottam a papa hangját.
Elkezdtem vadul forgolódni, mire végre észrevettem.
-Papa!-indultam el felé.
Megfogadtam, hogy nem fogok annyira a nyakába ugrani, ha meglátom, mert nem akartam akármilyét is eltörni, viszont ez most nem érdekelt. Annyira örültem, amikor megláttam. Hogy végre nem csak az idióta parancsnokokkal találkozok, meg az elmeroggyantakkal, akikkel képeznek ki, de közben náluk hülyébbel életemben nem találkoztam.
-Jajj, kislányom!-törölt meg a szemét.-Annyira örültem, amikor apád felhívott, hogy jöjjek érted.
-Nagyon hiányoztál!-öleltem meg újra.
-Te is nekem! Ez a tiéd!-ekkor jutott el odáig, hogy átnyújtson egy hatalmas virágcsokrot.
-Azta! Köszönöm!-teljesen elámultam.
-Ez pedig a tiéd, Tracy!-adott át egy hasonló virágcsokrot a papa Tracynek.
-Ohh..-lepődött meg.
-Vedd csak el! Ajándék.
-Köszönöm Mr. DiNozzo!-hálálkodott Tracy.-És azt is, hogy elvisz!
-Tony jelentette, hogy az édesapád is az NCIS-nél van, így ha már mi is odatartunk, minek két autó? Ez enyém bőven elég nagy, hogy két kisasszony csomagja is beleférjen. Gyertek, induljunk!
A Norfolk bázisához kapcsolódó parkoló tele volt autókkal, a papa is eléggé hátul parkolt a tömeg miatt. Bepakoltuk a csomagokat a csomagtartóba, a papa a volán mögé ült, én az anyósülésre, Tracy pedig hátra. Ő felhívta az anyukáját, hogy biztos az NCIS-hez tud e menni érte, mivel már a buszon is emlegette, hogy teljesen biztos benne, hogy az apja nem fogja hazavinni a központból. A papa próbálta felhívni apát, hogy felvett minket és hamarosan érkezünk, viszont nem vette fel a telefont. Az utat viszont egész jól elbeszélgettük, Tracyvel mindenről beszámoltunk az elmúlt egy évről. A Washingtonba vezető út így eléggé rövidnek tűnt. Az NCIS parkolójában a papa leállította a kocsit, hátulról pedig csak Tracy csomagjait vettük ki. Segítettünk neki vinni egy két táskát, a papa természetesen a kisebbet kapta. Miután megkaptuk a kitűzőket indultunk volna a lift felé, viszont leállítottak minket.
-Elnézésüket kérem, de sajnos nem működik a lift.
-Akkor mivel menjünk fel?-kérdezte a papa.
-Hátul van a lépcső.-mutatott hátra a nő.
Megköszöntünk, majd szépen lassan felmentünk a mi emeletünkre, hogy a papa is tudja tartani a lépést. Az emeletre érve igyekeztem betájolni, hogy most éppen merre vagyunk, mert nem pontosan tudtam. Kellett egy kis idő, hogy hozzászokjak a másfajta látószöghöz, de végül elég hamar megtaláltam azt, amit kerestem. Az apám az íróasztala mögött ült és amikor közelebb értünk épp lecsapta a telefont, ráadásul elég hangosan.
-Basszus!-ez volt az első reakciója.
Erre egyébként Ziva és Tim is felkapta a fejét, utóbbi egy picit hátra is hőkölt.
-Mit ártott neked az a telefon?-kérdeztem totál random.
-LISA!
Ez volt az a pillanat, amikor odaadtam Tracynek a csomagját és eszemet vesztetten futottam oda az apámhoz. Egyáltalán nem érdekelt, hogy fellökök e valakit, mert csak az érdekelt, hogy megölelhessem. 1 év hosszú idő és borzasztóan hiányzott már. Hiába beszéltünk telefonon, elég gyakran, miután lekerült a hajóról,de az nem elég. Hallani az apád hangját, nem ugyanaz, mint hogy délután hazamész és ő ott van. Hogy bármikor beszélhetsz vele, bármikor megölelheted. Most viszont nem öleltem, hanem konkrétan kapaszkodtam belé. Azt hiszem itt jöttem rá arra, hogy elég nehéz lesz vele megosztanom azt a döntést, amit nehéz szívvel hoztam meg.
-Hadd nézzelek!-tolt el magától egy pillanatra.-Gyönyörű lettél te 18 éves nagylány!
Húzott magához újra és nyomott egy puszit a fejemre.
-Nagyon hiányoztál, apa.
-Te is nekem. De no lám, itt vagyunk! Örülök, hogy nagyapád nem ölt meg sem téged, sem Tracyt.-sandított egy picit a papára.
-Ne is hallgass rá.-mondta a papa nemcsak nekem, hanem Tracynek is, mire mindketten elmosolyodtunk.
-Hol van? Hol van Lisa?-hallottam meg hirtelen Abby hangját.
-Erre.-emeltem fel a kezem.
Abbynek nem is kellett több. Úgy rámugrott, hogy véletlenül ráestünk apa asztalára és egy csomó cuccot levertünk róla.
-Hé! Tönkreteszitek a berendezésemet!-ripakodott ránk apu, mire Abby és én elkezdtünk nevetni.
-Jajj de hiányoztál!-ölelt meg.
-Te is nekem Abby!-mosolyogtam.
-Olyan szívtelenek vagytok!-mondta Abby.-Ti! Ziva és McGee!
-Nem vagyunk azok. Csak most gyorsan történnek a dolgok.-mondta Ziva, ahogy láttam Tim pedig hevesen bólogatott.
-Mindegy is!-állt fel  Abby, majd engem is felhúzott.-Isten hozott itthon! Majd elrabollak és kikérdezlek. Minden tudni akarok.
-Nem, ezt nem akarod.
-De azért holnap elmegyünk futni, nem?-kérdezte Tracy.
-Persze.-bólintottam.
-Futni akarsz reggel?-nézett rám Abby.
-Katonai sulis ártalom.-vontam meg a vállam.
- 365 napon keresztül minden reggel fél 5-kor keltettek miket és futottunk odakint. Nem számított, hogy karácsony van, húsvét, eső, szél, vagy dögmeleg.-mondta Tracy Abbynek.-Megszoktuk.
-De ugye nem fél 5-kor tervezel elmenni futni?-fordult felém apa.
-Nem. Most kialszom magam, és utána megyünk el futni.-néztem rá.
-Kicsim, nekem most el kell mennem, de már foglaltam asztalt egy étterembe, szóval este úgy készüljetek, hogy vacsorázni megyünk.-mondta a papa.
-Oké, persze.-bólintottam.
Adott egy gyors puszit, majd távozott.
-Tracy!-hallottunk egy hangot a lift felől.
-Anya!
Tracy letette a cuccait a földre és odarohant megölelni az anyukáját. Innen nézve Tracy egyáltalán nem az apukájára hasonlít, mint én, hanem az anyukájára. Egy picit ölelkeztek, aztán beszélgettek, végül közelebb jöttek.
-Mr. DiNozzo? Nicole Harris vagyok, Tracy édesanyja. Annak örömére, hogy a lányom visszatért rendezünk egy kisebb partit a hétvégén, és mivel Tracy és az Ön lánya, Lisa elég jó barátok lettek, szeretném, ha Önök is eljönnének.-mondta Tracy mamája apának.
-Üdvözlöm asszonyom! Köszönjük a meghívást,  természetesen igyekszünk ott lenni.-mondta apa.
-Rendben. Szeretettel várjuk Önöket! És még egyszer köszönöm, hogy el tudták hozni Tracyt is.
-A lányaink katonai iskolában tanultak egy évig Mrs. Harris. Azt hiszem ilyenkor az a minimum, hogy mi, a szülők összetartunk. Pláne, hogy Lisa és Tracy régebb óta ismeri egymást.-mondta apa.
-Igaza van. Akkor hétvégén találkozunk.-mondta Nicole, majd összeszedték Tracy csomagjait és elmentek.
-Te komolyan ezeket mondtad?-kérdezte Ziva apára nézve.
-Mire gondolsz?
-"Mi szülők összetartunk"?-idézte.
-Most mi ezzel a probléma?
-Te nem mondasz ilyeneket Tony.-mosolygott.
-Tudod, veled ellentétben én szülő vagyok.-lépett elé apa.-18 éve, tehát van egy 18 éves lányom. És bár lehet, hogy nem vagyok kifejezetten apának való, pláne nem egyedülálló apának, de szülő vagyok, Ziva. Lisa nekem a legfontosabb és minden előtt ő áll. Mindent érte teszek, és tettem ezt akkor is, amikor az anyja a születése után 3 naposan az inkubátorban hagyta, mert koraszülött volt. Nem kérdezgettem, bár legszívesebben azt tettem volna. Nem állítom azt, hogy vágytam másra is, amikor folyamatosan lehányta az ingemet és hónapokig nem aludtam miatta, de ezt hozta az élet. Felneveltem, tudod? És büszke vagyok rá. Elsősorban én nem ügynök vagyok, hanem szülő, még ha nem is annak látszik. Majd ha neked is lesz egyszer gyereked, akkor megérted, de addig ne szólj bele ebbe a dologba!
A monológ után nem csak Ziva, de mindannyian csak bámultunk apára.
-Igazad van. Sajnálom! Tényleg nincs gyerekem.
-Na, akkor ezt letisztáztuk.
-Lisa, itt a telefonom. Pauley a lelkemre kötötte, hogy az én telefonomon felhívod, ha találkozunk.-nyújtotta át a telefonját Tim.-Isten hozott itthon!
-Köszönöm! És persze, hogy felhívom.-vettem át a telefont és tárcsáztam Pauleyt.
-Apa!-vette fel.-Megmondtam neked, hogy teljesen elérhetetlen vagyok, egészen addig, amíg nem Lisa telefonál! Szóval lécci, ha valami elcsesződött a gépeden, akkor légy férfi és old meg magad!
-Ezt ki kellett volna hangosítanom.-nevettem el magam.
-LISA! Tényleg te vagy?-eszmélt fel.
-Én, igen. Szia Pauley!
-Te atya gatya! El sem hiszem, hogy újra hallom a hangod!
-Hidd el nekem is elég furcsa.
-Mikor érkeztél meg?
-Negyed órája?
-És hogy hogy csak most hívsz?
-Egyrészt megvártuk, amíg Tracy elmegy, másrészt apukád most adta oda a telefont.
-Tracy? Tracy Harris?
-Igen.
-Katonai suliban volt veled?
-Most miért csinálod ezt? Megírtam neked. A papa eljött értem, mi hoztuk  el őt is. Az anyukája pedig meghívott magukhoz hétvégére, mert partit rendeznek.
-Izgi. Szóval Tracy Harris, az a lotyó lett az ÖLB-d?
-A mim?
-ÖLB. Örök legjobb barát.
-Pauley még mindig te vagy az ÖLB-m. Nem cserélnélek le, viszont Tracy ott volt velem 365 napig, míg te elég messze voltál. És hiába leveleztünk, az nem ugyanaz.
-Jó, megértem. Mindenesetre, találkoznunk kell minél hamarabb.
-Ma este vacsizni megyek apával és a papával, holnap reggel futni megyünk Tracyvel, de délután ráérek.
-Szóval már futni is jártok együtt?
-Te féltékenykedsz?
-Igen! Miért mész futni vele?
-Katonai sulis berögződés. Minden reggel futottunk. De jöhetsz te is, ha szeretnél.
-Felejtsd el, én nem kelek hajnalban!
-Akkor délután?
-Igen, délután. Dereket arra lekoptatom. Van pár mesélnivalóm.
-Rendben, akkor holnap délután tali.
-Szeretlek Lisa!
-Én is téged!
Visszaadtam a telefont Timnek.

15. fejezet - Új fejezet

Lisa

Apa elutazott az ország másik végére a többiekkel, csak Tim és Abby maradtak itthon, akik bent igyekeztek tartani a frontot. A telefonom kezdett elcsörögni.

-Haló?

-Lisa, itt Tim! 

-Szia!

-Az a helyzet, hogy egyedül vagyok az irodában és nem tudom egyedül tartani a frontot, mert Abby is egy ügyön dolgozik. Pauley már úton van befelé, el tudsz jönni?

-A dirinéni ezt tudja?

-Gyere már légyszi!

-Oké, indulok.

Gyorsan felöltöztem, majd elindultam befelé, ahol tényleg bolondok háza volt. Tim futkozott fel és alá, hiába ült Pauley Ziva gépénél. 

-Mi a fene van itt?-néztem körbe.

-Emberhiány.-foglalta össze Pauley.

-Fel tudod venni a  telefonokat?-kérdezte Tim.

-Persze.

Leültem apa asztalához és megállás nélkül fogadtam a telefonokat, mint egy titkárnő. A kapott információkat apa idióta ragacsos cetlijeire írtam fel és adogattam Timnek. A bibi csak annyi volt, hogy levegőt is alig tudtam venni, mivel a telefon megállás nélkül folyamatosan csörgött. Reggel 9 körül mentem be és egészen délután 2-ig fogadtam a telefonokat. A utolsó volt a megváltás. 

-Vége? Vége! VÉGE!-könnyebbültem meg.

-Nem csörög többet a telefon?-kérdezte Tim.

-Nem.

-Abby felküldte a vizsgálat eredményét. Már továbbítottam, és Ziva jelentkezett, hogy fél 3-kor videó hívás lesz.-mondta Pauley.

-Egy ebédszünetet kaphatok főnök?-néztem Timre.

-Igen. Rendeljetek valamit.

Pauleyval rendeltünk pizzát, ami fél 3 előtt meg is érkezett, így a videóhívás alatt folyamatosan kajáltunk.

-Milyen jó kis csapatod lett Tim.-jegyezte meg Ziva, amikor elindult a hívás.

-Információt McGee!-adta ki a parancsot Gibbs.

-A vizsgálat eredménye az ujjlenyomatra nem adott ki senkit, de Abby még átfuttatja a korábbi ügyek bizonyítékaival hátha van egyezés. A hadnagy pedig még mindig nem beszél.

-Beszélj a nejével!

-Meghalt. 2 éve. Emlőrák.

-McGee! Keresd meg a munkatársait és beszélj velük! A lányok egyébként mit keresnek ott?-nézett ránk, mire Pauley és én integettünk.

-Ők az ideiglenes csapatom, ugyanis az elhunyt altiszt miatt folyamatosan cseng a telefon, és miattuk a helyemet se tudom elhagyni, ugyanis nem maradhatnak itt.

-Lisa és Pauley laptoppal le Abbyhez! A telefonokat átirányítod oda le, és mehetsz kérdezősködni! Mindent átküldtél?

-Mindent.

A beszélgetés után Abby laborjába mentünk, ahol folyamatosan vettem fel a telefonokat. Újra. Egészen estig. 

-Nem hiszem el, hogy egy halott altiszt ekkora telefonhívásrohamot hagy maga után.Mi van akkor ha valaki olyan hal meg, aki felette van?-nézett Pauley Abbyre.

-Még nagyobb hívásroham. Minél fontosabb beosztásban vagy részlegben van az altiszt vagy az elhunyt, annál nagyobb érdeklődést vagy felháborodást vált ki a halála.

-Abby, kérlek mondd, hogy találtál valamit!-lépett be Tim.

-Amiket behoztak csak az altiszt és a társai ujjlenyomatai voltak. Semmi új.

Újabb telefoncsörgés.

-NCIS.-vettem fel.

-Lisa, ott van McGee?-hallatszódott Gibbs hangja.

-Tim, téged keresnek.-adtam át neki a telefont.

-Igen?-vette át Tim.-Értem, uram! Igenis!

Tim ezután visszaadta a telefont, amit visszatettem a helyére. Viszont eléggé lesült ábrázata volt.

-Apa, mi a baj?-kérdezte Pauley.

-Gibbs volt az.-kezdte Tim.-Az igazgatónőt meggyilkolták.

Jenny Shepard halálhíre után még jobban csörgött a telefon. Josht akartam elérni, de egy szabad percem nem volt. Pauleynak sikerült beszélnie Derekkel, aki valahogyan beszélt Joshal. Már értesítették és külföldről a ritkán látott apja is elindult hazafelé, akivel egyébként egyáltalán nem tartja a kapcsolatot. A telefonos incidens után nagy nehezen hazaérhettem. Pont akkor ért haza apa is. Az igazgatónő gyilkosát elkapták és be is zárták, a temetésre viszont csak egy hét után került sor. Leon Vance lett az NCIS új igazgatója, aki a temetés után rögtön behívta apáékat az irodájába.

-Vajon mit akar nekik mondani?-kérdezte Pauley.

-Nem tudom.

Apuék nagyjából 2 perc után jöttek ki. 

-Lisa, gyere!-ez volt az, amit mondott nekem semmi más.

Hazamentünk, majd apu leültetett.

-Kicsim van egy kis probléma.

-Mennyire kicsi?

-Mondjuk úgy, hogy engem behívtak.-adott át egy papírt.

-Micsoda?

Rápillantottam. Apát behívták a U.S.S. Ronald Reganre.

-De miért? Most akkor elutazol? Meddig?

-Nem tudom, ez bizonytalan. Egy darabig biztos.

-És akkor velem mi lesz?

-A papához nem tudlak adni, ugyanis neki New Yorkban van az élete. Az olyan gyerekeknek biztosítanak egyfajta katonai iskolát, akik még nincsenek 18 évesek és a szüleik eltávon vannak.

-Katonai iskolát?

-Igen. Holnap reggel 10-re kell odaérnünk, én délután hajózom ki. Még pont el tudlak kísérni.

-Ugye csak szórakozol velem?

-Nem, ez sajnos véresen komoly.

-Apa, majdnem megbuktam tesiből. Én egy ilyen helyen meghalok.

-Nem fogsz, mert okos és talpraesett vagy.

14. fejezet - Legközelebb otthon maradok

Lisa

New York te csodás. Már második napja dekkolok a soha nem alvó városban, de egyszerűen imádom. Jó, kezdem az elején.
A papa különös módon a reptéren várt minket és egy taxi segítségével eljutottunk a lakásáig. Aztán kipakoltunk és hármasban elmentünk valami étterembe vacsizni. Apu egyfolytában a veszekedést várta, de nem lett belőle semmi. Másnap elmentünk a Szabadság-szoborhoz, ma pedig a Broadway-en sétálgatunk össze-vissza.
-Lisa, gyere! Eszünk valamit!-kiáltott rám apa, aki a fel-alá mászkálást elég hamar megunta és leült egy padra újságot olvasni.
-Megyek.-mondtam.
Gyorsan csináltam még pár képet majd elmentünk apuval enni. A mai nap teljesen együtt leszünk, ugyanis a papának van egy-két elintéznivalója, amit később akart elintézni, de mondták, hogy most kell.
-Felhívtam Tim-et. Azt mondta, hogy minden oké és mostanában nem öltek meg senkit.-mondta apa, miközben valami kajáldát kerestünk.
-Még szerencse.
-Elmennek valami DJ koncertjére ma. Ő, Abby, Pauley és Josh.
-Az jó. Legalább nem unatkoznak.
Még mindig étkezdét kerestünk, amikor az egyik épületből sikoltozva jöttek ki az emberek. Mindketten megtorpantunk. Mielőtt apa szólhatott volna akármit is, felrobbant az épület és üvegszilánkok szóródtak össze-vissza. Egyre jobban húzott hátrébb, miközben körülöttünk még mindig sikoltoztak az emberek.
-Mi a kénköves ménkű történt itt?-néztem körbe a hatalmas káoszban.
-Maradj itt és hívd fel a papát.-azzal odaadta a telefonját és elhúzott.
Kössz apa, én is szeretlek! Mielőtt akármit is csináltam volna apa telefonja csörögni kezdett. Gibbs neve volt a kijelzőn. Jajj de élvezni fogom én ezt a beszélgetést! :D
-Itt DiNozzo nagyon különleges ügynök lánya beszél. Segíthetek?-vettem fel a telefont.
-Lisa! Itt Gibbs!-szólaltak meg a vonal túlsó végén.
-Tudom, hogy maga az. Az iskolában megtanítottak olvasni.
-Mindegy. Add apádat.
-Elment.
-Hova?
-Felrobbant itt az utcában egy épület. Apa vagy elment hőst játszani vagy megöleti magát.
-Akkor menj utána!
-Azt mondta, hogy hívjam fel a papát és maradjak itt. De maga megelőzött, mielőtt tárcsázhattam volna.
-Lisa! Menj utána!
-Legközelebb otthon maradok.
-Indulj már!
-De ha meghalok, akkor visszajövök kísérteni magát!
-Csak nyugodtan. Nem teszem le a telefont.
Szó szerint lökdösődnöm kellett, ha előrébb akartam jutni. Időközben a rendőrök, mentők és tűzoltók is a helyszínre értek. Apa sehol. Már szinte az épület előtt álltam.
-Elnyelte a föld. Nincs itt.-mondtam, de akkor hirtelen megjelent apa.-Ja, de. Meglett.
-Add oda neki a telefont!
Odasétáltam apuhoz és odanyújtottam neki a telefont.
-Gibbs keres.
-Azt mondtam a papát hívd fel!
-Ő keresett,amint átadtad a telefont.
Apa sóhajtott, majd átvette a telefont. Beszélt egy darabig, majd visszajött hozzám.
-Találd ki ki robbantott.
-Mióta játszunk mi ilyet?
-Egy bombaszakértő. És a hasónlóság?
-Fogadjunk Gibbsék otthon is egy hasonló ügyön dolgoznak.
-Ezt mondta neked a telefonba?
-Nem. Attól függetlenül te nem említetted.
-Mindegy. Haza kell repülnünk.
-Micsoda? Felejtsd el!
-Lisa, haza kell repülnünk. Még ma.
-Apu, de ez a nyaralásunk. Soha nem megyünk sehova. Most még ezt is elveszi tőlünk az idióta munkahelyed?
-Csak szólok, hogy az idióta munkahelyemnek köszönheted,hogy ismered Pauleyt.
-Pauleyt az ovi óta ismerem, apa. Az idióta munkahelyed csak egy ok.
-Teljesen mindegy. Pakolj össze.
-Nem.
-Hogy mit mondtál?
-Nem megyek veled vissza Washingtonba.
-Mi az, hogy nem jössz?
-Úgy, hogy én nyaralni jöttem ide, nem azért, hogy 2 nap után hazarepüljek. Ha repülni akarsz, akkor repülj, de én nem megyek sehova.
A lakásunk ajtaján egyedül léptem be, a bőröndöket pedig ledobtam a padlóra. Már aznap este volt. Pauleyék koncerten vannak, vagyis nem tudtam felhívni senkit. A papa nagyon sajnálta, hogy nem maradhattunk tovább és ő is elkezdte szidni apa idióta munkahelyét. Egy filmet kezdtem el nézni unalmamba, majd hamar elálmosodtam és inkább elmentem aludni.
Apa másnap reggel pakolt be egy bőröndbe, amikor kiléptem a szobámból.
-Mit csinálsz?
-Ziva, Gibbs és én Las Vegasba repülünk Josh anyjával.
-Mert?
-Lisa, nem kötötték az orromra. csak azt, hogy pakoljak.
-Josh is megy?
-Nem. Ez üzleti ügy. Ha kell alhat itt, de ennyi! Semmi etyepetye, csak alvás! Világos?
-Igen.