17. fejezet - Sohasenem

Lisa

Este elmentünk vacsorázni apával és a papával ami az elmúlt időszakom legjobb estéje volt. Nagyon sokat nevettünk, és sokat meséltünk a  másikat. Reggel elmentünk Tracyvel futni, délután pedig még a találkozás előtt apa kitalálta, hogy gyorsan bevásárolunk.
-Mi történt közted és Ziva közt?-kérdeztem már a kocsiban.
-Ezt hogy érted?-kérdezte.
-Apa, nem vagyok hülye. Egy évvel ezelőtt állítólag még együtt voltatok. Tegnap pedig konkrétan leordítottad a fejét.
-Nem ordítottam le a fejét.
-Dehogynem! Még nagyon Pauleynak sem meséltem az anyámról, te pedig konkrétan elmondtad mindenki füle hallatára, hogy elhagyott.
-Csak bepipultam egy kicsit. De nincs semmikülönös. Néha elegem van abból, hogy nem vesznek komolyan, mint szülő. McGee-nek mindenki elhiszi.
-Mert te sármőr vagy, Tim pedig nem.
-Ez igaz.
 A parkolóban észrevettem, hogy miért rángatott el vásárolni. Pauley várt a pláza bejárata előtt.
-Lisa!-intett.
-Pauley!
Elkezdtünk egymás felé futni, majd könnyek között ölelkeztünk össze újra. Úgy váltunk el, hogy elbúcsúzni se volt időnk egymástól. csak egy levelet tudtam neki írni, hogy hol leszek egy ideig. Ezután levelezni kezdtünk. Mindent leírtunk a másiknak, konkrétan azt vártam mikor hozzák a postát.
-Nagyon hiányoztál.-törölte meg a szemét.
-Te is nekem. Nagyon.
Apa elment már, mire körbenéztem. Vettünk egy egy kávét és sétálni indultunk a parkba.
-Hogy vagytok Derekkel?
-Hát, elég furán. Együtt vagyunk még, de mostanában elég sokat veszekszünk. Mindkettőnket kikészett az érettségi. Tényleg, hogy érettségizel?
-Katonai suli előnye. Már 4 szemesztert és elvégeztünk az egyetemen. Ez ilyen gyorsított eljárás.-vontam meg a vállam.
-Most komolyan 2 évvel előbbre tartasz, mint én?
-Igen. Gyorsítva vannak az anyagok, extrém sokat kell tanulni a kiképzés mellett. A maradék 4 szemesztert bepótoljuk 2 hét múlva. Akkor megyek vissza. Szeptemberre végzek.
-Mázlista.
-Nehogy azt hidd! Nehéz tartani az iramot.
-Lisa, lenne egy kérdésem.
-Mondjad.
-Josh keresett?
Megfagytam egy pillanatra.
-Nem.-ráztam a fejem.-Az anyukája temetése óta nem láttam.
-Kiiratkozott a suliból és egy magániskolában érettségizett le. Derek néha beszél vele, de már nem mondanám, hogy annyira jóba vannak.
-Josh tudja, hogy hol voltam eddig?
-Derek mondta neki. De nem mondta mit felelt rá.
-Nem is akarom tudni. Tanulásnak jó volt. Megkereshetett volna, de nem tette.
-Igaz.
-Eljöttök velünk hétvégén Tracyékhez?
-Nem!
-Na már! Apa keresni fogja az ismerősöket. Tracy amúgy is mondta, hogy az anyukája mindenkit meghívott a suliból.
-Jó, ott tali.
Pauleyval jó volt együtt tölteni a napot, viszont elérkezett a hétvége másnap,amikor is hivatalosak voltunk egy eseményre. Találtam egy egyszerű ruhát, már csak apára vártam a nappaliban ücsörögve.
-Apa, igyekezz! Pauleyék hamarosan indulnak, mi pedig még nem tartunk sehol.
-Én mindjárt kész vagyok. Öregapádnak szóltál?
-Igen, már úton van. Nyugi, hamar elmegy amúgy is. Csak benéz.
-Mivel jön ide?
-Taxival. Nem is beszéltél vele?
-A vacsora óta nem.
Nem válaszoltam semmit. A papa hamarosan megérkezett, így elindultunk Tracyékhez. A külvárosban laktak, egy hatalmas házban. Mivel az apjának sok pénze volt és eléggé magas beosztású, így ezen egyikünk se lepődött meg. Odabent már voltak emberek. Tracy mamája, Nicole egyből odajött, amikor beléptünk a hatalmas előtérbe.
-Nagyon örülök, hogy itt vagytok, Lisa.-mosolygott.
-Köszönjünk a meghívást Mrs. harris.-üdvözöltem.
-A mosdó fent van az emeleten, viszont itt lent a földszinten is van. Kint már találkoztam Pauleyval, emlékszem, hogy milyen jóban vagytok.-mondta.
-Köszönjük. Meg is keressük őket.-mondtam.
Kimentünk a hátsó kertbe, ahol elég hamar megláttuk Timet, aki épp egy nőt ölelgetett.
-Ha tudtam volna, hogy McGee nőt hoz, akkor én is hoztam volna.-mondta apa.
-Nincs is nőd.-mondta a papa, mire felnevettem.
-Halihó!-jelent meg Pauley.
-Szia.-mondtam.-Új anyukád van?-intettem Tim felé.
-Nincs. Ő csak egy randi partner, aki konkrétan mindjárt meglép, mert éjszakás. Csak elkísért minket.
-Neve is van?-kérdezte a papa.
-Apa!-szólt rá apu.
-Karen.-mondta Pauley.
Egy ideig még néztük Timet a nőcivel, aztán a hölgyemény adott neki egy puszit és elsétált. Előtte intett egyet Pauleynak. Mindannyian utánanéztünk.
-Kicsit sem vagytok feltűnőek.-hallottuk Tim hangját.
-Hogy hívják a barátnődet?-kérdezte apa, mint aki nem tudná.
-Nem a barátnőm. Csak megemlítettem ezt neki, és mivel Karen éjszakára megy ma, feldobta az ötletet, hogy elkísérne egy darabig.
-Szóval Karen.-kontrázott rá a papa.
-Igen, de nem a barátnőm. Csak ismerkedünk.
-Mit szól a lányodhoz?-kérdezte apa.
-Azt hiszi a húga vagyok.-mondta Pauley.
Ez kellett nekünk, a három DiNozzo erre a mondatra eszméletlen nagy röhögésben történt ki. Konkrétan majdnem egymás vállának esve nevettünk.
-Te letagadod a saját lányod?-kérdezte apa, miközben a szemeit törölgette.
-Nem tagadom le! Ez éppenséggel a lányom ötlete volt.-magyarázta Tim.
-Komoly?-néztem Pauleyra.
-Most ne nézz így! Muszáj volt kitalálnom valamit! Láttam, hogy a nőnek bejön, így kitaláltam ezt, mert belőle úgyse néznek ki engem.-magyarázta.
-És mit találtál ki arra az esetre, amikor már be kéne vallani?-kérdezte a papa, mire Pauley elhallgatott.
-Szóval semmit.-raktam össze.
-Hát ebbe a levesbe főni fogtok még egy darabig McGee-k.-csóválta apa a fejét.
-Majd kitalálunk valamit.-mondta Tim.
-A semmin kívül?
-Na jó, nekem ki kell mennem a mosdóba, szóval mindjárt jövök.-mondtam.
Beszaladtam a házba és még egyszer megkérdeztem Tracy mamáját, hogy merre van a mosdó. Felszaladtam az emeletre, hamar meg is találtam. Mikor végeztem és kiléptem az ajtón beleütköztem valakibe. A magassarkúm egy pillanatra megingott az ütközés hatására és majdnem el is estem, ha az illető nem tart meg.
-Vigyázz már jobban az égre már!-ripakodtam rá.
Folytattam is volna, ha nem figyelek felfelé. Josh jött nekem és ő is tartott meg, hogy ne essek el.
-Az égre már?-kérdezett vissza mosolyogva.
-Mit keresel te itt?-szegeztem neki a kérdést.
-Lisa, én...-kezdte de félbeszakítottam.
-Mit keresel te itt?
-Tracy hívott meg. De nem akartam eljönni, amíg....Derek nem említette, hogy te is itt leszel.
-Hagyj engem békén, jó?-próbáltam kikerülni, de nem engedte.
-Lisa, kérlek! Beszélnünk kell!
-Beszélnünk kell? Nem, nem kell! Az anyukád halála után te elmenekültél! Nem kerestelek, nem zaklattalak, viszont azt hiszem megérdemeltem volna, hogy normálisan legyen vége. Te viszont nem így gondoltad, ezért elmenekültél. És most nyugodtan kijavíthatsz, ha nincs igazam.
-De, igazad van. Összeomlottam, amikor felhívtak telefonon. Az apám ideutazott, megvártuk a temetést és elvitt innen. New Yorkban tanultam. Nem beszéltem nagyon se Derekkel, se mással, mert túlságosan fájt. Értsd meg, hogy elköszöntem volna tőled, de egyszerűen nem volt hozzá merszem.
-Hát most már teljesen mindegy. Én már sohasenem akarok tőled semmit! Semmit! Soha!
-Sohasenem?
-Soha! Se! Nem!
-Lisa...
-Nem, nem érdekel! Hagyj békén, jó? Kérlek.
-Én...
-Kérlek.
-Rendben.
-Most, ha megbocsátasz nekem vissza kell mennem.
-Rendben.-bólintott.
Láttam rajta, hogy nehezen enged el és fáj neki kimondani a szavakat. Elállt az utamból. A lépcsőig higgadtan mentem, lefelé azonban szinte szaladtam. Csodálkoztam, hogy nem estem el. Kisiettem a hátsó kertbe. Sikerült egyből kiszúrnom a társaságot, csak a papát cserélte fel Derek.
-Nagyapád elment. De üdvözöl.-mondta apa.
-Te!-förmedtem Derekre figyelmen kívül hagyva apát.
-Szia neked is Lisa.-mondta.
-Ez is a te hibád!
-Mégis micsoda?-lepődött meg.
-Miért mondtad el Joshnak, hogy itt leszek?
-Itt van?-kérdezte Pauley.
-Itt igen, hála a barátodnak. Szóval? Miért mondtad el?
-Ő kérdezte.-vallotta be Derek.-Mondtam, hogy idejövünk és kérdezte, hogy te is jössz. Elmondtam, hogy úgy tudom igen, de erre már nem válaszolt rá semmit.
-Cseszd meg!-szitkozódtam.-Apa...
-Menni szeretnél?-meg se várta, hogy folytassam.
-Baj lenne?
-Dehogyis. Megkeresem Nicolet, hogy elmegyünk.-azzal eltűnt.
-Nem reagálod túl egy kicsit?-kérdezte Tim.
-Nem tudom. Hányingerem van mióta találkoztunk.
-Lisa!-Tracy volt az.-Mizu? Milyen a buli?
-Jól éreztük magunkat. Köszi a meghívást! Viszont most nagyon rosszul érzem magam.-néztem rá bánatos képpel.
-Óóóó.-lepődött meg.-Sajnálom!
-Én is. De holnap estére összeszedem magam. Mi lenne, ha akkor mennénk futni?
-Jó, oké.-bólintott.
-Lisa!-apa jelzett.
-Mennem kell. Vigyázz magadra!-öleltem meg Tracyt.
-Elmehetnék veletek?-nézett rám Tim, mire csak bólintottam.
-Sziasztok!-elköszöntünk.
Apa addig kiért a kocsihoz.
-Hát McRomeo?-nézett Timre.
-Maradjunk annyiban, hogy nem akartam egy tinibuliban maradni.-mondta.
-Ülhetsz elől.-mondtam Timnek, én pedig beültem a hátsó ülésre.
Hazavittük Timet, majd mi is hazamentünk. Otthon pedig gyorsan befeküdtem az ágyamba és elaludtam, hogy ez a nap minél hamarabb véget érjen.

16. fejezet - Egy év

A tetves katonai iskola jó volt arra, hogy idő előtt leérettségizhettem, plusz 2 évet elvégezhettem az egyetemen. Egy éve nem találkoztam az apámmal, csak telefonon beszéltünk. Egy éve levelezek a legjobb barátnőmmel. Egy évvel ezelőttig elképzelhetetlennek bizonyult az, hogy Tracy Harrissel várjam azt, hogy végre újra láthassam a családom. Igen, Tracy és én a katonai suliban találkoztunk. Az apja ugyanis altábornagy, aki megelégelte a kislánya viselkedését és katonai suliba küldte. Az egyik első gyakorlat alatt kibicsaklott a lába, és segítettem végigvinni a pályán. Utólag nem tudom, hogy ez szabályos volt e, viszont azóta fegyverszünet van köztünk. Együtt csináltuk végig az első évet, tartottuk ébren a másikat néha, ha másnap vizsga volt. Osztályelsőként végeztem az érettségi és az első 4 szemeszter alatt is. Konkrétan őszre matróz lesz belőlem, ha akarom, ha nem.
-Apukád jön értünk?-kérdezte Tracy.
-Nem, a nagypapám. Ő tud jönni csak.
-Apának az NCIS-nél van dolga. Remélem nem baj, hogy veletek kell mennem.
-Nem, dehogy. A papával le van beszélve. Ő van közelebb a érkezési ponthoz, mindenképp ő jött volna értem.
-Lisa, ugye áll még, amit megbeszéltünk?
-Persze. Nem változtattam a döntésemen. Már csak az apámmal kell megbeszélnem.
-Én mindenképp az apám alatt szolgáltam volna.
-Van 2 hét kimenőnk. Élvezzük ki és 2 hét múlva folytatjuk ott, ahol abbahagytuk.
-Rendben. De majd pár nap múlva felhívlak. Elmehetnénk kávézni.
-Azt hittem 1 év után kell 2 hét szünet, hogy ne menjek az agyadra.-nevettem fel.
Tracy nem válaszolt, csak elgondolkodott egy pillanatra és ő is felnevetett. Amikor már majdnem megérkeztünk tűkön ülve vártam, hogy valakit lássak, akit ismerek és ne parancsolgasson nekem. Enni akarok egy jó nagy sajtburgert vagy valami egészségtelen kaját. A busz, amivel érkezünk valahol Norfolk közelében fog letenni minket, mert katonai bázis meg katonai suli. Így sokak számára teljesen nyilvánvaló, hogy ha valaki katonai suliból érkezik haza, akkor ott van a közös találkozási pont. Amint megkaparintottam a csomagjaimat a hatalmas szülői tömegben elkezdtem veszettül keresni a papát, miközben Tracy loholt utánam, de közben a bőröndöm pántját fogta, nehogy elszakadjunk egymástól.
-Lisa!-hallottam a papa hangját.
Elkezdtem vadul forgolódni, mire végre észrevettem.
-Papa!-indultam el felé.
Megfogadtam, hogy nem fogok annyira a nyakába ugrani, ha meglátom, mert nem akartam akármilyét is eltörni, viszont ez most nem érdekelt. Annyira örültem, amikor megláttam. Hogy végre nem csak az idióta parancsnokokkal találkozok, meg az elmeroggyantakkal, akikkel képeznek ki, de közben náluk hülyébbel életemben nem találkoztam.
-Jajj, kislányom!-törölt meg a szemét.-Annyira örültem, amikor apád felhívott, hogy jöjjek érted.
-Nagyon hiányoztál!-öleltem meg újra.
-Te is nekem! Ez a tiéd!-ekkor jutott el odáig, hogy átnyújtson egy hatalmas virágcsokrot.
-Azta! Köszönöm!-teljesen elámultam.
-Ez pedig a tiéd, Tracy!-adott át egy hasonló virágcsokrot a papa Tracynek.
-Ohh..-lepődött meg.
-Vedd csak el! Ajándék.
-Köszönöm Mr. DiNozzo!-hálálkodott Tracy.-És azt is, hogy elvisz!
-Tony jelentette, hogy az édesapád is az NCIS-nél van, így ha már mi is odatartunk, minek két autó? Ez enyém bőven elég nagy, hogy két kisasszony csomagja is beleférjen. Gyertek, induljunk!
A Norfolk bázisához kapcsolódó parkoló tele volt autókkal, a papa is eléggé hátul parkolt a tömeg miatt. Bepakoltuk a csomagokat a csomagtartóba, a papa a volán mögé ült, én az anyósülésre, Tracy pedig hátra. Ő felhívta az anyukáját, hogy biztos az NCIS-hez tud e menni érte, mivel már a buszon is emlegette, hogy teljesen biztos benne, hogy az apja nem fogja hazavinni a központból. A papa próbálta felhívni apát, hogy felvett minket és hamarosan érkezünk, viszont nem vette fel a telefont. Az utat viszont egész jól elbeszélgettük, Tracyvel mindenről beszámoltunk az elmúlt egy évről. A Washingtonba vezető út így eléggé rövidnek tűnt. Az NCIS parkolójában a papa leállította a kocsit, hátulról pedig csak Tracy csomagjait vettük ki. Segítettünk neki vinni egy két táskát, a papa természetesen a kisebbet kapta. Miután megkaptuk a kitűzőket indultunk volna a lift felé, viszont leállítottak minket.
-Elnézésüket kérem, de sajnos nem működik a lift.
-Akkor mivel menjünk fel?-kérdezte a papa.
-Hátul van a lépcső.-mutatott hátra a nő.
Megköszöntünk, majd szépen lassan felmentünk a mi emeletünkre, hogy a papa is tudja tartani a lépést. Az emeletre érve igyekeztem betájolni, hogy most éppen merre vagyunk, mert nem pontosan tudtam. Kellett egy kis idő, hogy hozzászokjak a másfajta látószöghöz, de végül elég hamar megtaláltam azt, amit kerestem. Az apám az íróasztala mögött ült és amikor közelebb értünk épp lecsapta a telefont, ráadásul elég hangosan.
-Basszus!-ez volt az első reakciója.
Erre egyébként Ziva és Tim is felkapta a fejét, utóbbi egy picit hátra is hőkölt.
-Mit ártott neked az a telefon?-kérdeztem totál random.
-LISA!
Ez volt az a pillanat, amikor odaadtam Tracynek a csomagját és eszemet vesztetten futottam oda az apámhoz. Egyáltalán nem érdekelt, hogy fellökök e valakit, mert csak az érdekelt, hogy megölelhessem. 1 év hosszú idő és borzasztóan hiányzott már. Hiába beszéltünk telefonon, elég gyakran, miután lekerült a hajóról,de az nem elég. Hallani az apád hangját, nem ugyanaz, mint hogy délután hazamész és ő ott van. Hogy bármikor beszélhetsz vele, bármikor megölelheted. Most viszont nem öleltem, hanem konkrétan kapaszkodtam belé. Azt hiszem itt jöttem rá arra, hogy elég nehéz lesz vele megosztanom azt a döntést, amit nehéz szívvel hoztam meg.
-Hadd nézzelek!-tolt el magától egy pillanatra.-Gyönyörű lettél te 18 éves nagylány!
Húzott magához újra és nyomott egy puszit a fejemre.
-Nagyon hiányoztál, apa.
-Te is nekem. De no lám, itt vagyunk! Örülök, hogy nagyapád nem ölt meg sem téged, sem Tracyt.-sandított egy picit a papára.
-Ne is hallgass rá.-mondta a papa nemcsak nekem, hanem Tracynek is, mire mindketten elmosolyodtunk.
-Hol van? Hol van Lisa?-hallottam meg hirtelen Abby hangját.
-Erre.-emeltem fel a kezem.
Abbynek nem is kellett több. Úgy rámugrott, hogy véletlenül ráestünk apa asztalára és egy csomó cuccot levertünk róla.
-Hé! Tönkreteszitek a berendezésemet!-ripakodott ránk apu, mire Abby és én elkezdtünk nevetni.
-Jajj de hiányoztál!-ölelt meg.
-Te is nekem Abby!-mosolyogtam.
-Olyan szívtelenek vagytok!-mondta Abby.-Ti! Ziva és McGee!
-Nem vagyunk azok. Csak most gyorsan történnek a dolgok.-mondta Ziva, ahogy láttam Tim pedig hevesen bólogatott.
-Mindegy is!-állt fel  Abby, majd engem is felhúzott.-Isten hozott itthon! Majd elrabollak és kikérdezlek. Minden tudni akarok.
-Nem, ezt nem akarod.
-De azért holnap elmegyünk futni, nem?-kérdezte Tracy.
-Persze.-bólintottam.
-Futni akarsz reggel?-nézett rám Abby.
-Katonai sulis ártalom.-vontam meg a vállam.
- 365 napon keresztül minden reggel fél 5-kor keltettek miket és futottunk odakint. Nem számított, hogy karácsony van, húsvét, eső, szél, vagy dögmeleg.-mondta Tracy Abbynek.-Megszoktuk.
-De ugye nem fél 5-kor tervezel elmenni futni?-fordult felém apa.
-Nem. Most kialszom magam, és utána megyünk el futni.-néztem rá.
-Kicsim, nekem most el kell mennem, de már foglaltam asztalt egy étterembe, szóval este úgy készüljetek, hogy vacsorázni megyünk.-mondta a papa.
-Oké, persze.-bólintottam.
Adott egy gyors puszit, majd távozott.
-Tracy!-hallottunk egy hangot a lift felől.
-Anya!
Tracy letette a cuccait a földre és odarohant megölelni az anyukáját. Innen nézve Tracy egyáltalán nem az apukájára hasonlít, mint én, hanem az anyukájára. Egy picit ölelkeztek, aztán beszélgettek, végül közelebb jöttek.
-Mr. DiNozzo? Nicole Harris vagyok, Tracy édesanyja. Annak örömére, hogy a lányom visszatért rendezünk egy kisebb partit a hétvégén, és mivel Tracy és az Ön lánya, Lisa elég jó barátok lettek, szeretném, ha Önök is eljönnének.-mondta Tracy mamája apának.
-Üdvözlöm asszonyom! Köszönjük a meghívást,  természetesen igyekszünk ott lenni.-mondta apa.
-Rendben. Szeretettel várjuk Önöket! És még egyszer köszönöm, hogy el tudták hozni Tracyt is.
-A lányaink katonai iskolában tanultak egy évig Mrs. Harris. Azt hiszem ilyenkor az a minimum, hogy mi, a szülők összetartunk. Pláne, hogy Lisa és Tracy régebb óta ismeri egymást.-mondta apa.
-Igaza van. Akkor hétvégén találkozunk.-mondta Nicole, majd összeszedték Tracy csomagjait és elmentek.
-Te komolyan ezeket mondtad?-kérdezte Ziva apára nézve.
-Mire gondolsz?
-"Mi szülők összetartunk"?-idézte.
-Most mi ezzel a probléma?
-Te nem mondasz ilyeneket Tony.-mosolygott.
-Tudod, veled ellentétben én szülő vagyok.-lépett elé apa.-18 éve, tehát van egy 18 éves lányom. És bár lehet, hogy nem vagyok kifejezetten apának való, pláne nem egyedülálló apának, de szülő vagyok, Ziva. Lisa nekem a legfontosabb és minden előtt ő áll. Mindent érte teszek, és tettem ezt akkor is, amikor az anyja a születése után 3 naposan az inkubátorban hagyta, mert koraszülött volt. Nem kérdezgettem, bár legszívesebben azt tettem volna. Nem állítom azt, hogy vágytam másra is, amikor folyamatosan lehányta az ingemet és hónapokig nem aludtam miatta, de ezt hozta az élet. Felneveltem, tudod? És büszke vagyok rá. Elsősorban én nem ügynök vagyok, hanem szülő, még ha nem is annak látszik. Majd ha neked is lesz egyszer gyereked, akkor megérted, de addig ne szólj bele ebbe a dologba!
A monológ után nem csak Ziva, de mindannyian csak bámultunk apára.
-Igazad van. Sajnálom! Tényleg nincs gyerekem.
-Na, akkor ezt letisztáztuk.
-Lisa, itt a telefonom. Pauley a lelkemre kötötte, hogy az én telefonomon felhívod, ha találkozunk.-nyújtotta át a telefonját Tim.-Isten hozott itthon!
-Köszönöm! És persze, hogy felhívom.-vettem át a telefont és tárcsáztam Pauleyt.
-Apa!-vette fel.-Megmondtam neked, hogy teljesen elérhetetlen vagyok, egészen addig, amíg nem Lisa telefonál! Szóval lécci, ha valami elcsesződött a gépeden, akkor légy férfi és old meg magad!
-Ezt ki kellett volna hangosítanom.-nevettem el magam.
-LISA! Tényleg te vagy?-eszmélt fel.
-Én, igen. Szia Pauley!
-Te atya gatya! El sem hiszem, hogy újra hallom a hangod!
-Hidd el nekem is elég furcsa.
-Mikor érkeztél meg?
-Negyed órája?
-És hogy hogy csak most hívsz?
-Egyrészt megvártuk, amíg Tracy elmegy, másrészt apukád most adta oda a telefont.
-Tracy? Tracy Harris?
-Igen.
-Katonai suliban volt veled?
-Most miért csinálod ezt? Megírtam neked. A papa eljött értem, mi hoztuk  el őt is. Az anyukája pedig meghívott magukhoz hétvégére, mert partit rendeznek.
-Izgi. Szóval Tracy Harris, az a lotyó lett az ÖLB-d?
-A mim?
-ÖLB. Örök legjobb barát.
-Pauley még mindig te vagy az ÖLB-m. Nem cserélnélek le, viszont Tracy ott volt velem 365 napig, míg te elég messze voltál. És hiába leveleztünk, az nem ugyanaz.
-Jó, megértem. Mindenesetre, találkoznunk kell minél hamarabb.
-Ma este vacsizni megyek apával és a papával, holnap reggel futni megyünk Tracyvel, de délután ráérek.
-Szóval már futni is jártok együtt?
-Te féltékenykedsz?
-Igen! Miért mész futni vele?
-Katonai sulis berögződés. Minden reggel futottunk. De jöhetsz te is, ha szeretnél.
-Felejtsd el, én nem kelek hajnalban!
-Akkor délután?
-Igen, délután. Dereket arra lekoptatom. Van pár mesélnivalóm.
-Rendben, akkor holnap délután tali.
-Szeretlek Lisa!
-Én is téged!
Visszaadtam a telefont Timnek.

15. fejezet - Új fejezet

Lisa

Apa elutazott az ország másik végére a többiekkel, csak Tim és Abby maradtak itthon, akik bent igyekeztek tartani a frontot. A telefonom kezdett elcsörögni.

-Haló?

-Lisa, itt Tim! 

-Szia!

-Az a helyzet, hogy egyedül vagyok az irodában és nem tudom egyedül tartani a frontot, mert Abby is egy ügyön dolgozik. Pauley már úton van befelé, el tudsz jönni?

-A dirinéni ezt tudja?

-Gyere már légyszi!

-Oké, indulok.

Gyorsan felöltöztem, majd elindultam befelé, ahol tényleg bolondok háza volt. Tim futkozott fel és alá, hiába ült Pauley Ziva gépénél. 

-Mi a fene van itt?-néztem körbe.

-Emberhiány.-foglalta össze Pauley.

-Fel tudod venni a  telefonokat?-kérdezte Tim.

-Persze.

Leültem apa asztalához és megállás nélkül fogadtam a telefonokat, mint egy titkárnő. A kapott információkat apa idióta ragacsos cetlijeire írtam fel és adogattam Timnek. A bibi csak annyi volt, hogy levegőt is alig tudtam venni, mivel a telefon megállás nélkül folyamatosan csörgött. Reggel 9 körül mentem be és egészen délután 2-ig fogadtam a telefonokat. A utolsó volt a megváltás. 

-Vége? Vége! VÉGE!-könnyebbültem meg.

-Nem csörög többet a telefon?-kérdezte Tim.

-Nem.

-Abby felküldte a vizsgálat eredményét. Már továbbítottam, és Ziva jelentkezett, hogy fél 3-kor videó hívás lesz.-mondta Pauley.

-Egy ebédszünetet kaphatok főnök?-néztem Timre.

-Igen. Rendeljetek valamit.

Pauleyval rendeltünk pizzát, ami fél 3 előtt meg is érkezett, így a videóhívás alatt folyamatosan kajáltunk.

-Milyen jó kis csapatod lett Tim.-jegyezte meg Ziva, amikor elindult a hívás.

-Információt McGee!-adta ki a parancsot Gibbs.

-A vizsgálat eredménye az ujjlenyomatra nem adott ki senkit, de Abby még átfuttatja a korábbi ügyek bizonyítékaival hátha van egyezés. A hadnagy pedig még mindig nem beszél.

-Beszélj a nejével!

-Meghalt. 2 éve. Emlőrák.

-McGee! Keresd meg a munkatársait és beszélj velük! A lányok egyébként mit keresnek ott?-nézett ránk, mire Pauley és én integettünk.

-Ők az ideiglenes csapatom, ugyanis az elhunyt altiszt miatt folyamatosan cseng a telefon, és miattuk a helyemet se tudom elhagyni, ugyanis nem maradhatnak itt.

-Lisa és Pauley laptoppal le Abbyhez! A telefonokat átirányítod oda le, és mehetsz kérdezősködni! Mindent átküldtél?

-Mindent.

A beszélgetés után Abby laborjába mentünk, ahol folyamatosan vettem fel a telefonokat. Újra. Egészen estig. 

-Nem hiszem el, hogy egy halott altiszt ekkora telefonhívásrohamot hagy maga után.Mi van akkor ha valaki olyan hal meg, aki felette van?-nézett Pauley Abbyre.

-Még nagyobb hívásroham. Minél fontosabb beosztásban vagy részlegben van az altiszt vagy az elhunyt, annál nagyobb érdeklődést vagy felháborodást vált ki a halála.

-Abby, kérlek mondd, hogy találtál valamit!-lépett be Tim.

-Amiket behoztak csak az altiszt és a társai ujjlenyomatai voltak. Semmi új.

Újabb telefoncsörgés.

-NCIS.-vettem fel.

-Lisa, ott van McGee?-hallatszódott Gibbs hangja.

-Tim, téged keresnek.-adtam át neki a telefont.

-Igen?-vette át Tim.-Értem, uram! Igenis!

Tim ezután visszaadta a telefont, amit visszatettem a helyére. Viszont eléggé lesült ábrázata volt.

-Apa, mi a baj?-kérdezte Pauley.

-Gibbs volt az.-kezdte Tim.-Az igazgatónőt meggyilkolták.

Jenny Shepard halálhíre után még jobban csörgött a telefon. Josht akartam elérni, de egy szabad percem nem volt. Pauleynak sikerült beszélnie Derekkel, aki valahogyan beszélt Joshal. Már értesítették és külföldről a ritkán látott apja is elindult hazafelé, akivel egyébként egyáltalán nem tartja a kapcsolatot. A telefonos incidens után nagy nehezen hazaérhettem. Pont akkor ért haza apa is. Az igazgatónő gyilkosát elkapták és be is zárták, a temetésre viszont csak egy hét után került sor. Leon Vance lett az NCIS új igazgatója, aki a temetés után rögtön behívta apáékat az irodájába.

-Vajon mit akar nekik mondani?-kérdezte Pauley.

-Nem tudom.

Apuék nagyjából 2 perc után jöttek ki. 

-Lisa, gyere!-ez volt az, amit mondott nekem semmi más.

Hazamentünk, majd apu leültetett.

-Kicsim van egy kis probléma.

-Mennyire kicsi?

-Mondjuk úgy, hogy engem behívtak.-adott át egy papírt.

-Micsoda?

Rápillantottam. Apát behívták a U.S.S. Ronald Reganre.

-De miért? Most akkor elutazol? Meddig?

-Nem tudom, ez bizonytalan. Egy darabig biztos.

-És akkor velem mi lesz?

-A papához nem tudlak adni, ugyanis neki New Yorkban van az élete. Az olyan gyerekeknek biztosítanak egyfajta katonai iskolát, akik még nincsenek 18 évesek és a szüleik eltávon vannak.

-Katonai iskolát?

-Igen. Holnap reggel 10-re kell odaérnünk, én délután hajózom ki. Még pont el tudlak kísérni.

-Ugye csak szórakozol velem?

-Nem, ez sajnos véresen komoly.

-Apa, majdnem megbuktam tesiből. Én egy ilyen helyen meghalok.

-Nem fogsz, mert okos és talpraesett vagy.

14. fejezet - Legközelebb otthon maradok

Lisa

New York te csodás. Már második napja dekkolok a soha nem alvó városban, de egyszerűen imádom. Jó, kezdem az elején.
A papa különös módon a reptéren várt minket és egy taxi segítségével eljutottunk a lakásáig. Aztán kipakoltunk és hármasban elmentünk valami étterembe vacsizni. Apu egyfolytában a veszekedést várta, de nem lett belőle semmi. Másnap elmentünk a Szabadság-szoborhoz, ma pedig a Broadway-en sétálgatunk össze-vissza.
-Lisa, gyere! Eszünk valamit!-kiáltott rám apa, aki a fel-alá mászkálást elég hamar megunta és leült egy padra újságot olvasni.
-Megyek.-mondtam.
Gyorsan csináltam még pár képet majd elmentünk apuval enni. A mai nap teljesen együtt leszünk, ugyanis a papának van egy-két elintéznivalója, amit később akart elintézni, de mondták, hogy most kell.
-Felhívtam Tim-et. Azt mondta, hogy minden oké és mostanában nem öltek meg senkit.-mondta apa, miközben valami kajáldát kerestünk.
-Még szerencse.
-Elmennek valami DJ koncertjére ma. Ő, Abby, Pauley és Josh.
-Az jó. Legalább nem unatkoznak.
Még mindig étkezdét kerestünk, amikor az egyik épületből sikoltozva jöttek ki az emberek. Mindketten megtorpantunk. Mielőtt apa szólhatott volna akármit is, felrobbant az épület és üvegszilánkok szóródtak össze-vissza. Egyre jobban húzott hátrébb, miközben körülöttünk még mindig sikoltoztak az emberek.
-Mi a kénköves ménkű történt itt?-néztem körbe a hatalmas káoszban.
-Maradj itt és hívd fel a papát.-azzal odaadta a telefonját és elhúzott.
Kössz apa, én is szeretlek! Mielőtt akármit is csináltam volna apa telefonja csörögni kezdett. Gibbs neve volt a kijelzőn. Jajj de élvezni fogom én ezt a beszélgetést! :D
-Itt DiNozzo nagyon különleges ügynök lánya beszél. Segíthetek?-vettem fel a telefont.
-Lisa! Itt Gibbs!-szólaltak meg a vonal túlsó végén.
-Tudom, hogy maga az. Az iskolában megtanítottak olvasni.
-Mindegy. Add apádat.
-Elment.
-Hova?
-Felrobbant itt az utcában egy épület. Apa vagy elment hőst játszani vagy megöleti magát.
-Akkor menj utána!
-Azt mondta, hogy hívjam fel a papát és maradjak itt. De maga megelőzött, mielőtt tárcsázhattam volna.
-Lisa! Menj utána!
-Legközelebb otthon maradok.
-Indulj már!
-De ha meghalok, akkor visszajövök kísérteni magát!
-Csak nyugodtan. Nem teszem le a telefont.
Szó szerint lökdösődnöm kellett, ha előrébb akartam jutni. Időközben a rendőrök, mentők és tűzoltók is a helyszínre értek. Apa sehol. Már szinte az épület előtt álltam.
-Elnyelte a föld. Nincs itt.-mondtam, de akkor hirtelen megjelent apa.-Ja, de. Meglett.
-Add oda neki a telefont!
Odasétáltam apuhoz és odanyújtottam neki a telefont.
-Gibbs keres.
-Azt mondtam a papát hívd fel!
-Ő keresett,amint átadtad a telefont.
Apa sóhajtott, majd átvette a telefont. Beszélt egy darabig, majd visszajött hozzám.
-Találd ki ki robbantott.
-Mióta játszunk mi ilyet?
-Egy bombaszakértő. És a hasónlóság?
-Fogadjunk Gibbsék otthon is egy hasonló ügyön dolgoznak.
-Ezt mondta neked a telefonba?
-Nem. Attól függetlenül te nem említetted.
-Mindegy. Haza kell repülnünk.
-Micsoda? Felejtsd el!
-Lisa, haza kell repülnünk. Még ma.
-Apu, de ez a nyaralásunk. Soha nem megyünk sehova. Most még ezt is elveszi tőlünk az idióta munkahelyed?
-Csak szólok, hogy az idióta munkahelyemnek köszönheted,hogy ismered Pauleyt.
-Pauleyt az ovi óta ismerem, apa. Az idióta munkahelyed csak egy ok.
-Teljesen mindegy. Pakolj össze.
-Nem.
-Hogy mit mondtál?
-Nem megyek veled vissza Washingtonba.
-Mi az, hogy nem jössz?
-Úgy, hogy én nyaralni jöttem ide, nem azért, hogy 2 nap után hazarepüljek. Ha repülni akarsz, akkor repülj, de én nem megyek sehova.
A lakásunk ajtaján egyedül léptem be, a bőröndöket pedig ledobtam a padlóra. Már aznap este volt. Pauleyék koncerten vannak, vagyis nem tudtam felhívni senkit. A papa nagyon sajnálta, hogy nem maradhattunk tovább és ő is elkezdte szidni apa idióta munkahelyét. Egy filmet kezdtem el nézni unalmamba, majd hamar elálmosodtam és inkább elmentem aludni.
Apa másnap reggel pakolt be egy bőröndbe, amikor kiléptem a szobámból.
-Mit csinálsz?
-Ziva, Gibbs és én Las Vegasba repülünk Josh anyjával.
-Mert?
-Lisa, nem kötötték az orromra. csak azt, hogy pakoljak.
-Josh is megy?
-Nem. Ez üzleti ügy. Ha kell alhat itt, de ennyi! Semmi etyepetye, csak alvás! Világos?
-Igen.

13. fejezet - Nyaralás van emberek!

Lisa

Teljesen meggyógyultam vasárnapra. Apa oda és vissza volt, habár a gépemet és a telefonomat nem kaptam vissza, valamint a munkahelyére se engedte, hogy bemenjek. Pauleyról, Derekről és Joshról semmilyen hírem nem volt. nem tudtam, hogy élnek-e még vagy már meghaltak. Apu ugyan estékre hazajött és szólt is, hogy a többiek élnek és virulnak, de mondhatni nem éltem semmilyen társasági életet, ami rohadtul idegesített. Egész nap tévét néztem, amikor pedig meguntam elmentem a plázába, hátha összefutok valamelyikükkel. A plázázás annyiból állt, hogy elmentem a Starbuksba, utána meg ruhát nézni, majd a bizsuboltba. Valamelyik nap azonban betévedtem a könyvtárba, ahol egész sokáig elidőztem. Könyvekre is szert tettem. Régen ugyanis imádtam olvasni, de mostanában leszoktam róla. Amikor apa vasárnap este hazaért a munkából, akkor is a kanapén ültem és az újonnan szerzett könyvemet olvastam, ami az Obszidián volt.
-Szia!-ugrottam fel a kanapéról.
-Maradj csak.-mosolygott.
-Milyen volt?-ültem vissza.
-Lisa, beszélnem kell veled.
-Miről?-néztem rá értetlenül.
Apa leült mellém a kanapéra.
-Mi az? Történt valami?
-Semmi. Apám hívott ma.
-Komolyan? Mit mondott?-érdeklődtem.
Nagyon régen hallottam már a papáról, karácsonykor volt nálunk legutóbb, és nagyjából húsvétkor beszéltünk vele utoljára. Azóta még életjelent sem adott magáról, mintha elnyelte volna a föld.
-Meghívott minket. New Yorkba.
-Komolyan? És mit mondtál neki?
-Nemet.
-Mivan?-teljesen lesokkoltam.-Miért?
-Mert én nem akarok New Yorkba menni.
-Apa te tiszta dilis vagy! Miért nem akarsz? New York a legklasszabb hely a világon, és még sosem voltunk ott.
-Komolyan menni akarsz?
-Igen.-bólintottam.
-A nőcsábász nagyapádhoz, aki lefektette a szomszédot hálaadáskor?
-Apa! Nagyon szeretném, ha elmennénk. Nem kell a papával lennünk egész nap. Elcsászkálhatunk a városban. Csak te meg én.
-Na jó!-egyezett bele.
-Köszönöm! Imádlak!-ugrottam a nyakába, mire nevetésben tört ki.
Apa utána elment telefonálni, én pedig visszazuhantam a könyvembe. Nagyjából 10 perc múlva apa elregélte a telefonbeszélgetést. Elmondása szerint a papa nagyon örült annak, hogy meglátogatjuk New Yorkban, ugyanis amióta odaköltözöttmég sosem voltunk ott. Csak akkor találkoztunk, ha ő utazott. Apa azt is elmondta, hogy ő csak 1 hétre hajlandó elutazni, ami nekem tökéletesen megfelelt. Mivel ma vasárnap volt, elhatároztuk azt, hogy kedden utazunk, és egészen jövő hét hétfőig leszünk a nyüzsgő városban. Apa este visszaadta az almám, szóval beüzemeltem. Egy rakat üzenet volt Pauleytól, Derektől és Joshtól. Pauley pénteken kapta vissza a telefonját, Derek és Josh pedig tegnap. Ezekszerint csak nekem hosszabbították meg a tchnikaelvonást. Természetesen mindháruknak elújságoltam a hírt, hogy kedden repülővel megyünk New Yorkba.

Másnap reggel irtó gyorsan keltem fel. Apa már tegnap este telefonon keresztül lefoglalta a jegyeket, szóval majd csak át kell venni őket a reptéren. Délelőtt filmet néztünk, délután pedig elkezdtük bepakolni a bőröndöket. Apa délelőtt még azon filozofált, hogy hotelban aludjunk, vagy a papánál tengessük napjainkat. Végül is a papa lására esett a választása, de azért szállodákat is nézegetett, hátha úgy hozná a helyzet. Délután bepakoltam a bőröndömbe, majd mivel örültem a hirtelen visszakapott telefonomnak gyorsan nyomtattam egy képet, amit fel is raktam Instagramra, mert én iylen menci csaj vagyok xD:

lisa.k.d: #este #selfie #holnapmegyünk #hellonewyork #apuvalnyaralunk #márvárom #hajatfontam #melegvan

Kedd reggel aztán egyből indultunk is a reptérre. Nem nagyon szeretünk turista osztályon repülni, ugyanis ott általában büdös van, ezért most is mint mindig az első osztályt választottuk. Amikor felszállt a repülő, már totál izgatott voltam, ugyanis már vártam New Yorkot, és azt, hogy mi fog velem ott történni.

 

Pauley

Lisa New Yorkba utazik Tonyval egy hétre, vagyis unatkozni fogok. Derek ugyanis elutazott a mamájához, Josh pedig tuti begubózik a szobájába, ugyanis Lisa nélkül nem nagyon találja a helyét a világban. Ez olyan költői volt...
-Apa mi nem megyünk nyaralni?-kérdeztem.
-Minek?-nézett fel a gépéből.
-Csak. Csinálhatnánk valami apa-lánya programot.
-Játszhatunk valami játékot a gépen.
-Apa, de én nem a számítógépre gondoltam! Olyat, amiben elutazunk egy napra valahova. Nekem a vidámpark is megteszi, csak menjünk már el valahova! Lécciii!!!!-könyörögtem.
-Vidámparkba akarsz menni?-nézett rám kérdően.
-Nem épp arra, csak valahova elmehetnénk. Idén még nem is csináltunk apa-lánya napot, pedig régebben minden hónapban volt egy nap.
-Elmehetünk valahova. Lesz Avicii koncert a hétvégén.
-Az igaz, de elfogytak a jegyek.
-Tudod kislányom, nekem van ilyenem.-erre felmutatta a jelvényét.
-Ezzel beengednek?-kérdeztem, de nagyon igyekeztem, hogy ne nevessem el magam.
-Be. Egy szövetségi ügynöknek nem igazán mondanak nemet. Ha akarod Abbyt is megkérdezhetem.
-Oké. Mehetünk. De ha nem bánod megkérdezem Josht is. Hátha neki is van kedve.
-Rendben. Az igazgatónő is örülne neki, ugyanis elmondása szerint egyfolytában a szobájában van.
-Oksi. Imádlak apu!-ugrottam a nyakába.
Végre én is csinálok valamit apuval. Ráadásul nem is kell unatkoznom a barátom és a legjobb barátnőm nélkül. Találok én társaságot magamnak. Csak keresnem kell.

12. fejezet - Betegszabadság

Lisa

Nem tudom meddig lehettem kába. Az utolsó emlékem az volt, hogy lehunyom a szemem és várom a kaszást, hogy elvigyen. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem fehér falakat láttam. A fejem hasogatott. Körbenéztem. A kezemből csövek álltak ki. A fejemre tettem a kezem. Az orromból is kiállt egy cső. Teljesen pánikba estem. nem tudtam, hogy hol vagyok és hogyan kerültem ide. Hirtelen apu termett ott mellettem és megfogta a kezem.
-Hé! Nincs semmi baj!-mondta, majd a szabad kezével a fejemet kezdte simogatni.
-Hol vagyok?-nyögtem ki nagy nehezen.
-A kórházban. Nagyjából egy hétig voltál eszméletlen.
-Jézusom! Miről maradtam le?
-A nyári szünet elejéről.-magyarázta.
-Josh hol van?-nézem körbe.
-Minden rendben vele. Tegnap délután engedték haza. Benézett hozzád, mielőtt elment, és nagyjából fél órája járt itt utoljára.
-Felhívod nekem?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott, mire megöleltem.
Apu telefonált Joshnak, de csak azután, miután a doki bejött és alaposan megvizsgált. Felhívta még Pauleyt és Gibbst is, hogy felébredtem.  Miután a doki kilépett a szobából, hamarosan megjelent Josh. Apa pedig elment, azzal az indokkal, hogy éhes. Josh rögtön az ágyamhoz rohant és átölelt.
-Annyira örülök, hogy ébren vagy.-mondta.
Hallottam a hangján, hogy a könnyeivel küzködik.
-Nyugi, nincs semmi bajom!
Nagyjából sikerült meggyőznöm.

5 nap múlva engedtek haza. Fantasztikusan tüdőgyulladást kaptam, szóval megvan a szünidő első programja. Apa irtó cuki mostanság, mert amióta itthon vagyok egyfolytában körülöttem ugrál. Még akkor is, amikor dolgozik. Akkor viszont hívogat, így gyakran felébreszt. Ugyanis a nap 2/3-át legalább átalszom. A többiben vagy apuval vagyok, vagy a többiekkel beszélgetek Facebookon, ami annyiból áll, hogy ágybafekvős selfieket küldök, ha megkérdik hogy vagyok. Egyszer a zsepikupacot is lefotóztam Pauleynak, amit az ágyam körül gyűjtögettem. A tüdőgyulladásban Josh lett a sorstársam, akinek addig nem volt semmi baja, amíg be nem jött hozzám. Ráadásul a temetés Los Angelesben le lett fújva, ugyanis kiderült, hogy a tengerész bevett valami szert, amitől azt hitték rá, hogy halott és mindenkit elég nagy meglepetésként ért, amikor felébredt a boncasztalon. 
Délután kopogtattak az ajtón. A takarómat magamra tekerve indultam el ajtót nyitni. Pauley ácsorgott a folyosón.
-Szia álomszuszék!-vigyorgott, majd beslisszolt mellettem a lakásba.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem, miközben becsuktam az ajtót.
-Gondoltam meglátogatlak.
-Pauley náthás vagyok, tüdőgyulladásom van és aludni akarok.
-Ne már! A nap háromnegyedét átalszod. 
-A negyedében meg veled beszélgetek Facebookon.-mondtam, majd leültünk a kanapéra.
-Csak akarom, hogy szórakozzunk egyet. Persze itt nálatok. Derekkel mostanában sokat veszekszünk. Ketten nem tudunk semmit se kezdeni magunkkal. 
-De őt hol hagytad?
-Joshnál van.
-Megnézünk egy filmet?
Pauley az egész napot nálunk töltötte. Megnéztünk egy rakat filmet, csináltunk popcornt, sütöttünk sütit, ráadásul a pizsit is levetette velem, így normális ruhában mászkáltam otthon. Apa mondta, hogy nem jön haza éjszakára, mert bent bent kell maradnia. Pauley épp haza akart menni, amikor leállítottam.
-Nem jössz be velem apuhoz?-kérdeztem.
-Nem fog lecseszni?
-Nem.-ráztam a fejem mosolyogva.
Egy rakat zsepivel bepakolva elindultunk be. Útközben majdnem minden kukába kidobtam egy műsoros zsepit. Amikor felértünk apuékhoz, drága faterom vágott egy pofát.
-Mit keresel itt?-nézett rám, amikor odaértem.
-Baj, hogy bejöttem boldogítani téged?-kérdeztem, majd kifújtam az orrom és kidobtam a használtat a szemetesbe.
-Nem, de feküdnöd kéne.
-Ha Pauley nem lenne mormotaként élném le a hátralévő életem.
-Bizony! Mert én ennyire menő vagyok!-húzta ki magát Pauley.
-Ezt inkább felejtsük el.-veregettem hátba.
-Lisa, mi lenne ha inkább Abbyt fertőznéd?-nézett rám ziva.
-Már itt sem vagyok.
Pauleyval lementünk Abbyhez.
-Szia Abby! Lisa jött fertőzni. Remélem nem bánod.-kiáltotta Pauley, ahogy leértünk.
-Sziasztok!-jött oda, amint meglátott minket.-Jajj, dehogy! Már délután óta már is fertőz.
-Ki?-kérdeztem.
-Szia!-jött ki Josh a hátsó a laborból.
-Jézusom!-futottam oda, majd gyorsan megöleltem.
Derek is kijött, miközben mi ölelgettük egymást. Őt Pauley terítette le.
-Nagyjából délután óta itt dekkolnak. Gibbs egyből leküldte őket.-mosolygott Abby.
-Minket Ziva küldött le.-vigyorgott Pauley.
-Akkor addig segíthettek nekem lábnyomot elemezni.-mondta Abby izgatottan.
-Lábnyomot?-kérdezte Josh.
Végül is segítettünk Abbynek lábnyomot elemezni, aztán meg ujjlenyomatot kerestünk és lefuttattuk a keresőbe. Néztünk biztonsági kamerafelvételeket is. Irtó izgalmas volt. Egyszer véletlenül rátüsszentettem Derekre, Josh pedig Pauleyra, egyszer pedig egymásra. A rakat zsepit sajnos elfújtam, így Abby adott egy másik csomaggal. Éjfél fele Derek elhúzott, Pauley pedig fél 1 fele lépett le. Joshal éjszakai baglyok vagyunk, ugyanis őt hajnali fél 3 rángatta haza az anyja, engem pedig apu vitt haza 4 fele. Nem voltam még álmos, de apa az ágyba parancsolt.
-De én nem akarok aludni!-vágtam ki a hisztit.
-Lisa, tudod te hány óra van?-nézett rám úgy, mintha megöltem volna valakit.
-Még csak 4 óra van.
-Még csak? 
-Nem vagyok álmos.-azzal feloldottam a telefonom, de apu kikapta a kezemből.
-Nincs telefon és nincs számítógép!
-Mi van?-akadtam ki.
-Nem érdekel! Amíg itt 200 darab zsepit használsz el egy nap addig ne számíts másra! 
-Te most komolyan beszélsz?
-Nem viccelek! Nincs Pauley, nincs Derek és nincs Josh! 
-APA!
-Nincs apa! Nem érdekel! Amíg beteg vagy, addig ez van. Nincs mese!
Azzal felkapta a gépemet az íróasztalomról és kiment, majd hangosan becsapta az ajtót. Ő mérges még baszki? Nekem kéne. 

Bianca

Ziva hajnalban ért haza. éreztem, hogy most kell elmondanom neki az igazat. Már legalább 2 hete bennem van, és el akarom neki mondani, de eddig sosem tudtam, hogyan kezdjem.
-Megint a pasidnál voltál?-kérdeztem, amint betette az ajtót.
-Ha ott lettem volna, ahhoz sem lenne semmi közöd!
-Elárulod, hogy miért vagy ennyire ellenséges? Amióta itt vagyok, azóta ezt csinálod!
-A húgom vagy. Az a dolgom, hogy csesztesselek.-röhögött gúnyosan.
-Komolyan beszélek! Felejtsd el az ügynök pasidat.
-Ugyan miért? Nem te mondod meg, hogy mit csinálok!
-Ziva, apa meg akarja őt ölni.
-Ezt honnan veszed?
-Már évek óta kémkedik utánad. Amióta idejöttél. Amikor megtudta, hogy van valakid, akkor ideküldött, hogy vagy szedjelek szét titeket, vagy öljem meg. 
-És te belementél? Normális vagy bazd meg?
-Nem tehettem mást! Te is pontosan tudod, hogy milyen!
-Most akkor mi lesz?
-Ha nem akarod, hogy meghaljon, akkor szakíts vele. Hidd el, nem bántásból mondom. Szeretlek, de nem akarom, hogy szenvedj.
-Oké. Szakítok vele. Nem akarom, hogy meghaljon. Lisának csak a nagyapja van, de ő is New Yorkban van. Tony pedig nem engedné, hogy ott lakjon.
-Sajnálom. Téynleg.
-Ne tedd. Amúgy utánad küldött valakit?
-Nem tudom. Lehetséges. Nem vettem észre semmi gyanúsat.
-Viszont én ismerem annyira. Lehet, hogy nem is Tonyt akarja megöletni, hanem minket.
-Hogy juthat ilyen az eszedbe?-néztem rá.
-Ismerem. Jobban, mint te. A lényeg, hogy légy óvatos, mert bármikor felrobbanthatnak.
-Rendben.-bólintottam.

Lisa

Hivatalosan is betegszabadságon vagyok. Nincs telefonom, nincs számítógépem. Szerencsére a vezetékest elfelejtette. Gyorsan felhívtam pauleyt, de nem vette fel. Hívtam a vezetékesüket.
-Haló!-vette fel nemsokára.
-Szia, én vagyok!-szóltam bele.
-Jézusom! Szia! Hívni akartalak, de apa elvette a telóm és lekódolta a gépeket. Nem tudom feltörni hiába is igyekszek vele!
-Akkor ezek szerint nem csak én szívok.
-Nem.-nevetett-Derek hívott az előbb. Ő és Josh is elzáráson vannak. Mindannyiunkat technikaelvonásban részesítettek.
-Apa azt mondta, hogy amíg nem gyógyulok meg addig így lesz, szóval most ezerrel kúrálom magam.
-Sok sikert! Engem apa csak szimplán eltiltott. Szerinte túl sokat avgyok veletek és túl keveset vele. Nem tudom, lehet, hogy van benne valami.
-Van is!-hallottuk meg hirtelen Tim hangját.
-Apa! Ne kontárkodj!-mondta Pauley.
-Ezekszerint a vezetékest is el kell hoznom.-hallottam meg aput.-Elisabeth Kaithlyn DiNozzo! Telefont lerakni és vissza az ágyba! És ne csak mond, hogy kúrálod magad, hanem tedd is azt!
-Basszus ilyen nincs-forgattam a szemem.-Isten veletek!
-Szia!-köszönt el Pauley.
Leraktam a kagylót, majd inkább a földhöz vágtam az egész telefont. Egy bazi bögre forró tea és a takaróm kíséretében leültem a kanapéra és inkább bekapcsoltam a tvt, mert ezt az egyet nem tiltották meg. A zenecsatorna tűnt az egyetlen elfogadható megoldásnak, ahol épp egy The Vamps szám ment. Felírtam a noteszembe, hogy majd ha lesz gépem el kell küldenem Pauleynak, mert ő szereti ezeket:

11. fejezet - Ennyit a sulibálról

Lisa

Mivel hamarosan vége a sulinak, mint minden évben, most is év végi bált szerveznek. Pauley totál bezsongott. Josh természetesen elhívott a múlt héten, a ruhát pedig utána két nappal vettem meg. Irtóra izgatott voltam, mivel az előbbi években mindig partner nélkül mentem. Apura mostanában rájött az újra kell festeni a lakást érzés, és mivel a sulibuli pénteken van szombatra tervezte a festést. Már csütörtökön, azaz tegnap kirámoltam a szobámból. Logikusan készülődni sem tudtam otthon, ezért Josh felajánlotta, hogy nyugodtan készülődhetek náluk. Pauleyhoz akartam az elején átmenni, de kiderült, hogy ő Derekkel lesz egész délután, és tőlük is indulnak el a bulira. Nagyjából suli után rögtön hazamentem, összeszedtem a cuccaim és már mentem is Joshhoz. Busszal kellett közlekednem, ugyanis apu olyan izé, hogy nem adja oda a kocsit. Amikor Joshék házához értem, azonnal bekopogtam.
-Szia!-mondtam, mikor kinyitotta az ajtót.
-Szólhattál volna.-mondta, majd elvett tőlem egy táskát és bevitte a nappaliba.
-Most már mindegy.-mondtam, majd leültem a kanapéra.
-Kérsz valamit?-kérdezte, mire a fejem ráztam.
-Anyukád?-kérdeztem.
-Dolgozik. Egész éjszaka.-mondta, majd leült mellém.-De majd mennie kell Los Angelesbe is a jövő héten. Valami tiszt meghalt és akkor lesz a temetése.
-Sajnálatos. Vele mész?
-Minek? Unatkozni? Hiába Los Angelesről van szó, inkább maradok itt veled.-mondta, majd megcsókolt.
A csókunkat Josh gépe szakította félbe.
-Ez vagy Derek lesz vagy Pauley. Be van állítva, hogy ha feltesznek valami képet, akkor kapok róla értesítést.
Elment a laptopjárt, majd amikor visszatért leült mellém, és úgy tette a gépet az ölébe, hogy én is láthassam. Derek tett fel egy képet Instagramra Pauley-val, aki épp a hajvasalót alkalmazza a haján.

t.derek: @mpauley #ezmeghibbant #lehethogyhasználnisetudja #mindjártlángolaház #készülünkasulibuliba #legközelebbfordítvalesz #amilyenhülyeúgyszeretem #deazértfélek

-Ezek idióták!-könyveltem el, miközben Josh vállának dőltem.
Videóhívást kezdeményezett Derekkel, aki azonnal el is fogadta. A kamera másik oldalán Pauley már a saját haját igyekezett kivasalni kevés sikerrel. Beszéltünk velük legalább másfél órát, aztán rájöttünk, hogy nekünk is igyekeznünk kéne. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a ruhám, a cipőm és kisminkeltem magam. Josh még mindig melegítőfelsőben ácsorgott a nappali közepén.
-Ugye tudod, hogy igyekeznünk kéne.-néztem rá.
-Nyugi, mindjárt kész leszek. Én veled ellenben gyorsabb vagyok.-mondta, majd adott egy puszit az arcomra.
Csengettek. Josh elment kinyitani az ajtót. Közbe a cuccaimat pakoltam össze. Kint már sötét volt, és tényleg igyekeznünk kellene. Hamarosan Josh lépett be a nappaliba hátramenetbe, feltartott kézzel. Őt egy maszkos, fekete ruhába öltözött pasi követte, aki pisztolyt szegezett rá. Teljesen meghűlt bennem a vér.
-Fel a kezed ribanc!-mondta, majd rám szegezte a fegyvert.
Ösztönösen felemeltem a kezem. Josh mellém állt, miközben a pasi a házat kutatta. Tisztára meg voltam rémülve. Hamarosan még négy fekete ruhás balfasz lépett be. Josh az egyik kezével átölelt én pedig hozzábújtam.

A faszikák valami pendriveról beszéltek. Amelyik először belépett ránk nézett majd a többiekre.
-Őket hozzátok! Aztán kiderül az igazgatónő mennyit tesz meg a gyerekéért.
-Nem lesz semmi baj.-mondta Josh, majd adott egy puszit a homlokomra.
Épp sikerült neki, mielőtt szétszedtek volna minket. Esélyem sem volt sikítani, ugyanis hirtelen összekötözték a kezem és bekötötték a számat, majd beraktak egy terepjáró csomagtartójába. Az autó elindult én pedig teljesen meg voltam győződve arról, hogy én ma meg fogok halni. Az út döcögős volt és párszor be is vertem a fejem. Amikor végre megállt az autó azonnal kinyitották a csomagtartót és kiráncigáltak onnan. Erősen a kezembe markoltak, miközben bevezettek egy raktárszerűségbe. A folyosón gyéren világítottak a fent égő lámpák. Csak vezettek végig a folyosón, majd megálltunk egy hatalmas nagy aluminium ajtó előtt. Eloldozták a kezemet és a számat. kinyitották az ajtót, majd egyszerűen belöktek rajta és rám zárták az ajtót. Már teljesen értem, hogy miért volt ez. A szoba ahol voltam valami hűtőkamra lehetett, ahol irtóra hideg volt. Ide fogok fagyni. Szoknyában voltam. Nem volt nálam telefon, így aput sem tudtam felhívni. A talpam szerencsére nem fázott, ugyanis cipő volt rajtam. Próbáltam segítségért kiáltani, de a hideg hatott, ugyanis megszólalni is alig mertem. Joshra gondoltam közben és arra, hogy vajon mit csinálhatnak vele és hol lehet most. Végtelennek tűnő idő után kinyitották az ajtót. Josht lökték be rajta, majd az ajtó visszacsukódott. Azonnal odarohantam hozzá és jó szorosan átöleltem.
-Jézusom!-mondtam, miközben a pulcsijába kapaszkodtam.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Azonkívül, hogy megfagyok, egész tűrhetően.
-Tessék, vedd fel.-mondta, majd átadta a pulcsiját, amit rögtön magamra kaptam.
A pulcsi puha volt és szinte már nem is fáztam benne annyira. A leheletem pedig szinte látszódott.
-Most mit csinálunk?-néztem rá.
A szobát nézte, ami pár órán belül a halálgödrünk lesz.
-Nem tudom.

Pauley

Épp a suli előtt voltunk Derekkel. Azonban sehol sem láttuk Lisát és Josht.
-Hol vannak?-kérdeztem.
Egy csomószor hívtam fel Lisát, Derek pedig Josht, de egyikük sem vette fel. Már terveztük, hogy bemegyünk és megvárjuk őket odabent, amikor hirtelen Ziva állt meg előttünk a kocsival.
-Mit csinálsz te itt?-kérdeztem.
-Szálljatok be! Most!-utasított.
Beültem az anyósülésre, Derek pedig hátulra.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Lisa és Josh eltűnt. Valaki elvitte őket. A biztonság kedvéért titeket is beviszlek, mert utasítást kaptam rá.
-Eltűntek? Hogyan?-kérdeztem.
-Annyit tudok, mint te. Semmit. Azonban bent már elemezgetik a felvételeket.
Nem kérdeztem többet. irtóra aggódtam Lisáékért. Ziva bevitt minket. Fent apu nyugalommal kinyelezte, hogy én már biztonságban vagyok. Órák óta elemezgetik a felvételeket, de nem sokra mennek vele. Annyi látszik, hogy kocsiba teszik őket és kiviszik őket a városból. A kocsinak hamis rendszáma, arcokat pedig nem lehet látni rajta. Tony ideges volt, az igazgatónőt pedig most először láttam tanácstalannak. A házban nem találtak semmi nyomot. Egyedül a videó felvétel volt, de az is használhatatlan. Csengeni kezdett hirtelen a telefon. Ki lett hangosítva.
-Haló!-szólt bele Gibbs.
-Ott van Shepard igazgatónő?-kérdezte egy eltorzított hang.
-Itt vagyok.-mondta Jenny.
-Adja oda a pendriveot vagy a fia és a barátnője már nem érik meg a reggelt.
-Milyen pendriveról beszél?-kérdezte.
-Tudja maga. Két órája van arra, hogy előkerítse vagy a fiatalok már nem érik meg a reggelt.-azzal a vonal megszakadt.
-Be tudtad mérni McGee?-kérdezte Gibbs.
-Nem. Túl rövid volt.-mondta apu.-Viszont most érkezett egy email.
-Rakd ki.
Apu kitette a kivetítőre a képet. Egy internetes oldal volt az,ahol élő adásokat lehetett nézni. A link ami érkezett Lisát és Josht ábrázolta, ahogy be vannak zárva valahova.
-Hang van?-kérdezte Tony.
Apu rátette a hangot.
-Itt fogunk meghalni!-ordította Lisa.
-Mondtam, hogy kitalálok valamit! Rosszabb vagy, mint Pauley.-mondta Josh.
-Innen nem jutunk ki! Ez egy istenverte hűtőláda! Ha így folytatjuk 2 óra múlva végünk lesz!
-Nem fogunk megfagyni, hallod?
Teljesen lefagytam. Lisa és Josh hamarosan fagyottak lesznek.
-Le tudod nyomozni?-kérdezte Gibbs.
-Nem.-rázta a fejét apu.
-DE ki kell szednünk őket onnan!-emeltem fel a hangom.
-Hidd el , azt csináljuk-mondta Gibbs
-De csak álltok itt, mint egy darab fa! Lisából és Joshból hamarosan mirelitzöldség lesz vagy gyorsfagyasztott kaja!
-Megvannak!-kiáltott fel apu.

Lisa

Josh az ajtót próbálta kitörni, de eddig minden próbálkozása kudarcba fulladt. 
-Tényleg itt fogunk megfagyni.-dőlt neki az ajtónak.
Odamentem hozzá és jó szorosan átöleltem. Jó erősen ölelt át, a nyakamba fúrta a fejét. 
-Nem lesz semmi baj!-mondtam.
-Valahogy kijutunk innen. Megígérem neked!-mondta, majd megcsókolt.
Visszacsókoltam, majd újra megöleltem. 
-Lehet, csak én érzem ezt, de mintha hidegebb lenne itt.-mondtam.
-Én is érzem.-nézett körbe.
Elengedtem, majd körbejárt mindent, habár nem látott sokat. Hirtelen a fejünk felett lévő izékből - amik árasztották a hideget - elkezdett hideg levegő fújni, amitől még jobban hideg lett.
-Mennyi időnk van?-kérdezte.
-Ilyen hidegben? Nagyjából fél óra.
-Remek. Legalább együtt fagyunk meg.
Odamentem hozzá és jó szorosan átöleltem.
-Azért nem ilyen sulibulira számítottam
Fél óra múlva már a földön ültünk. Illetve Josh ült a földön, én pedig az ölében. 
-Tudod a halálomat valahogy máshogy képzeltem fel.-mondtam.
-Hát én sem egy hűtőben akartam feldobni a talpam.
A hideg már a csontomig hatolt. Éreztem, hogy a ujjaim megmerevedtek. Josh vállára hajtottam a fejem, aki átölelt és adott egy puszit a homlokomra. Lehunytam a szemeim és ezekután hagytam magam, hadd zuhanjak a sötétségbe.....