Lisa
Teljesen meggyógyultam vasárnapra. Apa oda és vissza volt, habár a gépemet és a telefonomat nem kaptam vissza, valamint a munkahelyére se engedte, hogy bemenjek. Pauleyról, Derekről és Joshról semmilyen hírem nem volt. nem tudtam, hogy élnek-e még vagy már meghaltak. Apu ugyan estékre hazajött és szólt is, hogy a többiek élnek és virulnak, de mondhatni nem éltem semmilyen társasági életet, ami rohadtul idegesített. Egész nap tévét néztem, amikor pedig meguntam elmentem a plázába, hátha összefutok valamelyikükkel. A plázázás annyiból állt, hogy elmentem a Starbuksba, utána meg ruhát nézni, majd a bizsuboltba. Valamelyik nap azonban betévedtem a könyvtárba, ahol egész sokáig elidőztem. Könyvekre is szert tettem. Régen ugyanis imádtam olvasni, de mostanában leszoktam róla. Amikor apa vasárnap este hazaért a munkából, akkor is a kanapén ültem és az újonnan szerzett könyvemet olvastam, ami az Obszidián volt.
-Szia!-ugrottam fel a kanapéról.
-Maradj csak.-mosolygott.
-Milyen volt?-ültem vissza.
-Lisa, beszélnem kell veled.
-Miről?-néztem rá értetlenül.
Apa leült mellém a kanapéra.
-Mi az? Történt valami?
-Semmi. Apám hívott ma.
-Komolyan? Mit mondott?-érdeklődtem.
Nagyon régen hallottam már a papáról, karácsonykor volt nálunk legutóbb, és nagyjából húsvétkor beszéltünk vele utoljára. Azóta még életjelent sem adott magáról, mintha elnyelte volna a föld.
-Meghívott minket. New Yorkba.
-Komolyan? És mit mondtál neki?
-Nemet.
-Mivan?-teljesen lesokkoltam.-Miért?
-Mert én nem akarok New Yorkba menni.
-Apa te tiszta dilis vagy! Miért nem akarsz? New York a legklasszabb hely a világon, és még sosem voltunk ott.
-Komolyan menni akarsz?
-Igen.-bólintottam.
-A nőcsábász nagyapádhoz, aki lefektette a szomszédot hálaadáskor?
-Apa! Nagyon szeretném, ha elmennénk. Nem kell a papával lennünk egész nap. Elcsászkálhatunk a városban. Csak te meg én.
-Na jó!-egyezett bele.
-Köszönöm! Imádlak!-ugrottam a nyakába, mire nevetésben tört ki.
Apa utána elment telefonálni, én pedig visszazuhantam a könyvembe. Nagyjából 10 perc múlva apa elregélte a telefonbeszélgetést. Elmondása szerint a papa nagyon örült annak, hogy meglátogatjuk New Yorkban, ugyanis amióta odaköltözöttmég sosem voltunk ott. Csak akkor találkoztunk, ha ő utazott. Apa azt is elmondta, hogy ő csak 1 hétre hajlandó elutazni, ami nekem tökéletesen megfelelt. Mivel ma vasárnap volt, elhatároztuk azt, hogy kedden utazunk, és egészen jövő hét hétfőig leszünk a nyüzsgő városban. Apa este visszaadta az almám, szóval beüzemeltem. Egy rakat üzenet volt Pauleytól, Derektől és Joshtól. Pauley pénteken kapta vissza a telefonját, Derek és Josh pedig tegnap. Ezekszerint csak nekem hosszabbították meg a tchnikaelvonást. Természetesen mindháruknak elújságoltam a hírt, hogy kedden repülővel megyünk New Yorkba.
Másnap reggel irtó gyorsan keltem fel. Apa már tegnap este telefonon keresztül lefoglalta a jegyeket, szóval majd csak át kell venni őket a reptéren. Délelőtt filmet néztünk, délután pedig elkezdtük bepakolni a bőröndöket. Apa délelőtt még azon filozofált, hogy hotelban aludjunk, vagy a papánál tengessük napjainkat. Végül is a papa lására esett a választása, de azért szállodákat is nézegetett, hátha úgy hozná a helyzet. Délután bepakoltam a bőröndömbe, majd mivel örültem a hirtelen visszakapott telefonomnak gyorsan nyomtattam egy képet, amit fel is raktam Instagramra, mert én iylen menci csaj vagyok xD:
 |
| lisa.k.d: #este #selfie #holnapmegyünk #hellonewyork #apuvalnyaralunk #márvárom #hajatfontam #melegvan |
Kedd reggel aztán egyből indultunk is a reptérre. Nem nagyon szeretünk turista osztályon repülni, ugyanis ott általában büdös van, ezért most is mint mindig az első osztályt választottuk. Amikor felszállt a repülő, már totál izgatott voltam, ugyanis már vártam New Yorkot, és azt, hogy mi fog velem ott történni.
Pauley
Lisa New Yorkba utazik Tonyval egy hétre, vagyis unatkozni fogok. Derek ugyanis elutazott a mamájához, Josh pedig tuti begubózik a szobájába, ugyanis Lisa nélkül nem nagyon találja a helyét a világban. Ez olyan költői volt...
-Apa mi nem megyünk nyaralni?-kérdeztem.
-Minek?-nézett fel a gépéből.
-Csak. Csinálhatnánk valami apa-lánya programot.
-Játszhatunk valami játékot a gépen.
-Apa, de én nem a számítógépre gondoltam! Olyat, amiben elutazunk egy napra valahova. Nekem a vidámpark is megteszi, csak menjünk már el valahova! Lécciii!!!!-könyörögtem.
-Vidámparkba akarsz menni?-nézett rám kérdően.
-Nem épp arra, csak valahova elmehetnénk. Idén még nem is csináltunk apa-lánya napot, pedig régebben minden hónapban volt egy nap.
-Elmehetünk valahova. Lesz Avicii koncert a hétvégén.
-Az igaz, de elfogytak a jegyek.
-Tudod kislányom, nekem van ilyenem.-erre felmutatta a jelvényét.
-Ezzel beengednek?-kérdeztem, de nagyon igyekeztem, hogy ne nevessem el magam.
-Be. Egy szövetségi ügynöknek nem igazán mondanak nemet. Ha akarod Abbyt is megkérdezhetem.
-Oké. Mehetünk. De ha nem bánod megkérdezem Josht is. Hátha neki is van kedve.
-Rendben. Az igazgatónő is örülne neki, ugyanis elmondása szerint egyfolytában a szobájában van.
-Oksi. Imádlak apu!-ugrottam a nyakába.
Végre én is csinálok valamit apuval. Ráadásul nem is kell unatkoznom a barátom és a legjobb barátnőm nélkül. Találok én társaságot magamnak. Csak keresnem kell.
